• baba
• baba etetése
• szülő
• táplálkozás

Hozzátáplálás – mit egyen a baba?

Az anyatejben lévő értékes tápanyagok egy idő után már nem fedezik teljes mértékben a csecsemő szükségletét. Ha sikeres a szoptatás, akkor az anyatej 6 hónapos korig – egyes esetektől eltekintve, mint például nyári nagy meleg, lázas ál­lapot, betegség, akár egyéb folyadékpótlás nélkül – megfelelő táplálék és folyadék is egyben. Ha gyermeke tápszert kap, mert az anyatej mennyisége nem elegendő a megfelelő fejlődéshez, úgy akár 4-6 hónapos kortól lehet elkezdeni a kiegészítő- vagy hozzátáplálást.

Hozzátáplálás napirendje

A bevezethető tápanyagok sorrendje előtt érdemes egy pár szót szólni a hozzátáplálás napirendjéről. Először a délelőtti – „tízórai” szoptatást váltjuk ki. A szoptatás előtt pár kanál gyümölcslét később gyümölcspépet kínálunk, az adagot fo­kozatosan emeljük, míg elérjük a teljes adagot (ez gyümölcs esetén 150g), ekkor már elmarad a kiegészítő szopás. Ez a napszak talán nyugodtabb, mint a nap többi része, ilyenkor az anyuka jobban tud gyermekére koncentrálni.

Egy-egy étkezés kiváltása pár naptól, akár 3 hétig is eltarthat, ami azt jelenti, hogy a gyermek 1 éves korára tudjuk felváltani a szoptatáso­kat más ételekkel. A következő étkezés az „ebéd”, ilyenkor főzelékféléket kínálunk (ennek teljes adagja 2-300g), ha már nem egészítjük ki szoptatással, fontos, hogy valamilyen fehér­jét – ez az első időkben csirke vagy pulykamell – is kever­jünk az ebédhez. A 3. leváltott étkezés az uzsonna, hasonlóan gyümölcsből áll, mint a tízórai, ekkor már 8-9 hónapos a gyer­mek.

Vacsorái étkezés megegyezik az ebédnél kínált étellel. Utoljára a reggeli szoptatást váltjuk ki, ez mindenképpen tejes étel legyen.

Egy alapanyagot mindig 3-4 napig kínálunk, így van idő az új ízhez való hozzászokáshoz. A több napig azonos tápanyag előnye még az is, egy esetleg előforduló hasmenésre, székreke­désre, hasi görcsre, esetleg bőrkiütésre azonnal lehet reagálni, nem kell találgatni, mi okozta a problémát. Bármilyen tünetet is észlelünk, nem jelenti azt, hogy arra az alapanyagra allergiás gyermekünk. Konzultáljunk gyermekorvosunkkal, védőnővel, dietetikussal, mert sokszor elegendő egy kissé félretenni eze­ket a tápanyagokat és pár hónap múlva – addigra a gyermek emésztőrendszere is fejlettebb lesz – újra kínálhatjuk, ilyenkor már problémamentesen.

A boltok polcain számtalan bébiétel sorakozik, ezek a leg­modernebb technológiával készülnek, első osztályú alapanya­gokból és igen széles választékban kínálnak gyümölcspépe­ket, főzelékeket, bébidesszerteket stb.  Bármilyen élelmiszert vásárolunk, olvassuk el figyelmesen a csomagoláson feltüntetett összetevőket, amiből kiderül, hogy az adott termék alkalmas-e gyermekünk hozzátáplálására.

A hozzátáplálás hosszú folyamat

Az anyatejnél tökéletesebb táplálék nincs, mégis egy idő után gyermekünk megérik a „világ ízeire”. A hozzátáplálás egy hosszú, sok türelmet és odafigyelést igénylő folyamat, mely során csecsemőnkből egy jól fejlett, egészséges gyermek válik.

6 hónapos kor után

Gyermekünk 6 hónapos korától – az anyatej mellett – fokoza­tosan el kell kezdeni bevezetni az étrendjébe a különböző nyer­sanyagokat. A hozzátáplálás megkezdéséhez nélkülözhetetlen egy „konyhai babakészlet”, amit újonnan, a gyermek ételeinek elkészí­téséhez kell beszerezni és ezeket másra nem szabad használni. Konyhai babakészlet: egy csőrös 3-5 dl fém bögre, amiben naponta frissen tudjuk forralni a vizet. Ez teakészítéshez, vagy csak hűtve folyadékként kínálható a babának. (Ha babavizet választunk, azt is 24 óra után- ha nem fogy el- szintén forralni kell.)

Egy literes lábos, amiben az első „ebédek” készülnek. Egy új fakanál, mert a használtnak egyrészt íze lehet a sok ételtől, másrészt a gluténmentességet (gabonákban található fehérje) így tudjuk csak biztosítani. Műanyag tálkák, tányérok, kanalak az etetéshez, műanyag pohár az itatáshoz. Fontos, hogy ezek az eszközök csak a babáé legyenek, ne használjuk másra, ne egyen-igyon belőle más. A gyermek megtan­ulja, hogy ezek az eszközök az övék, ha ezek előkerülnek, akkor az étkezést jelent. Ha utaznak, vagy étterembe, vendégségbe mennek, egy kistányért, kis kanalat érdemes a pelenkázó csomagban tartani.

Higiénia szempontból is jó, illetve egy nehezen evő gyermek eset­leg idegen tányérból-kanállal nem fogadja el a megszokott ételt.

Kiemelkedő szerepet kell kapni az élelmiszer biztonságnak

Ez azt jelenti, hogy friss, ép, megfelelő hőmérsékleten tárolt ala­panyagok felhasználásával készüljenek gyermekünk ételei. Nem szükséges naponta boltról-boltra járni! Hetente 1-2 bevásárlás al­kalmával be tudjuk szerezni a szükséges dolgokat és azokat hűtve, mélyhűtve, vagy csak száraz, tiszta dobozban tárolhatjuk fel­használásig. Amíg nem tapasztaljuk ki, hogy miből mennyit fogyaszt gyer­mekünk, addig érdemes csak kis adagokat készíteni. Az elkészített étel tárolható lezárva 1-2 napig hűtőszekrényben.

Miért részesítsük előnybe az otthon készített ételeket a kész bébimenük helyett?

A szoptatás, tápszerrel történő táplálás után a „házikoszt”-tal fokozatosan be tudjuk vonni gyermekünket a család mindennap­jaiban. Ha mindig bébiételt kínálunk, nem fogja elfogadni a „csa­lád ízeit” és mintha külön asztalhoz ültetnénk a családi étkezések alkalmával.

Fűszerek és ízesítések

Gyermekünk ételeihez először semmilyen ízesítést nem használunk, így megismeri a zöldségek, gyümölcsök eredeti ízét. Ezek tartalmaznak minden fontos ásványi anyagot, amire szüksége lehet, így plusz só semmiképpen nem szükséges. Ha már megismerte, és leginkább elfogadta a felkínált ételeket, akkor fantáziánk, ízlésvi­lágunk alapján elkezdhetjük az ízesítést zöldfűszerekkel. Ezek nem fűszerkeverékek, hanem kizárólag szárított fűszernövények pl.: ma­joranna, kakukkfű, rozmaring, fehérbors (egészbe belefőzve), de fel­használhatunk fokhagymát, vöröshagymát, metélőhagymát is.

Zöldségek, gyümölcsök

A zöldségeket, gyümölcsöket adhatjuk párolva vagy főzeléknek a hús mellé. A főzelékeket több módon sűríthetjük: saját anyagával, ami azt jelenti, hogy a megfőtt zöldség egy részét leturmixoljuk és ez a pép lesz a sűrítő anyag, vagy főtt burgonyát összetörünk, vagy natúr rizspépet keverünk bele, ami így hasonló lesz, mint ha búza­lisztet használnánk. A rizspéppel és olajjal készíthetünk „hagyo­mányos rántást” is a főzelékekhez.

Só használata

A só felhasználását elég, ha 1 éves kor után kezdjük el. Fon­tos megjegyezni, hogy a sózás egyéni ízlést tükröz, tehát ha kevés sóhoz szokik hozzá az ember, akkor a kevéssel is megfelelő ízű az étel, viszont ha már ilyenkor bőven sózunk, sőt megengedjük, hogy a gyermekünk szabadon használja az asztalon felejtett sót, akkor az rossz szokáshoz, hosszútávon egészségtelen étkezéshez vezet.

Hogy kínáljuk gyermekünknek az első falatokat?

Óriási türelemmel! Klasszikus kép, hogy a gyermek élőkében ül és boldogan tátja száját a felé érkező kanál láttán, de ez sokszor nem ilyen egyszerű. Az első falatokhoz nem annyira konyhaművészeti tudás, sokkal inkább játékos fantáziára van szükség. Először is engedjük gyermekünket szabadon maszatolni az étellel, ha szük­séges, akár gumiállatokat is belemárthatunk az ételbe, előfordul, hogy azt szívesebben leszopogatja gyermekünk, mintha egy kanál­lal próbálkoznánk. Persze ez csak a kezdeteknél szükséges, de le­galább sikerélménnyel zárul az étkeztetés.

Nem szükséges gyermekünket azonnal etetőszékbe tenni. Ha eddig szoptatunk, próbáljuk meg ölbe fogva kínálni, mert így nem kell lemondani a csöppségnek egyből a testközelségről.

Amíg az adott étkezést szoptatással kiegészítjük, addig nem szükséges folyadékot kínálni az étkezésekhez. Ha már nincs anya­tejes kiegészítés, akkor pár korty forralt, majd lehűtött vizet adjunk műanyagpohárból vagy csőrös pohárból. Gyümölcsleveket, gyerekteákat csak alkalmanként kínáljunk, ne szoktassuk hozzá a gyermeket. A legjobb szomjoltó a víz, és nem tölti meg gyermekünk pocakját, mint egy édes ivólé, tea.

Gyermekeink bármekkorák is, szeretik az állandóságot, a rend­szert bizonyos élettevékenységeik során, ilyen a pihenés/alvás, evés, napi levegőzés stb. Alakítsuk úgy a konyhát, étkezőt, hogy a gyermek kisszéke mindig egy helyen legyen felállítva, esetleg figurás aláté­tet is tehetünk a térítőre, etetőtálcára, jobb kedvet csinálva így az ét­kezéshez. Étkezéshez mindig ültessük le gyermekünket.

Ha már nem szoptatunk az adott étkezés után, tegyük az etetőszékbe gyermekün­ket, és végéig maradjon is ott. Ha „menet közben” étkezik, elhúzódik az étkezés, félrenyelhet és később még nehezebb lesz rávenni arra, hogy „bírja” ki az étkezést egy helyben. Legegyszerűbb, ha mi is leü­lünk az asztalhoz, amíg étkezik gyermekünk. Legjobb, ha a testvér, az anyuka, a család is együtt tud étkezni a legkisebbel.

Hogyan készüljenek az első ebédek?

A főzővízbe értékes ásványi anyagok oldódhatnak ki, és ha ezt leöntjük, akkor „értékvesztett” főzelék lesz az eredmény. Kevés vízzel tegyük fel főni az ételeket, ha párolunk, csak kevés folya­dékot használjunk. A zöldségeket, gyümölcsöket éles késsel, hámozóval hámozzuk, mert a héj alatti rész igen gazdag vitaminban, ásványi anyagban és ha „nagyvonalúan” hámozunk, akkor ezt a részt is eltávolítjuk, kidobjuk.

Leves

Óvodás kor előtt nem szoktunk levest kínálni a gyermeknek, mert az apró gyomrát eltelítenénk a folyadékkal és nem maradna hely a második fogásnak. Ha mégis szeretnénk egy-egy levest beve­zetni, akkor kevés folyadékkal, zöldségben-húsban gazdag levest készítsünk. Nyáron készíthetünk gyümölcslevest sok gyümölccsel és uzsonnára kínálhatjuk gyermekünknek.

8-9 hónapos gyermek

8-9 hónapos gyerekeknek általában már van foguk ezért a teljes turmixok, pépek helyett lassan el kell kezdeni a „darabos” ételek bevezetését. Ne essünk kétségbe, ha gyermekünknek még nem bújt ki egyetlen foga sem! A darabosnak mondott ételek alatt azt értem, hogy például a puhára főtt vagy párolt rizst már nem kell turmixolni. A teljes pépesítés helyett villával törjük csak össze az ételeket, és minél több fog előbújik, annál darabosabb lehet az étel.

Főtt zöldségeket önállóan is elfogyaszthatja pl: főtt sárgarépa, brokkoli, karfiol stb, ezeket már kézbe tudja venni, darabolni sem szükséges. Hatalmas sikerélményt fog jelenteni gyermekünk számára, majd meglátják! Puha gyümölcsöket, zöldségeket már össze se kell törni, csak apró darabra vagdosni.

Ha sokáig turmixolunk – pépesítünk előfordulhat, hogy a gyermek nem fogja elfogadni a „hagyományos” ételeket. Pl: zöldborsófőzeléket csak turmixolva lesz hajlandó elfogyasztani még 3 évesen is.

Ne essünk kétségbe, ha az eddigi étkezések egy kissé tovább tartanak!

Hagyjunk időt gyermekünknek a rágásra! Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a rágásra való szoktatás nem jelent egész napos rágcsálást. A fogzás segítésére, a rágás tanulására megfelelő műanyag játékok vannak. Ne essünk abba a hibába, hogy gyerme­künknek folyton a kezébe adunk valami ennivalót, hadd rágjon. Ez rossz szokáshoz, és ami ennél sokkal komolyabb, gyerekkori elhízáshoz vezet. Egy csecsemőnél a túlsúly hátrányosan befolyá­solja a mozgásfejlődést.

Mit tegyünk ha a gyereknek valami nem ízlik?

Már szó volt arról, hogy ha valamilyen nyersanyag problémát okoz gyermekünknek, ne hagyjuk ki végleg, hanem térjünk vissza rá később. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha gyermekünknek va­lamilyen nyersanyag nem ízlik. Minden zöldség és gyümölcs sok vi­tamint, ásványi anyagot tartalmaz, de mindegyik más és más arány­ban, ezért fontos, hogy ne legyen egyhangú se gyermekünk, se a magunk illetve a család étkezése. Jó módszer a „nem szeretem” alapanyagoknál, ha párosítjuk valamivel.

Itt is, mint a hozzátápláláskor, már sokszor kreativitásra van szükség. Pl: cékla bur­gonyával nem finom, cékla rizzsel már nagyon ízlik, ha így sem tetszik, keverjünk hozzá egy kevés almát, vagy hagyjuk ki a rizst, adjuk a céklát almával és természetesen 7-8. hónaptól egy kevés hússal.

Vannak anyukák, akik nem szoktak hozzá a napi rendszeres főzéshez, esetleg nincs is gyakorlatuk benne. Nekik tulajdonkép­pen a hozzátáplálás egy főzőiskola, mert az elején csak kevés víz­olaj felhasználásával egy-egy nyersanyagot készítünk, majd bővül a felhasznált nyersanyagok köre és bonyolódik az ételkészítés is pl.: fűszerezés, sűrítés eljárások.

Érdemes a család illetve a saját étkezésünket összehangolni gyermekünkével. Használjunk azo­nos alapanyagokat, esetleg főzzük-pároljuk meg együtt az nyersa­nyagokat, majd a befejezés előtt vegyük ki a gyermekünk adagját. Ezután tetszés szerint sózhatjuk, sűríthetjük a saját illetve a család adagját és időt spóroltunk a közös kezdéssel.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.