• gyermek
• gyógymódok
• kezelések
• lúdtalp
• torna

Lúdtalp gyógytornás kezelése gyerekkorban

A lúdtalp az egyik leggyakoribb statikus eredetű lábbetegség. A láb boltozatos szerkezetének meggyengülése és a boltozatok (hosszanti-, és harántboltozat) lelapulása esetén beszélünk lúdtalpról. A szerkezetet szalagok, kötőszövetek, izmok tartják fenn, és mindkét boltozat ívének lelapulása panaszokhoz vezet. A boltozatos szerkezet csak 1-2 éves korban, a már járó gyermeken alakul ki, terhelés hatására.

A csecsemők lába lúdtalpasnak tűnhet, mert még nincsenek boltozatai és a talpi zsírpárnájuk is vastagabb, ezért lúdtalpról kife­jezetten, csak a már járni tudó kisgyermekek esetén beszélhetünk.

A sajgó láb nem valami kellemes dolog – és ugyanez mondható el a csípő, a térd és a hát fájdalmáról is, amely sok eset­ben ugyancsak a láb valamely rendellenessé­gére vezethető vissza. Ha ilyen problémával küszködünk, könnyen lehet, hogy egy lúd­talpbetét újra ruganyosabbá teszi lépteinket. A betét azonban csupán egyike a lehetséges gyógymódoknak. A drága, lábra készített betétet csak akkor rendeljük meg, ha az orto­péd szakorvos megállapította panaszaink okát, és kizárta az egyéb lehetőségeket.

Mikor fordulhat elő?

Kialakulhat nem megfelelő fejlettségű, erősségű lábizomzat ese­tén, de a korai túlzott és helytelen irányú igénybevétel hatására is a járni tanulás időszakában. További okok lehetnek még a mozgássze­gény életmód, a túlsúly, elhízás, helytelen cipő használat.

Tünetek, panaszok:

Gyakran panaszkodnak a szülők, hogy gyermekeik „csúnyán” járnak, a lábukat befelé forgatják. Jellemző lehet a fájdalom jelentkezése, ami tartós állás, járás során felerősödhet. A fájdalom kiterjedhet a lábtőre, lábszárra, de kisugározhat a térd, comb, csípő és deréktáji izmokba is. A fájdal­mak pihenésre csökkennek.

Gyakori panasz még az alsó végtag gyors fáradása

Nagyobb fokú lúdtalp esetén a gyermek fizikai teljesítőképessége nagymér­tékben csökken. A szubjektív panaszok azonban nem mindig áll­nak összhangban a betegség súlyosságával.

Megelőzés:

Azokban az időszakokban szükséges figyelni a megelőzésre, amikor a gyermek lábát fokozottabb megterhelés éri.

• Állás, járás kezdetekor figyeljünk arra, hogy ne állítsuk, járassuk a gyermeket többet, mint amennyit önmagától megtenne.
• Az óvodáskor és iskoláskor kezdetén, a megváltozott körül­mények hatására a gyermek lába teherviselő képességén túl lesz igénybe véve (nehéz táska cipelése). Orvosi vizsgálatot követően gyógytornásszal egyeztetve célszerű megfelelő tréning megkez­dése.
• A pubertáskori hirtelen növekedés, súlygyarapodás szintén túlterhelést jelenthet.
• Hosszabb fekvés, inaktivitás esetén a láb tartós terhelése szintén lúdtalp kialakulásához vezethet, ezért szükséges megfelelő tréninggel előkészíteni.
• A mozgáshiány, egészségtelen életmód, a civilizációs körül­mények (sima, kemény útburkolat) szintén eredményezhetik kia­lakulását. Próbáljunk egyenetlen talajon, mezítláb járatni a gyerme­ket, hogy a lábizmok erősödhessenek. Kerüljük a betonon futást.
• Fontos a rossz cipőhasználat kerülése. Helyes a lábfej for­máját követő, bőrtalpú, hajlékony, esetleg magas szárú, fűzős cipő használata.

A lábbelik feladata kettős:

• védenie kell a gyermeklábat a külső behatásoktól,
• támaszt is kell nyújtania, hogy alkalmassá tegye a funkciója elvégzésére.

Mindennapi viseletre olyan cipőre van szükség, amely az egész­ségre káros behatásokat lecsökkenti. A lábra illő gyermekcipő azt jelenti, hogy minden tekintetben követi a láb méreteit, megfelel a láb funkciójának, óvja és segíti a működésben.

Törekedjünk arra, hogy gyermekünk zárt sarkú, bokafogós, úgynevezett kérges, száras szandált, cipőt viseljen. Betét nem szük­séges a cipőbe. A nagyon bedőlő bokájú kisgyermekeknek döntött sarkú, supináló cipő viselése javasolt, hiszen a rossz, kéreg nélküli, merev, kemény talpú cipőnek is szerepe van a lúdtalp kialakulásá­ban.

A tornacipő, amely vászon felső résszel és gumitalppal készült, csak sporthoz használjanak, mert ezek nem egész napi viseletre készültek. Az iskolai tornacipő talpa és sarka ne legyen túl vékony, mert ebben a cipőben nemcsak a boltozatokat terheljük túl, hanem a sarokcsont krónikus fájdalma is kialakulhat. Az edzőcipőt is a sportoláshoz alakították ki.

Papucsot rövid időre viseljen gyermekünk, mert hosszas viselése fárasztó. A sarok nélküli cipőben a lábszár hajlító izma megfeszül, az ujjak összehúzott állapotban kénytelenek megtartani a papucsot, ez elősegíti az ujjak zsugorodását, tyúkszemképződését.

A cipő megfelelő mérete is fontos

A túl nagy és túl szoros cipő sem egészséges. A túl nagy cipőben csúszkál a gyermek lába és így idő előtt elfáradnak az izmocskák. A szoros cipő bőrkeményedést, lábdeformitást okozhat. A méretválasztáshoz elengedhetetlen a gyermek jelenléte. Akkor megfelelő a méret, ha a gyermek lába végigéri a cipőt, és maximum a kisujjunk fér a sarok és a cipő közé. Ne adjunk a gyermekre más által már „kihordott” cipőt.

Összefoglalva

Összegezve, a lúdtalp kialakulásának megelőzésében fontos szerepe van a jó kiképzésű, kérges cipőnek és a tornának, valamint a természetes talajon való járásnak.

Kezelés:

A lúdtalptorna során a lábboltozatok tartásáért felelős izmok erősítését végezzük játékos gyakorlatokkal, technikákkal életkornak megfelelően.

Az egyénre szabott speciális tornaprogramot (gyógytornász ál­tal összeállított, egyeztetett) rendszeresen és tartósan (hónapokon, esetleg éveken keresztül) szükséges végezni. A naponta végzett torna általában 2×15-20 perc. A fenti módszerek, ha nem vezetnek eredményre, – kiegészítve – a kezelést, betéttel lehet még korrigálni, azonban a betétet fél­évente cserélni szükséges.

Otthon is elvégezhető, egyszerűbb gyakorlatok (nem helyettesí­tik a gyógytorna kezelést):

A lábtornát mindig célszerű a láb fellazításával kezdeni. Kézzel, vagy teniszlabdával masszírozhatjuk, óvatosan átmozgathatjuk az ujjakat. Kellemes lehet még a láb hűtése hűtőtasakkal, jégzselével.

Ülő helyzetben végzett gyakorlatok (mezítláb):

Olyan magas széken helyezkedjünk el, hogy a talpak a talajra érjenek, a csípőben, térdben derékszög legyen. Figyeljünk arra, hogy a törzs egyenes legyen.

• A lábfejeket párhuzamosan egymás mellé tesszük, a két sar­kat egyszerre felemeljük (lábujjhegyre emelkedés).
• Lábujjhegyre emelkedés felváltva jobb és bal sarokemeléssel.
• Sarokra állás váltott lábbal.
• Talpak a talajon, ujjakat „bekarmoljuk”, majd szétterpesztjük.
• Párhuzamos lábfejekkel egyszerre külső talpélekre emelkedünk, és a lábujjakat erőteljesen behajlítjuk.

Játékos gyakorlatok földön ülve:

• Egy labdát a két talpunk közé fogunk, lábakkal kissé feldob­juk és megpróbáljuk elkapni.
• Egyik lábunk lábujjaival a földről ceruzát markolunk fel és átvesszük a másik lábunk ujjaival.
• Egy papír zsebkendőt, apró darabokra tépünk, és a szétszórt darabkákat lábujjakkal felszedegetjük.

Álló helyzetben végezhető gyakorlatok, járógyakorlatok:

• Lábujjhegyre emelkedés
• Sarokra állás
• Magasra húzott sarkakkal, kis lépésekkel lábujjhegyen járás
• Séta sarkon, külső talpélen
• Golyót markolunk meg lábujjainkkal, a golyókat fogva néhány lépést tegyünk meg.
• Végül a gyakorlatokat nehezíthetjük időjárástól függően ter­mészetes talajon járással, majd kavicson járással.

Egyéb hatékony gyógymódok:

• A talpboltozat alátámasztá­sa érdekében fáslizzuk be a lábfejünket, ha megeről­tető tevékenységbe fogunk.
• A talp- és sarokfájdalom enyhítésére reggel ébre­dés után feszítsük meg egy kicsit a lábszár izmait: feszítsük hátra a lábfejet és körözzünk vele.
• Ha fáj, masszírozzuk meg kíméletesen a talpunkat.
• A jó méretű cipőnél a hü­velykujj szélességének meg­felelő hely marad a nagyujj es a cipő orra között.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.