Gyermekbetegségek

Alacsonynövés okai gyermekeknél

Sok szülő aggódik, hogy „kicsi” a gyerek, nem nő elég gyor­san, ő a legkisebb az osztályban. Kit nevezünk vajon alacsonynak? Mitől függ, hogy mekkorára nő valaki? Mitől lehet valaki kisebb?

Ha az ország összes felnőtt emberét tornasorba állítanánk, az egy méternél alig magasabbaktól a bőven két méter fölé nőttekig mindenféle testmagasságot találnánk. A sor két szélén ácsorgók egy részéről kimutathatnánk, hogy valamilyen betegségük van – de persze nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy egy ilyen tor­nasor máshogy néz ki Magyarországon, máshogy Svédország­ban és máshogy Kínában. És mi lenne, ha az összes gyereket ál­lítanánk egy sorba?

Az óvodástársainál magasabb ötéves könnyen megelőzhetné a lassabban érő kisiskolást. Hogyan döntsük el, hogy ki a „szélsőségesen” alacsony vagy magas, kit kell vizsgálni, kit kell esetleg gyógyítani? Azt tartják, hogy száz, egy populációhoz tartozó, azonos korú és nemű gyerek közül a három legalacsonyabbnak van esélye arra, hogy betegség miatt legyen kicsi. A töb­biek valószínűleg a normális magasság-variánsba tartoznak. Tehát százból a három legkisebbet érdemes kivizsgálni.

Hogyan befolyásolja a szülők magassága a gyerekek növeke­dését?

Rengeteg szülőpárt és gyerekeiket megmérve megállapítható, hogy a fiúk kb. 5-7 cm-rel magasabbra nőnek, mint a szülők átlag­magassága, a lányok pedig épp ennyivel lesznek alacsonyabbak. Ez persze csak becsült érték, hiszen ha ez így igaz lenne, akkor az azonos nemű testvéreknek épp egyforma magasaknak kell lenniük, ami ritkán igaz.

Ennek alapján még a három kórosan kicsinek tartott gyerek közül is lehet olyan, akinek az egészséges szülei is alacsonyak, azért nem nő magasabbra. Olyan is gyakran előfordul, hogy valaki „lusta”, később kezd el nőni, mint a kortársai (ez a „lustaság” is öröklődik – ilyen gyerekeknek gyakran a szülei is később nőttek meg).

Alacsonynövést okozhat, ha egy gyerek hosszan nem kap megfelelő táplálékot, nem biztonságos környezetben nő fel; ez sze­rencsére ma már elég ritka.

Sok krónikus betegséget is ismerünk, amelyek károsan befolyá­solják a testi fejlődést is. Súlyos szívbetegségben (például egyes szívfejlődési rendellenességek), tüdőbetegségben (pl. a cisztás fibrózis), vese- vagy ízületi betegségben szenvedő gyerekek nem szoktak nagyra nőni. Vannak ritka csontbetegségek, melyek szin­tén alacsonysághoz vezetnek (ezek közé sorolhatók az igazi törpeségek, az ún. akondroplázia formái). Befolyásolja a testmagasság alakulását minden olyan bélbetegség is, amelyben károsodik a táp­anyagok felszívódása bélcsatornában – ezek közül például a liszt­érzékenységnek (cöliákia) akár egyetlen(nek tűnő) tünete lehet az alacsonynövés.

Turner-szindróma

Kórosan alacsony lányok között találhatunk olyanokat, akiknek Turner-szindrómája van: ennek a hátterében az egyik nemi kromo­szóma teljes vagy részleges hiánya állhat.

Ha valakinek bármi miatt az élettaninál hamarabb indul el a serdülése, eleinte ugyan magasabb lesz kortársainál, de hamarabb befejezi a növekedést a többieknél, így később az alacsonyak közé fog tartozni. A pajzsmirigy alulműködése az egész szervezetet „le­lassítja”, így ilyenkor a testmagasság is kisebb lehet. Egészen ritka esetekben az agyalapi mirigy termelte növekedési hormon is hiá­nyozhat a szervezetből, ez szintén alacsonynövéshez vezet.

Mikor kell foglalkozni vele?

Tehát először el kell dönteni, tényleg alacsony-e a kicsinek tar­tott gyerek, utána pedig alaposan ki kell vizsgálni, hogy van-e va­lamilyen betegség ennek hátterében – a kezelés ezektől függ. Az al­kati (tehát a szülői magasság és növekedési ritmus alapján „elvárt”) alacsonynövéssel nem kell foglalkozni.

Amennyiben valamilyen senyvesztő betegség vagy felszívódási zavar áll a panasz mögött, akkor az alapbetegséget kell megfelelően ellátni – ez sokszor a növekedési problémát is megoldja. Turner-szindrómás lányoknak és azoknak, akiknek növekedési hormon hiányuk van, a hormon pótlásával lehet segíteni. A pajzsmirigy-alulműködés gyógyszere a pajzsmirigy hormonja, a tiroxin, amely tabletta formájában érhető el.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.