Gyógyító természet

Lázas megbetegedések természetes gyógymódja

Az ember melegvérű élőlény; testhőmérséklete függetlenül a külső körülményektől (klíma, évszakváltozás, alvás, öltözködés), állandóan 36 és 37 fok között ingadozik. Ez csak azáltal lehetséges, hogy a hőképződés és hőleadás egymáshoz alkalmazkodik. A hőképződést az izommunka, a táplálékfelvétel biztosítja, míg a hőleadás függ a környezet hőmérsékletétől, a széltől, a levegő nedvességétől és a ruházkodás minőségétől.

A test hőmérsékletének állandóságát az agyban elhelyezett hőszabályozó központ teszi lehetővé. Ha valamilyen betegség ezen hőszabályozó központ munkáját zavarja, a test elveszíti rendes hőmérsékletét, és az emelkedik vagy csökken.

Mit nevezünk láznak?

Lázon értjük a testhőmérséklet emelkedését. A vér hőmérsékletének emelkedésén kívül megváltozik a vérkeringés, az anyagcsere, a szellemi működés stb. Aligha kell az olvasót a hőmérő 37°C-vörös vonalára emlékeztetni. Ha e fölé emelkedik a hőmérő higanyoszlopa, 37,5-ig hőemelkedésről, 38 körül lázról, 39-en felül magas lázról, 40 fok körül igen magas lázról beszélünk, míg 41,5-42 fok körül beáll a halál, hacsak gyors és célszerű intézkedésekkel nem sikerül idejében a lázat csökkenteni.

Régebbi időkben a lázat minden körülmények között ártalmas és leküzdendő kórtünetnek tartották, habár voltak orvosok, akik más véleményen voltak. Erre vall az ókor nagy orvosa, Hippokratész kijelentése: „A láz úgy tisztítja a testet, mint a tűz.” Ma már tudományos körök általános meggyőződése, hogy a láz a szervezet egyik legkiválóbb védő berendezése abban a küzdelemben, amelyet a test a betegségek (baktériumok vagy idegen anyagok) ellen folytat, hogy ezeket legyőzze, kiűzze; ártalmatlanná tegye. A 18. század egyik neves német orvosa jegyezte fel ezt a megfigyelést: „A láz a természet azon fáradozása, hogy a halált megakadályozza!”

A láz hatása a szervezetre

A mai orvostudománynak e negyed évezred előtt kimondott tétel vezérelvévé vált, amennyiben idült, eddig nem befolyásolható betegségeket is lázkeltéssel igyekszünk gyógyítóvá tenni. A láz ugyanis – miként a gyulladás, a hasmenés, a fájdalom, az izzadás – a szervezet védekezése. A láz fokozza az égési folyamatokat, a védekező anyagok képzését, amelyek ugyanakkor az ártalmas és mérges anyagokat elroncsolják. Amíg azelőtt a lázat csillapító szerek adagolásával azonnal lenyomni igyekeztek, ma a gyógyító tudomány a lázat mint legfontosabb segítőtársat üdvözli mindaddig, amíg a gyógyulás folyamatát és a szervezet méregtelenítését szolgálja.

Túl magas láz és kezelése

Természetesen, ha a túl magas hőmérséklet a test életfontosságú szerveinek, így a szívnek és a vérkeringésnek a működését veszélyezteti, ezt hőelvonó eljárásokkal igyekszünk szabályozni. Amíg az elmúlt században a láz elleni kezelésben a különböző vegyi gyógyszerek voltak előtérben, az újabb időkben mind több orvos ismét visszatér a természet adta gyógytényezőkhöz, a vízgyógyászati eljárásokhoz, amelyek által a vérkeringés szabályozását, az idegrendszer felélénkülését a legelőnyösebben előmozdíthatják. A lázas megbetegedéseknek rendszeresen bizonyos előjelei vannak: bágyadtság, fejfájás, hidegrázás, húzó fájdalom, különösen a végtagokban, aluszékonyság, levertség.

Ha ilyen tüneteket észlelünk, akkor a beteget fektessük le, hőmérőzzük és hívjunk orvost. Az izzadás köztudomás szerint elősegíti a lázas megbetegedések elviselését. Ezen izzasztás elősegítésére igen alkalmas a forró limonádé vagy a meleg hársfavirágtea. Magas láz ellen jó a testet nem túl hideg, inkább langyos vízzel lemosni, aztán törzsborogatásokat adni 2-3 óránként.

A hideg vizes borítások pozitív hatása

A hideg vizes borítások nemcsak frissítő, hőelvonó és megnyugtató hatást fejtenek ki, hanem az érmozgató idegvégződéseket is ingerlik, miáltal a szív és véredények munkáját megkönnyítik. Az idegrendszert zsongító hatásaként az öntudat visszatér, a légzés mélyül, ami viszont megakadályozza, hogy a tüdőben váladékpangás és ezáltal tüdőgyulladás bekövetkezzék. A törzsre alkalmazott borogatások a bőr életfolyamatait élénkítik. A bőr a szervezet egyik legfontosabb anyagcsere szerve, amely, akár a tüdő, a vese, a különböző anyagcsereterméket a szervezetből eltávolítja.

A bőr részt vesz az ellenanyagok termelésében, pórusaiba torkollnak az idegvégződések, a hajszálerek, a vérkeringés e fontos állomásai és a mirigyek, amelyek a test anyagcseréjét biztosítják, így tehát minden szakavatott olvasó előtt is érthetővé válik, hogy minő segédeszközöket használunk a beteg nehéz küzdelmében a kórokozók ellen, amidőn vízkezeléssel élénkítjük, így nagyobb erőkifejtésre alkalmasabbá tesszük.

Milyen legyen a lázas beteg étrendje?

Egy másik értékes természetes gyógytényező a láz leküzdésében a betegek célszerű táplálkozása. Habár az utóbbi években az orvosok zömé elfogadja a természetes gyógymódok követőinek mindig hangoztatott véleményét, hogy lázas betegeknek mindig csak könnyen emészthető ételeket adjunk, kis mennyiségben, sajnos még mindig akadnak olyanok is, akik a túltáplálásig fokozódó (úgynevezett erősítő) étrend hívei.

A lázas beteg táplálékfelvételét ne erőltessük; főleg narancslevet, cukrozott citromlevet, nyákleveseket, nem puffasztó főzelékeket, esetleg reszelt nyers almát adjunk. A Kneipp-eljárás követői előszeretettel adják a lázas betegnek óránként kávéskanalanként az aludttejet, ami előnyösen oltja a szomjúságot és rendezi a bélműködést. Hús- és tojásételeket azonban minden körülmények között mellőzzünk.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.