• gyógynövények

Őszi margitvirág – hatóanyagai, gyógyászatai alkamazása, mellékhatásai

Őszi margitvirág (Tanacetum parthenium) története, alkalmazott drogjai

Az Európában és Észak-Amerikában elterjedt őszi margitvirág már az ókorban elismert gyógynövény volt. Dioszkuridész szerint javasolható „Szent Antal tüze” * ellen, valamint gyulladásos panaszok, duzzanatok kezelésére. A középkorban Európa-szerte használták (kiváltképp Angliában) változatos indikációkkal, számos korai füveskönyvben megtalál­ható.

Az I970-es évekig a margitvirág elsősorban dísznövényként és népiesen alkalmazott gyógynövényként volt jelentős. A növény „felfedezése” egy brit bányásznak köszönhető, aki migrénes fejfájását margitvirág-levelek elrágásával csillapította. Egy orvos figyelmét felkeltette a Tanacetum addig ismeretlen hatása, és elkezdte módszeresen vizsgálni a nö­vényt. Az azóta elvégzett humán (és azt kiegészítő fitokémiai, preklinikai) vizsgálatok eredményeként vált elismert gyógynövénnyé, migrénellenes gyógyszerek alapanyagává.

A fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó Tanacetum parthenium (L.) Schultz Bip. (syn. Chrysanthemum parthenium) 60-70 cm magasra növő, évelő növény.

Az őszi mar­gitvirág virágos hajtása a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Tanaceti parthenii herba né­ven található meg, amelynek partenolidtartalma legalább 0,2%.

Angol népi neve, a feverfew („kevés láz”) félreveze­tő, mert a növényt elsősorban migrénes fejfájás csilla­pítására használják – ezt a hatását jelentős modern ku­tatási eredmények is megerősítették. A margitvirágot fejfájásra már az 1. évszázad óta használják; később ízü­leti gyulladásra, köszvényre, premenstruációs szindrómá­ra, lázcsillapításra és különböző fájdalmakra alkalmazták. Nicholas Culpeper azt írta, hogy „Ennek a növénynek Vénusz parancsol, és azt parancsolta neki, hogy segítse nővéreit”, és betegeinek menstruációs problémákra adta.

Európában a himlő idején margitvirágot ültettek a házak köré, hogy megvédje őket a betegségektől, és elűzze az ártó szel­lemeket. A16-17. században gyógyító hatása miatt botanikus kertekben is termesztették. Manapság a kertészek ódzkodnak termeszté­sétől, mert könnyen elburjánzik a kertben.

• A margitvirágot könnyű szapo­rítani a kora tavasszal elvetett magokról; sejttálcákba szórjuk a magokat, hogy kontrollálni tudjuk a mennyiséget.
• Két héten belül csírázik.
• Miután meggyökeresedett, ül­tessük napos helyre. Sziklare­pedésekben és hasadékokban is megtelepszik.
• Ez a fagytűrő évelő termékeny magképző; szedjük le az elvi­rágzott szárakat, mielőtt elszór­ja a magjait.
• Virágzás előtt gyűjtsük a le­veleket.

Figyelmeztetés

Az őszi margitvirág kerülen­dő azok számára, akik vérhígítót szednek. Élénkíti a méhfunkciókat, ezért várandós anyák nem fogyaszthatják. Mellékhatásként szájüregi fekélyt okozhat.

Háztartás

Kivonata – a piretrum – termé­szetes rovarűző, kipermetezve elűzi a molyokat, levéltetveket, gyümölcsdarazsakat és a vörös takácsatkát – de a méheket is.

Gyógyászat

Az őszi margitvirág antibiotikus, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, fájdalom­csillapító és féregűző hatású. Négy levél naponta megelőzheti a migrént, csillapítja a reumás fájdalmakat és az ízületi gyulladást; legjobb kevert sa­látákba tenni, mert keserű. Forrázata kezeli a depressziót, megelőzi az ál­matlan éjszakákat, és könnyíti a gyomorgörcsöt, a kólikát és a puffadást. A margitvirágos lemosás segít távol tartani a csípős rovarokat.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A növény 1% szeszkviterpénlakton-keveréket (ennek nagy része partenolid), 0,75% illó­olajat (fő komponensek: kámfor, pinén), valamint flavonoid-glikozidokat tartalmaz. A partenolidtartalom a levelekben a virágzást követően a legmagasabb. Több szeszkviter-pén-lakton esetén igazolták a partenolidnál leírt hatásmechanizmusokat, de mivel a par­tenolid mennyisége nagyságrendileg nagyobb, mint a többi rokon vegyületé, ezt tartják a növény legfontosabb hatóanyagának.

* Szent Antal tüze: a középkorban így nevezték az anyarozzsal fertőzött gabonából készült kenyér fogyasz­tásával kialakuló idült mérgezés (ergotizmus) tünetegyüttesét, amely leginkább a perifériás erek szűkülete miatti végtagelhalással jellemezhető.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A népi gyógyászatban a margitvirág friss leveleit elrágva használták fel. A növényt a láz- és fájdalomcsillapítóként (elsősorban fejfájás, migrén ellen), illetve gyulladáscsökkentőként történő alkalmazáson túl használták hisztéria kezelésérc, valamint rovarcsípés okozta tü­netek enyhítésére is. Alkalmas szernek tartották menstruációs rendellenességek kezelésére és a vajúdás megkönnyítésére is, valamint általános erősítő hatást tulajdonítottak neki. Olaszországban jellegzetes fűszeres, keserű íze miatt fűszernövényként és emésztésser­kentőként is használják.

Preklinikai vizsgálatok

In vitro kísérletekben a növény kivonata a foszfolipáz A2 (PLA2) enzim gátlásával mérsé­kelte az arachidonsav-képződést, és ennek következtében csökkentette a prosztaglandin-, tromboxán- és leukotriéntermelést.

A szeszkviterpén-laktonok gátolják az 5-HT felszabadulását a vérlemezkékből, ami magyarázatot adhat a migrénellenes hatásra. A kivonat és a tiszta partenolid gátolja az erek kísérletesen fokozott kontraktilitását.

Humán bizonyítékok

Az őszi margitvirág migrént megelőző hatásával kapcsolatban több randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatot publikáltak. Migrénellenes hatását a rohamok gyakoriságának, az aurával járó tünetek (hányinger, látási, hallási zavarok) és a fájdalom intenzitásának csökkenésével lehet lemérni, a humán vizsgálatok is erre irányultak.

A zömében pozitív eredmények mellett néhány tanulmány a margitvirágot hatástalannak találta. Az egyenleg mindenesetre pozitív, amit az is alátámaszt, hogy a margitvirág több országban gyógy­szerként van forgalomban, Angliában pedig az elsőként engedélyezett tradicionális növé­nyi gyógyszerek egyikének alapanyagául szolgál.

Indikációk, adagolás

A drog, illetve az annak kivonatából előállított készítmények a migrénes fejfájás megelő­zésére alkalmasak; migrénes roham akut kezelésére azonban nem megfelelőek. A humán vizsgálatokban alkalmazott készítmények napi dózisa kb. 50-100 mg szárított levélnek megfelelő, 0,2-0,6 mg partenolidot tartalmazó kivonat volt.

A jelenlegi ajánlások szerint elsősorban olyan betegek kezelésére alkalmazandó, akik a hagyományos terápiára nem reagálnak megfelelően. A hosszú távú biztonságosságot nem vizsgálták tudományos igé­nyességgel, ezért néhány hónapnál hosszabb ideig tartó kezelés nem javasolható. A kúrát napról napra csökkentett dózisok alkalmazásával kell befejezni.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Az őszi margitvirág hosszú távú alkalmazása megfigyelések szerint nem jár súlyos mellék­hatással. Egy keresztezett vizsgálatban a margitvirágkezelés befejezése után a tünetek sú­lyosbodását figyelték meg, amit elvonási szindrómaként értelmeztek. A növény leveleinek rágása (elsősorban a friss levelek használata esetén) a szájnyálkahártya duzzanatát, fekélyét eredményezheti.

Az in vitro tapasztalt trombocitaaggregáció-gátló hatás óvatosságra int várható műtét illetve véralvadásgátló szerek alkalmazása esetén. Terhességben való alkalmazása nem javasolt, mert állatkísérletekben nagy dózisban magzatkárosító hatású volt, anekdotikus beszámolók szerint pedig szarvasmarháknál vetélést okozhat. Szoptatás alatti alkalmazásáról nincsenek tapasztalatok és bizonyítékok, ezért ellenjavallt.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.