Melyek a rák egyéb kezelési módszerei?
A Föld különböző országainak kutatóintézeteiben világhírű tudósok folyamatosan dolgoznak olyan új kezelések kifejlesztésén, amelyek hatékonyabbak, kevésbé invazívak, vagy kevesebb mellékhatással járnak, mint az eddig használt módszerek.
Biológiai kezelések
A szervezet immunrendszerével együttműködve segítenek a rák ellen harcolni, s önállóan vagy más kezelésekkel kombinálva alkalmazhatók. Gyorsan fejlődő tudományterületről van szó, s állandóan újabb gyógyszereket találnak ki, amelyek egy része már csak az adott genetikai jellegzetességekkel bíró ráksejteket támadja meg.
- Egyes monoklonális antitestek (MAb) a rákos sejteken lévő jellegzetes fehérjékhez kapcsolódva gátolják e sejtek osztódását. Közéjük tartozik például a bizonyos emlőráktípusok ellen használt trastuzamab. Az eredetileg a vastagbélrák ellen kifejlesztett bevacizumab az érképződést fokozó vegyület hatását gátolja. Mellékhatásaik különbözők lehetnek, de a leggyakoribbak az allergiás reakciók, például a láz. Más MAb-ok az immunrendszert késztetik a rákos sejtek elpusztítására. A MAb-ot alkalmazó kezelést immunterápiának is hívják.
- A daganatnövekedést gátló szerek megakadályozzák a rákos sejtek szaporodását, mert a sejtekben hozzákötődnek a rendellenes felépítésű molekulához. Olykor „intelligens gyógyszereknek” nevezik őket.
- Az immunrendszer megerősítésére interferon- és interleukinkezelést alkalmaznak. Ezek a szervezetben természetesen is előforduló anyagok. A módszert veserák, melanóma és a leukémia bizonyos típusai esetén alkalmazzák.
Hormonkezelések
Egyes, ún. hormonérzékeny daganatok növekedéséhez bizonyos fajta hormonok szükségesek. A hormonkezelés vagy blokkolja a szervezet hormontermelését, vagy megakadályozza, hogy a hormon eljusson a daganathoz. Emlő-, prosztata- és méhrák kezelésére használják. E csoportba tartozik például az emlőrák ellen adott tamoxifen és a prosztatarák elleni zoladex. Mellékhatásaik eltérőek, de mindkettő esetében gyakori például a kimerültség és a hőhullámok jelentkezése (férfiaknál is).
Csontvelő- és őssejt beültetés
A sejtbeültetések csak egyes ráktípusok, például a leukémiák és a limfómák (a nyirokcsomók daganatai) kezelésére alkalmazhatók. Az esetek egy részében a csontvelő-beültetéshez a beteg saját csontvelejét használják. Ehhez először érzéstelenítés mellett csontvelőt gyűjtenek, még mielőtt a nagy dózisú kemoterápia elpusztítaná e sejteket. Az így megmentett sejteket később infúzióban juttatják újra a szervezetbe. Ha viszont az orvos úgy véli, hogy a beteg saját csontvelejének használata esetén nagy lenne a rák kiújulásának kockázata, megfelelő donort kell találni – ez lehet egy családtag, de lehet idegen is.
Az őssejt beültetés hasonló módon működik. Mindkét módszerre igaz, hogy mellékhatásai hasonlók a kemoterápia esetén tapasztaltakhoz, bár még hevesebbek lehetnek. A beültetések után nagyon hatékonyan kell védekezni a fertőzések ellen, mivel a fehérvérsejtszám egy ideig még nagyon alacsony, így az érintett sokkal könnyebben kap el fertőzéseket.
Akár az emberi bőrön és emésztőrendszerben jelen lévő, normális körülmények között ártalmatlan baktériumok is fertőzést okozhatnak éppúgy, mint az ételben előforduló mikroorganizmusok. Ebben az időszakban korlátozhatják a beteg látogathatóságát, vagy a látogatóknak steril védőruhát kell viselniük, amely minimálisra csökkenti a fertőzés kockázatát.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.