Gyors felépülés

Stratégiák, amelyek átsegíthetik a nehézségeken rákos betegként!

A rákos beteg úgy érezheti, hogy az élete már soha sem lesz „normális.” De higgye el, van rá mód, hogy megbirkózzon a betegséggel. Nincsenek biztos módszerek és egyértelmű szabályok – ami az egyik embernél használ, a másiknál talán hatástalan -, de hamar rátalál majd arra, ami az önnek a legjobb.

Ehhez adunk néhány ötletet:

  • Korábbi módszerek: a Mayo Klinika vizsgálata szerint bármi, ami korábban átsegítette a nehéz időszakokon, hasznos lehet, amikor kiderül, hogy rákbeteg. Egy jó barát társasága vagy egy kellemes kártyaparti az, ami­re szüksége van. Érdemes megpróbálkoznia ezekkel, de maradjon nyitott az új ötletekre is.
  • Munka: lehet, hogy jobban teszi, ha a kezelések alatt is tovább dolgozik. Az is lehet, hogy nem, és persze elképzelhető, hogy nem is bírná a munkát. Nem köteles közölni munkaadójával, hogy rákos, de a legtöbben mégis megteszik. Ha kell egy kis pihenés, vagy ha átmenetileg nem képes hatékonyan ellátni a feladatait, nem árt, ha felettese tud a problémájáról. A munkatár­sak támogatása adott esetben értékes lehet, de az is elképzelhető, hogy jobb, ha külön kezeli a munkáját és a betegségét.
  • Fogadja el a segítséget! Ez különösen nehéz akkor, ha általában ön szokott másokon segíteni. Nagyon fon­tos azonban, hogy felismerje a betegsége és a kezelés szabta korlátait, és ne próbálja túlerőltetni magát, ami­kor nincs jól. A családját is biztassa arra, hogy fogadják el mások segítségét – lehet, hogy előbb-utóbb nekik is szükségük lesz egy kis pihenésre. Ha nincs széles bará­ti köre vagy népes családja, érdeklődjön háziorvosánál vagy a rákbetegekkel foglalkozó alapítványoknál az igénybe vehető segítségről.
  • Vezessen naplót! Fizikailag és lelkileg is hasznos lehet, ha az érzéseit leírja – talán azért, mert így alkalma van nyugodtan és alaposabban elgondolkozni.
  • Segélyvonalak: a rákbetegekkel foglalkozó szervezetek telefonos segélyhívói hasznos felvilágosítással szolgálnak szinte minden téren, a kezelések mellékhatásaitól kezdve a különféle anyagi támogatások igényléséig.
  • Internet: az internetes fórumok alkalmat kínálnak arra, hogy tapasztala­tot cseréljen másokkal – akár éjszaka is. Szoros barátságok is szövődtek már ilyen módon.
  • Segítő csoportok: ha inkább személyesen osztaná meg tapasztalatait, kapcsolódjon be egy rákbetegeket támogató csoport programjába.

Az emlőrákos beteg mások segítségével jutott túl a betegségén és a kezelésen!

Esettanulmány:

Karin Mankournál 33 évesen fedez­ték fel az emlőrákot. A következő két évben először kimetszették a daganatos csomót, sugárkezelésben, kemoterápiában és hormonkezelés­ben részesült, majd mindkét emlőjét eltávolították, és emlőrekonstrukciós műtéten is átesett.

Az addig teljes függetlenséghez szokott humánerőforrás-vezető életét egyik napról a másikra a feje tetejére állította a rák. Ám már az első pilla­nattól kezdve többféle segítséget is igénybe vett, s ma úgy gondolja, hogy ennek fontos szerepe volt a gyógyulá­sában.

A diagnózis felállításának napján kijelöl­tek számomra egy szakápolót, aki mindvé­gig támogatott, vigasztalt tanácsokat adott a kezelésekkel kapcsolatban és segített meghozni a nehéz döntéseket, pl. amikor felmerült az emlőrekonstrukció kérdése.

Ha az ember rákos, az a családját is megviseli. Van úgy, hogy eluralkodik rajta a rossz hangulat, de nem akarja a szeretteit terhelni a sötét gondolatokkal. Miután ráta­láltam a Macmillan nevű szervezet rákbe­tegeket segítő specialistáira, mindig őket hívtam fel, ha támogatásra volt szükségem.

Ugyanakkor a fórumon sokan írtak hasonló panaszról. Eloszlatja a pánikot, ha rájössz, hogy mások ugyanilyen tüneteket tapasztalnak. Karin több hasznos tanácsot kapott kemo­terápiára járó betegektől, s összebarátko­zott néhány hozzá hasonló korú nővel. Még ma is nagyjából hathetente találko­zunk – ez a mi önsegítő csoportunk, amely valamennyiünknek nagyon fontos: bármit elmondhatunk egymásnak, és nem kell attól tartanunk, hogy nyafogásnak fog tűnni.

Az emlőeltávolítás traumáját egy tanács­adó segített feldolgozni.

A tanácsadóm segített felkészülni a mű­tétre, egyebek közt arra, milyen érzés lesz felébredni és végignézni magamon, milyen lesz a veszteségérzet és a gyász. Ennek a kiváló szakembernek köszönhetem, hogy tovább tudtam lépni az életben.