• fájdalom
• hát

Honnan ered a hát fájdalma?

„Csillaganyagból vagyunk”, mondta egyszer Carl Sagan amerikai csillagász. S milyen igaza volt! Az em­ber olyan, akár a világegyetem: egy tökéletesen megalko­tott, szövevényes rendszer, amelyben minden mindennel összefügg. Mégis, amikor fájdalmat érzünk, magától ér­tetődően mutatunk a sajgó pontra: „Itt van a baj.” A legtöbben sajnos nem vagyunk tisztában azzal, hogy a fájdalom nem feltétlenül a kiváltó ok helyén jelentkezik.

Összehangolt rendszer

Előfordulhat, hogy valamely testrész sérülése vagy működészavara a test egy másik pontján idéz elő fájdalmat vagy kellemetlen érzetet. Hogy mi ennek az oka? Nos, szervezetünk olyan rendszer, amelynek részei kapcsolatban állnak egymással, és összehangoltan működ­nek. Amikor csak a fájdalomra figyelünk, megfeledkezünk arról a törvényszerűségről, hogy ha egy tökéletesen megépí­tett szerkezet egyik alkotóeleme meghibásodik, az a gépezet egész működésére kihat. Pedig a testünkkel is ez történik.

Ne feledjük, hogy testünk csak annyira egészséges, amennyire a „rendszer leggyengébb láncszeme” az. Szerve­zetünk ugyanis megpróbál – amennyire lehetséges – tökéle­tesen működni, ezért folyton korrigálja a gyengébb testré­szek okozta hibákat, zavarokat. Ha szükséges, az egyensúly fenntartása érdekében más izmokat von be a munkába a lus­ták helyett. Az állandó kompenzálás számos panaszt idéz elő, amelyek elleplezik a hátfájás valódi okát. Mivel ezek az okok többnyire nem nyilvánvalóak, a hátfájás az egyik legtitokzatosabb bántalom. Nem értjük, mitől van, és nem tudjuk, hogyan lehet megszüntetni, pedig a válasz általában nagyon egyszerű. Csak egy kis „nyomozásra” van szükség.

A hátfájás típusai

Az elhúzódó fájdalom és a hirtelen nyilallás éppúgy jelent­kezhet jól körülírható pontban, mint kiterjedt területen, amelyen belül sokszor nehéz megállapítani, pontosan hol is fáj. Megeshet, hogy ha meghatározott módon mozgunk, egyáltalán nem érzünk fájdalmat, ám ha ezen bármit változ­tatunk, azonnal hasogatni kezd. Az olyan hátbántalmak sem ritkák, amelyek a test egy távolabbi részében idéznek elő fájdalmat.

A hátfájás egyik ritkább típusa a radicularis (ideggyöki) fájdalom. A gerinctől indul ki, és olykor lejjebb, akár egészen a lábig érezhető. Gyakran gyengeséggel, zsibbadással és egyes funkciók romlásával jár együtt. Ideggyökér­-gyulladás következménye; folyamatosan fennálló panasz. Ám a beteg résztől távol jelentkező, kisugárzó fájdalom kiszámíthatatlan. Hol elviselhetetlen, hol enyhe. A hát alsó részéből az ágyékba, a farba és a combba sugárzik.

Az a tény, hogy az agy és a test többi része között min­den üzenetet a gerincvelő szállít, megmagyarázza, miként „vándorolhat” a fájdalom egyik helyről a másikra. A csigo­lyák mentén számos ideg fut, amelyek a test minden pontjával kapcsolatban állnak, a gerinc tehát egyfajta kommuni­kációs központ szerepét tölti be. A rossz üzeneteket tehát éppen úgy közvetíti, mint a jókat.

A fájdalom alternatív magyarázata

Anélkül, hogy különféle misztikus tanokkal traktálnánk önöket, fontosnak tartjuk, hogy említést tegyünk egy olyan alternatív gyógymódról, amelynek hatékonyságáról alkal­munk nyílt meggyőződni. Úgy gondoljuk: a világ több, mint amit látunk, s ezzel a véleményünkkel valószínűleg nem vagyunk egyedül. Ezt példázza a következő történet is.

Néhány évvel ezelőtt a dalai láma kezelőorvosát egy igen nagy hírű New York-i kórházba hívták, hogy diagnosztizál­jon egy beteget. A világ legmodernebb képalkotó és diag­nosztikai eszközeit bocsátották a tibeti gyógyító rendelkezé­sére. Az összes létező laboratóriumi tesztet igénybe vehette volna. Ő azonban udvariasan visszautasította a felkínált lehetőségeket, és csendesen a beteg ágyához ment. A maga eszközével: a kezével vizsgálta meg.

A kínai orvoslás szerint az életerő, a csi csatornákon, úgynevezett meridiánokon keresztül áramlik a testben. Ha az energia keringésében zavar keletkezik, a test megbeteg­szik. Egy hagyományos módszerrel, a pulzusdiagnosztiká­val ellenőrzik a csi haladását a testben, és megállapítják a betegségek, vagyis a belső egyensúly felbomlásának okát. A tibeti doktor csupán néhány percig vizsgálta a beteget, szakvéleménye mégis megegyezett New York-i kollégáiéval, akik bonyolult műszerekkel és laboratóriumi vizsgálatokkal jutottak a végső eredményre. S vajon hogyan gyógyított volna, ha nem csak kórmeghatározásra kérték volna fel?

A meridiánok mentén elhelyezkedő akupunktúrás pontokat tűvel (akupunktúra) vagy nyomással (akupresszúra) ingerelve állította volna helyre az energia áramlásának az egyensúlyát. Mindkét metódus több ezer éves múltra tekint vissza, és bizonyítottan hatékony a fájdalomcsilla­pításban és egyes betegségek gyógyításában.

A fájdalom lelki okai

Mint tudjuk, a fájdalom jelentős mértékben érzékelés kérdé­se, ha pedig így van, logikusnak látszik az a következtetés, hogy a gondolatok és az érzések nemcsak befolyásolják, hanem elő is idézhetik a fájdalmat. Az emberi agy nagyon erős fájdalomérzetet képes kelteni a testben. Emlékszik, hogy amikor injekcióra várt, már akkor összerándult a „fáj­dalomtól”, amikor a mosolygó nővér közeledett a tűvel?

Ha nem is értjük, hogyan történik, kétségtelen, hogy a test megjegyzi a bennünket ért hatásokat: emlékszik a fáj­dalomra, a félelemre, a bánatra. Mély izommasszázs vagy edzés közben gyakran elő­fordul, hogy véletlenül éppen azt a pontot lazítjuk, azaz „oldjuk ki”, ahol az izom ilyen emléket őriz. Pácienseink nemritkán a masszázs csendjét megtörve, heves zokogásban törnek ki.

Az ilyen „gócpontokban” az izmok feszültek, ami fájda­lomhoz vezet. Ugyancsak fájdalommal járhat a görnyedt tartás is. Az utóbbi jellemzően olyan embereknél alakul ki, akik szeretnek mindent magukra vállalni, vagy akikre túl sok teher nehezedik.

Az érzelmi okokból érzékeny pontok megkeresésére és az életerő áramlásának ellenőrzésére kidolgozott techni­kákat érdemes alkalmazni.

A test térképe

Ha állandó hátfájás gyötri, mielőtt bármit is tenne ellene, tudnia kell, honnan ered a baj. Meglepő módon az állandó hátfájásért nem feltétlenül valamilyen hátprobléma a fele­lős. De vajon hogyan lehet megtalálni a valódi okot?

Az emberi testet leírhatjuk egyfajta folyamatábraként, egymással kapcsolatban lévő rendszerek hálózataként is. Mint korábban elmagyaráztuk, az izmok párban működnek, a párok pedig egymással összehangoltan teszik lehetővé a mozgást. Ezért egy gyenge izom miatt távolabbi izmok is feszültté válhatnak és elfáradhatnak. Először az ellentétes oldali izom húzódik meg, majd amikor ez az izompár már nem tudja ellátni a feladatát, más izmok igyekeznek átvenni a szerepüket. Mindaddig, amíg ezek az izmok is fel nem mondják a szolgálatot, és helyettük megint mások nem kezdenek el dolgozni. És így tovább…

A hátsérülés okának felderítése több szempontból is na­gyon fontos

A fájdalom enyhítése nem elég, a problémát a gyökerénél kell orvosolni. Ha a gyenge láncszemet nem javítjuk ki, újra és újra gondot fog okozni. A masszázs vagy a csontkovácsolás javulást hozhat, de ez csak ideig-óráig tart. A felszíni kezelés csupán ideiglenesen képes megszün­tetni a fájdalmat, amely előbb-utóbb vissza fog térni.

A következőképpen szokták megállapítani, honnan ered a fájdalom:

Azt a helyet, ahol a fájdalom észlelhető, képze­letben megjelölik egy ponttal, és vonalakat „húznak” belő­le északról délre, keletről nyugatra. Majd „berajzolják” az északnyugatra, délnyugatra, északkeletre és délkeletre mu­tató vonalakat is. így tehát egy láthatatlan iránytűt kapunk, amelynek középpontja a fájdalom forrására illeszkedik.

A hátsérülésektől jellemzően délre, azaz lefelé helyez­kednek el az őket előidéző gyenge pontok – viszonylag ritkán fordul elő, hogy a medence feletti területen kezdődik a funkciózavar. A jobb oldalon jelentkező fájdalom forrása többnyire bal oldalon található, és fordítva. Ha a fájdalom a hát felső részén, a nyakban vagy a vállakban lép fel, a kiváltó okot a keletre és nyugatra elhelyezkedő testtája­kon kell keresni. A fájdalmat jelölő ponttól kiindulva ellenőrizze az izmait úgy, hogy egyenként (izolálva) megmozgatja (aktiválja) őket.

Közben arra kell majd figyelnie, mennyi­re ruganyos, illetve erős egy-egy terület. Ha valamelyik izom gyengébbnek tűnik, mint a körülötte lévők, vagy egy bizonyos testhelyzetben önnek korlátozott a mozgása, akkor nagy valószínűséggel megvan a „bűnös”. Ennek ellenére folytassa az önvizsgálatot a képzeletbeli vonal mentén. Haladjon tovább a következő izomcsoportok­ra és ízületekre, akár végig, a faron, a combon, a térden és a bokán keresztül a talpig. Fontos, hogy minden gyenge izmot és merev ízületet azonosítson.

A nem egyformán hosszú lábak vagy a medence egyensúlyzavara?

A terapeuták és az edzők korábban a hátfájásért általában az alsó végtagok hosszának különbségét okolták. A diagnó­zis felállításához a sportolónak hanyatt kellett feküdnie, azután a vizsgálatot végző személy megfogta a páciens lábát, a két bokát egymáshoz szorította, tüzetesen átnézte a talpat, végül kijelentette: „Nem egyformák az alsó végtag­jai. A bal bokacsontja jó 2 cm-rel a jobb alatt van. Semmi kétség: a bal lába határozottan hosszabb.” Miután megszüle­tett az ítélet, a különbség kiegyenlítése érdekében a sportoló kapott egy 2 cm-es magasítót a jobblábas cipőjébe.

Az alsó végtagok hosszának eltérését azonban nem csak az okozhatja, hogy az egyik lábszárcsont rövidebb, mint a másik; a medence inainak és izmainak egyensúlyzavara éppen úgy magyarázhatja. Talán meglepő, de ha az egyik comb hátoldalán feszesek a térdhajlítók, a medence az el­lentétes oldalon megemelkedik. Ugyanez történik, ha az iliotibialis (a sípcsont külső oldalán tapadó) ín merev az egyik térdben.

Amikor a lábak már ismét kiegyensúlyozottan működ­nek, és a medence szabadon mozog, az alsó végtagok hosszának különbsége is megszűnhet. A fent ismertetett módon ellenőrizze a fájdalom helyétől kiindulva az izmo­kat és ízületeket, majd nyújtó- és erősítőgyakorlatokkal próbálja korrigálni a hibákat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.