Ízület

A reumás ízületi gyulladás elleni betegségmódosító gyógyszerek

A nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID-k) régóta a legfontosabb szerek a reumás ízületi gyulladás kezelésében, mivel rendkívül hatékonyan csillapít­ják a súlyos fájdalmat és az ízületi károsodást okozó gyulladást. Az elmúlt években azonban a betegség kezelésére szolgáló szerek köre tovább bővült az úgynevezett betegségmódosító antireumatikus gyógyszerekkel (DMARD-k).

Nem árt tudni! A gyors fájdalomcsilla­pítás érdekében a reumatológusok gyakran közvet­lenül a fájó ízületbe adják be a kortikoszteroid-injekciót. Az ismételt kortikoszteroid -injekciók azonban károsíthatják a porcot különösen a terhet hordozó ízületek­ben, például a csípőben ás a térdben. Következés­képpen egy-egy ízületbe az injekciókat általában legalább négy hónapos szünetek közbeiktatásával adják be.

A nem szteroid gyulladásgátlók meghaladása

Ezek az or­vosságok továbbra is igen fontos szerepet játszanak a reumás ízületi gyulladás kezelésében, ám a reumatológusok ma már nem csak ezekre támaszkodnak, aminek megvan az oka.

  • A gyulladás csökkentéséhez szükséges nagy adagok néha súlyos panaszokat okozhatnak.
  • A szakemberek felismerték, hogy a betegek a nem sztero­id gyulladásgátlók használata ellenére gyakran az ízületi károsodás súlyosbodását tapasztalták.
  • A betegségmódosító szerek bizonyos előnyökkel rendel­keznek a nem szteroid gyulladásgátlókkal összehasonlít­va, mivel nemcsak a gyulladást csökkentik, hanem az ízü­leti károsodást is lelassítják. Ez utóbbi hatás nem jellemző a nem szteroid gyulladásgátlókra.
  • A betegségmódosítók erős hatású gyógyszerek, amelyeknek súlyos mellékhatásaik lehetnek. Ezeket korábban csak a többi kezelés sikertelensége esetén alkalmazták, napjainkban azonban sok reumatológus ír fel betegségmódosító gyógyszere­ket azonnal a betegség felismerése után, hogy ezzel a határozott beavatkozással megpróbálják megállítani a betegség előrehala­dását és megakadályozni az ízületekben és a belső szervekben okozott károsodást.

Régebbi betegségmódosítók – még mindig ugyanolyan hatékonyak?

Metotrexát: Bár már évtizedek óta használják rákbetegségek és súlyos pik­kelysömör kezelésére, a metotrexátot csak 2002-ben engedé­lyezték reumás ízületi gyulladás elleni gyógyszerként.

Hatékonyságát akkor fedezték fel, amikor a bőrgyógyászok olyan pikkelysömörös betegeknek írták fel, akik reumás ízüle­ti gyulladásban is szenvedtek, és azt tapasztalták, hogy az ízü­leti panaszok is jelentős javulást mutattak.

Hatásmechanizmus

Reumás ízületi gyulladás akkor ala­kul ki, amikor az immunrendszer a szervezet saját ízületeit tá­madja, krónikus gyulladást okozva, ami végül elpusztíthatja a porcot és a csontot. Sok más betegségmódosítóhoz hasonlóan a metotrexát is immunszupresszáns szer, tehát tompítja az im­munrendszer ízületek ellen intézett támadását, ezáltal csök­kentve a betegséggel társuló pusztító és fájdalmas gyulladást.

A metotrexát nemcsak hihetetlenül hatékony sok reumás ízületi gyulladásos beteg esetében, hanem a hatását is gyorsab­ban fejti ki, mint sok más betegségmódosító gyógyszer, így a ja­vulás néha már két héten belül érzékelhető. Biztonsági statisz­tikái is jók: a betegek kevesebb mint öt százalékának kell leállnia szedésével mellékhatások miatt. A metotrexátot általá­ban hetente egyszer szájon át alkalmazzák.

Mellékhatások

Mivel a metotrexát májkárosodást okoz­hat, rendszeresen ellenőrizni kell a betegek májfunkcióját, és a gyógyszer szedése alatt nem szabad nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztani. Terhesség alatt tilos metotrexátot szedni, mert súlyos fejlődési rendellenes­ségek kialakulását okozhatja, vagy akár a magzat halálához is vezethet. A metotrexát férfiakban csök­kentheti a spermaszámot.

Jegyezzük meg! A metotrexát akadá­lyozhatja a folsav felszívódását, ami e fontos vitamin hiányához vezet. Ezért a kezelés alatt ajánlatos naponta egy kevés folsavtartalmú étrendi kiegészítőt szedni.

Aranykészítmények

Az aranyterápia az 1920-as évek óta fontos kezelési módszer a reumás ízületi gyulladás ellen, és egészen a metotrexát 1980-as években történt megjelenéséig gyakran alkalmazták. Szájon át (határozatlan ideig naponta szedhető) vagy injekció formájá­ban alkalmazható. Az injekciót általában kettő-négy hónapon keresztül hetente az izomba adják be. Ezt követően fenntartó injekciókat adnak kettő-négy hetenként.

A szájon át szedhető aranykészítmény (auranofin) egysze­rűbben alkalmazható, és kevesebb mellékhatással jár, de az in­jekció általában hatékonyabb. Egyes orvosok először szájon át szedhető készítményt adnak, és amennyiben nem tapasztalható javulás, hat hónapos injekciókúrát kezdenek.

Hatásmechanizmus:

Az arany lassan hat, de segít csökken­teni az ízület gyulladását. A szakértők nem ismerik pontosan e hatás okát. Az aranykészítményeket több hónapon keresztül kell alkalmazni, mire a javulás érzékelhetővé válik. Kettő-négy hónapos használatot követően a betegek a reggeli ízületi me­revség enyhülését tapasztalják; míg az ízület gyulladása, a fáj­dalommal és a nyomásérzékenységgel együtt, négy-hat hónap elteltével kezd csökkenni.

Mellékhatások: Mintegy 10 százalékban jelentkezik vérsze­génység, alacsony fehérvérsejtszám vagy rendellenes májfunk­ció. Az arany a vesét is károsíthatja, valamint bőrkiütést is ki­válthat, amely a dózis csökkentésével elmúlik.

Szulfaszalazin

Az 1930-as években kifejlesztett gyógyszert a modern kutatá­sok eredményeképpen megújuló érdeklődés övezi. A gyógyszer sok reumás ízületi gyulladásos beteg esetében mutat kedvező hatást, és ritkán jelentkeznek súlyos mellékhatásai. Metotrexáttal együtt alkalmazva meglehetősen hatékonynak bizonyul.

Hogyan hat?

A szakértők még nem ismerik pontosan a szulfaszalazin hatásmechanizmusát. Vélhetően a gyulladást gátolja, és ezért széles körben alkalmazzák a reumás ízületi gyulladás kezelésében és fájdalomcsillapításra.

Mellékhatások: A leggyakoribbak a hányin­ger, a fejfájás, a szédülés, az allergiás reakciók, például bőrkiütések, valamint a gyomor-bél rendszeri pana­szok. Ritka esetben a gyógyszer súlyos vérképzőszervi zavaro­kat és májkárosodást okozhat.

Hidroxiklorokin

A malária kezelésében régóta használt hidroxiklorokint akkor kezdték használni reumás ízületi gyulladásban, amikor a mind­két betegségben szenvedő betegek azt tapasztalták, hogy a ma­lária ellen kapott orvosság csillapítja ízületi panaszaikat is. A szakemberek még nincsenek egyöntetűen meggyőződve haté­konyságáról, néhányuk csak akkor javasolja alkalmazását, ha más gyógyszerek hatástalannak bizonyulnak, míg mások sze­rint a hidroxiklorokin hatékony szer kevés mellékhatással. Több hónapos kezelés szükséges ahhoz, hogy jótékony hatását érzékelni lehessen.

Hatásmechanizmus:

A gyógyszert szájon át kell szedni, majdnem mindig más gyógyszerekkel kombinálva. Bár nem tudják pontosan, hogyan hat, a betegek egy részében lényeges javulást okoz. Hidroxi­klorokin szedésével a fájdalom és gyulladás eny­hítéséhez szükséges kortikoszteroid mennyisége is csökkenthető.

Mellékhatások: A gyógyszer okozhat hányin­gert, kiütéseket és szemfenéki sérülést, vér vagy fe­hérje lehet a vizeletben, és romolhat a májfunkció. Három-hat hónaponkénti szemvizsgálat ajánlott.

Penicillamin

A penicillin egyik szintetikus változata két betegcso­portban a leghatékonyabb: a HLA-DR2 specifikus genetikai markerrel rendelkezők, illetve a beteg­ségmódosító gyógyszerekre nem reagálók eseté­ben. Mindig valamilyen nem szteroid gyulladás­csökkentő gyógyszerrel vagy időnként szteroiddal együtt adják, és rendszerint csak akkor, ha már más nem segít, bár néhány beteg kizárólag erre a gyógyszerre reagál.

Hatásmechanizmus:

A gyógyszer ízületi gyulladás elleni hatékonyságát véletlenül fedezték fel. A penicillamin megköti és eltávolítja az aranyat és más nehézfémeket a betegek szerve­zetéből. Amikor aranytúladagolás miatt használták, kiderült, hogy csillapítja az ízületi panaszokat is. A penicillamin valami­lyen egyelőre ismeretlen módon hat az immunrendszerre, ezál­tal enyhítve a betegséget.

Mellékhatások: Enyhe mellékhatásai közé tartozik az íz-vesztés, továbbá hatására vér lehet a vizeletben, és romolhat a májfunkció. Ritkán miaszténia gráviszt, egy izomgyengeséggel járó betegséget okozhat. A gyógyszer alkalmazása során szük­ség van rendszeres vér- és vizeletvizsgálatra.

A legújabb betegségmódosító szerek

Etanercept

Ezt a forradalmi, de rendkívül drága új generációs betegség-módosító gyógyszert mérsékelt vagy súlyos reumás ízületi gyul­ladás kezelésére használják, hetente két injekcióban alkalmaz­va. A klinikai kísérletek eredményei szerint jól tolerálható és hatékony, csillapítja a fájdalmat és a reggeli ízületi merevséget, valamint enyhíti az ízület duzzanatát és nyomásérzékenységét. 2002-ben elnyerte a legnívósabb brit gyógyszer-innovációs dí­jat, a Prix Galient.

Hatásmechanizmus:

Az etanercept géntechnológiával elő­állított gyógyszer, amelyet speciálisan a tumor nekrózis faktor (TNF) szintjének csökkentésére fejlesztettek ki. A TNF az im­munrendszer által termelt fehérje, amely valószínűleg jelentős szerepet játszik a reumás ízületi gyulladásra jellemző gyulladás és ízületi károsodás kialakulásában. (A TNF szerepe más kró­nikus betegségekkel, így a gyulladásos bélbetegségekkel és ke­ringési elégtelenséggel kapcsolatban is felmerült.) Az etanercept a fehérje leggyakoribb formáját, a TNF-alfát veszi célba. Kis mennyiségben a TNF hasznos szerepet játszik szerveze­tünk immunválaszában azzal, hogy segíti a sejtek regeneráció­ját.

Reumás ízületi gyulladás és néhány más immuneredetű rendellenesség esetén azonban túl sok TNF termelődik, ami vé­gül az egészséges szövetek, például a porc és a csont vagy a szívizom (keringési elégtelenség esetén) pusztulását okozza. Az etanercept a klinikai kísérletekben viszonylag kevés mellékhatást mutatott. Néhány szakértő ennek ellenére aggodal­mát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy mivel a gyógyszer részben leállítja az immunválaszt, megnövelheti a betegekben a limfóma és más rákos megbetegedések kockázatát.

A TNF (tumor nekrózis faktor nevű fehérje) akkor károsítja a sejteket, ha kötődik a sejt fel­színén lévő TNF receptorokhoz. Az etanercept alapvetően több millió mesterségesen előállított TNF receptorból áll. Amikor az etanerceptet a véráramba fecskendezik, ezek a receptorok meg­kötik a véráramban lévő TNF-alfát, megakadá­lyozva a fehérje megtapadását a sejteken, s így a gyulladásos reakció kialakulását.

Ott segít, ahol a legnagyobb a szükség: Az etanercept azért tekinthető jelentős áttörés­nek a reumás ízületi gyulladás kezelésében, mert a legtöbb olyan betegen segít, akiknél semmilyen más kezelés nem vált be. A betegség fiatalkori változatában szenvedő gyer­mekek esetében is hatékonynak bizonyul.

Az etanerceptet injekcióban a bőr alá kell beadni, por és ol­dószer, valamint előre töltött fecskendők formájában forgal­mazzák, így a beteg maga is beadhatja magának. (A gyógyszert hűtőben kell tartani, mert olyan természetes fehérje alkotja, amely szobahőmérsékleten lebomolhat.) Igen drága gyógyszer.

Mellékhatások: Egyes betegek felső légúti fertőzésekről és az injekció beadásának helyén jelentkező enyhe reakciókról számolnak be.

Kutatási eredmények: A The Lancet című szakfolyóiratban 1997- ben megjelentetett tanulmány szerint azok a betegek, akik kortikoszteroidot, metotrexátot és szulfaszalizint kaptak kombináltan, 72%-ban reumás ízületi gyulladásuk javulását tapasztalták, szemben a kontrollcsoportban mért mindössze 49%- kal.

Infliximab

Ez a géntechnológiával készült gyógyszer szintén a tumor nek­rózis faktort iktatja ki, de az etanercepttől eltérő módon. Az infliximab több millió azonos, ún. monoklón antitestből áll, amelyet kifejezetten a TNF-alfa ellen szintetizáltak. Az etanercepthez hasonlóan az infliximab is jelentős javulást hozhat olyan reumás ízületi gyulladásban szenvedő betegek esetében, akik más kezelésekre nem reagáltak.

Hatásmechanizmus:

Ahogyan a szervezet természetes antitestjei megtámadják és elpusztítják a behatoló baktériumo­kat és vírusokat, az infliximab is kapcsolódik a TNF-alfához, és semlegesíti azt. Ez nagymértékben csökkenti a gyulladás és ízületi károsodás fenntartásában részt vevő TNF-alfa vérben lévő mennyiségét. Az infliximabot infúzióban adják be, amely eljárás körülbe­lül két órát vesz igénybe, és négyhetes vagy nyolchetes idő­közönként kell megismételni.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.