Műtéti lehetőségek ízületi betegség esetén
Az 1960-as évek előtt a sebészek még nemigen tudtak mást tenni, mint elsimították a károsodott ízületi felszínt, vagy elmerevítették az ízületet (arthrodesis), ami csillapította ugyan a fájdalmat, de más panaszokat okozott; próbáljuk csak elképzelni, milyen lehet merev térddel járni!
Új ízület és sok más: A műtéti eljárásokban a legjelentősebb előrelépésnek a teljes ízületi protézis beültetése számít. Már számos ízületet lehet mesterséges ízülettel pótolni, köztük a váll, a könyök, a csukló, az ujjak, a boka, sőt még a lábujjak ízületeit is. A leggyakoribb és legsikeresebb ízületpótló műtéteket azonban a csípőn és a térden végzik.
Magyarországon évente több ezer csípőprotézis beültetésére kerül sor. Az eljárás az esetek körülbelül 95 százalékában enyhíti az ízületi gyulladásos tüneteket a térdben és a csípőben – ez a sikerességi arány sokkal magasabb, mint bármely más, ízületi műtét esetében.
A gyógyszer-háború megnyerése - esettanulmányok
,,Nagyon jó kondícióban voltam, aerobikra jártam, és szerettem biciklizni – meséli Gill. Jó sok dolgom volt a gyerekekkel, és a hátfájást egyszerűen az elfoglalt anyai szerepből eredő elhasználódás számlájára írtam. Csak akkor döbbentem rá, hogy orvoshoz kell fordulnom, amikor az aerobikfoglalkozások után másnap alig tudtam járni, és egy kerékpártúra során a nap végén alig tudtam leszállni a bicikliről.”
Háziorvosa közölte Gill-lel, hogy valószínűleg meghúzta valamelyik izmát, és felírt neki egy nem szteroid gyulladásgátló gyógyszert. A fájdalom ennek ellenére csak nem múlt el. Gill háziorvosa úgy döntött, röntgenvizsgálatra küldi, ez azonban csak azt tudta kimutatni, hogy nincs porckorong-károsodásra utaló jel a gerincében.
„Teljesen összeomlottam -mondja Gill. – Képtelen voltam elhinni, hogy ekkora fájdalom mellett semmi baja a porckorongjaimnak.” Az orvos még több gyulladáscsökkentőt írt fel, és elküldte Gillt egy reumatológushoz.
A reumatológusnak csupán egyetlen pillantást kellett vetnie a röntgenfelvételre, és máris tudta, mi a baj. Az akkor 37 éves Gill, akinek a legkisebb fia még csak hatéves volt, Bechterew-kórban szenvedett. Ezt a betegséget meglehetősen nehéz felismerni, és nők esetében gyakran nem is veszik észre, mivel a férfiak körében sokkal gyakoribb. Eltartott egy ideig, mire Gillnek sikerült megbarátkoznia a diagnózissal. „Ha 60 vagy 70 éves lettem volna, talán megértem, de ilyen fiatalon egyszerűen nem akartam elfogadni. Azt hittem, sikerül úgy folytatnom az életemet, mintha mi sem változott volna.”
Amikor a fájdalom átterjedt a vállára, a nyakára, a csípőjére és a lábfejére, még erősebb gyulladáscsökkentőket írtak fel neki, de amikor szörnyű fájdalmat érzett a szegycsontjában, újra elment a reumatológushoz. A szakorvos etodolacot, egy nem szteroid gyulladásgátló gyógyszert írt fel. Gill néhány évig szedte ezt a gyógyszert mellékhatások nélkül, de egy súlyos hátfáj ás os roham után áttért a piroxicamra, egy másik nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerre. Háziorvosa azt is javasolta Gillnek, hogy vegyen részt a ,,Szálljunk szembe az ízületi gyulladással!” tanfolyamon, ami óriási segítséget nyújtott számára.
„Segített belenyugodni a dolgok állásába, és felismerni, hogy segítségre van szükségem, amit meg kell tanulni elfogadni. Nehezen tudtam megbirkózni a kimerültséggel, ami rendkívül nagy probléma ebben a betegségben. A tanfolyam azonban kapaszkodókkal látott el, hogyan lehet a lehető legjobban megoldani ezt a problémát.”
Három hónappal azután, hogy új gyógyszert kezdett szedni, Gill újabb visszaesést tapasztalt ,,Ha zsíros ételt vagy savas friss gyümölcsöket, például narancsot ettem, nagyon rosszul lettem.”
Háziorvosa néhány vizsgálat elvégzése után nyombélfekélyt állapított meg. Ekkor Gill egy másik gyógyszert, celecoxibot kapott, amely az NSAID-k új osztályába, az ún. COX-2 gátlók közé tartozik. Néhány más, az ízületi gyulladásos fájdalom ellen használt hagyományos gyógyszerrel összehasonlítva ez sokkal kisebb valószínűséggel okoz vérzést és egyéb gyomor-bél rendszeri panaszokat.
„Már I 8 hónapja szedem ezt az orvosságot, s bár nem mindig tartja annyira kordában a fájdalmamat, amennyire szeretném, legalább nincsenek fekélyes panaszaim. Sokat változott az életem. Fel kellett adnom a teljes munkaidős állásomat, s mostanában magam is önsegítő tanfolyamokat vezetek. Jó érzés, hogy megoszthatom másokkal a tapasztalataimat, és megpróbálom rávezetni őket, hogy megvan a kellő tudásuk, hogy kitörjenek a fájdalom okozta ördögi körből.”
A COX-2 gátló gyógyszerek óriási előrelépést jelentenek az ízületi gyulladás kezelésében. Természetesen nem mindenkinek felelnek meg, ezért alkalmazásukat csak orvosi javallatra kezdjük el.
Valóban a műtét a legjobb megoldás?
Hat alapvető kérdést kell feltennünk magunknak ahhoz, hogy eldönthessük, valóban érdemes-e a kés alá feküdnünk.
- A fájdalom sok örömmel végzett tevékenységben akadályoz?
- Erős fájdalomcsillapítókat kell szednünk?
- Minden más lehetőséget kipróbáltunk már a fájdalom csillapítására?
- Reálisak a céljaink?
- Fizikailag elég jó kondícióban vagyunk?
- Meg tudtuk beszélni a műtét kockázatait szakemberrel?
Ha megfelelő gondolkodási idő után a műtét mellett döntünk, a háziorvosunk beutal a helyileg illetékes kórház ortopédiai osztályára. Az ortopéd sebész olyan szakorvos, aki a csontok, ízületek, ínszalagok, inak, izmok és idegek rendellenességeinek diagnosztizálására és sebészeti kezelésére szakosodott. Amennyiben úgy döntünk, hogy magánorvoshoz fordulunk, tartsuk szem előtt a következőket.
- Láz és ízületi panaszok
- Szívbetegek gyógyszeres terápiája
- Angioplasztika és műtét mente, kockázatai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Háziorvosunk ebben az esetben is adhat tanácsot, de érdemes magunknak is utánajárnunk, hogy megtaláljuk a legjobb szakembert.
Ha a kezelést az egészségbiztosítási rendszer támogatásával kívánjuk igénybe venni, az orvosválasztásba az egészségbiztosítónak is van beleszólása, mivel csak akkor finanszírozza a beavatkozást, ha azt meghatározott kórházakban bizonyos orvosok hajtják végre.
ízületpótlás: állandóan fejlődő technikák
Ha valakinek artrózis vagy reumás ízületi gyulladás következtében súlyosan károsodtak az ízületei, valóságos megváltás lehet számára a teljes protézis beültetése. Az operáció csodálatos javulást eredményezhet olyan súlyosan mozgáskorlátozott emberek esetében, akiknek máskülönben ágyhoz vagy kerekes székhez kötötten kellene leélniük az életüket.
Az ízületek közül elsőként a csípőt pótolták mesterséges ízülettel egy olyan eljárás segítségével, amelyet Sir John Charnley brit sebész forradalmasított az 1960-as években. E műtéti eljárás során a teljes ízületet eltávolítják, és nagy kopásállóságú műanyagból, fémből vagy kerámiából készült protézissel pótolják. A teljes csípő- és térdpótlás mára rendkívül sikeres műtéti eljárássá vált, mindössze egy-két százalék a sikertelen műtétek aránya.
Hogyan tovább?
A betegek általában tíz nappal a műtét után térhetnek haza a kórházból. A többségük két-három hónappal a csípőműtétet követően, illetve három-hat hónappal a térdműtétet követően már önállóan tud járni (a térdműtét több posztoperatív fájdalommal jár). A teljes gyógyulás mind csípőmind térdműtét esetén akár egy évet is igénybe vehet.
A sebészet fejlődése: végül a mesterséges ízületek is elkopnak, de az új alapanyagoknak és a fejlett műtéti technikáknak köszönhetően szerencsére az ízületek többsége várhatóan legalább 15-20 évig kitart. Az ízületek fiatalabb emberekben hamarabb elkopnak, mivel az ő aktivitási szintjük jobban megterheli a protéziseket. A mesterséges ízület újbóli pótlása már nem olyan hatékony, mint az első műtét, utána az érintett több fájdalmat érez, és kevésbé mozgékony. Valójában az eredeti operációval gyakran a második műtét elkerülhetetlen szükségessége miatt várnak a lehető legtovább.
Másrészt viszont néhány orvos tanácsa, hogy „próbálja meg addig halogatni a műtétet, amíg csak képes elviselni a fájdalmat”, nincs összhangban a beteg vágyaival, aki természetesen szeretne minél hamarabb megszabadulni gyötrő panaszaitól, kínzó fájdalmától.
Bízzunk a műtétben!
Ha úgy döntünk, hogy belevágunk, íme néhány kérdés, amelyet érdemes feltenni, mielőtt alávetnénk magunkat egy ízületpótló műtétnek.
- Milyen arányban sikeresek ezek a műtétek?
- Vannak szövődmények?
- Hogy fogom érezni magam a műtét után, és mit kell tudnom az utógondozásról?
- Mennyi időt vehet igénybe a felgyógyulás a műtét után?
- Hány éve praktizál a műtétet végző sebész?
- Egyedül fogja elvégezni a sebész az ízületi műtétet? Ha nem, ki asszisztál az operációnál?
- A sebész egész idő alatt a műtőben lesz?
- Mi az MRSA fertőzés aránya abban a kórházban, ahol a műtétet el fogják végezni? Mit tesznek a fertőzés visszaszorítása érdekében?
Egyéb lehetőségek
Ha a gyógyszerek vagy más nem műtéti kezelések nem segítenek, de egyelőre nincs szükség az ízület pótlására, több korlátozott műtéti beavatkozás is enyhülést nyújthat.
1. Artroszkópia:
E minimálisan invazív beavatkozás során, amely az ím. kulcslyuksebészet körébe tartozik, a bőrön ejtett apró bemetszésen keresztül végzik a műtétet. Izületi megbetegedések kapcsán főként a térden végeznek artroszkópiát. Meglehetősen hatékonyan csillapíthatja a fájdalmat és az ízületi merevséget, különösen olyan betegek esetében, akiknek viszonylag enyhék a térdpanaszaik, amelyek azonban torna, gyógyszerek vagy egyéb kezelések hatására nem mutatnak javulást. Az eljárással el lehet simítani az egyenetlen porcfelszínt, el lehet távolítani a porcszilánkokat vagy a csontkinövéseket, illetve le lehet vágni az elkopott vagy elszakadt ínszalagok szabálytalan széleit.
Az artroszkópiát spinalis (gerinc-) érzéstelenítésben végzik, és a betegek általában már a műtét másnapján hazamehetnek a kórházból. A teljes gyógyulásra kettő-négy hét múlva lehet számítani, néha ennél is hamarabb. Az artroszkópia jótékony hatása jellemzően csak két-három évig tart, azok számára azonban, akik nem engedhetik meg maguknak az ízületpótló műtéttel járó hosszú lábadozást, ez is jó megoldás lehet.
2. Oszteotómia:
A csípő- vagy a térdcsont nem megfelelő szögben állása artrózis kialakulásához, illetve a már meglévő betegség súlyosbodásához vezethet. Ilyen esetben oszteotómia elvégzése válhat szükségessé – e műtéti eljárás során ék alakú darabokat hasítanak le egyik vagy mindkét terhet hordozó csontról az ízületben; ez a csontok illeszkedési szögének helyreállítását eredményezi, és a testsúly a maradék egészséges porcra helyeződik át. A térdoszteotómia elvégzése rövid kórházi tartózkodást igényel, míg a csípőoszteotómia esetén valamivel hosszabb ideig kell kórházban maradni. A teljes gyógyulás négy-hat hónapot vesz igénybe.
Az oszteotómia akkor a leghatékonyabb, amikor a csontok szögének elmozdulása következtében a porc csak az ízület igen kis területén kopott el. A beavatkozás átlagosan hét-tíz évre enyhíti a panaszokat. Az oszteotómia különösen sokat segít a nagyon fiatal, aktív betegeknek, akik rossz tengelyállású csípővel vagy térddel rendelkeznek. Esetükben az oszteotómia megakadályozhatja a kopás kialakulását, illetve idősebb korukra halaszthatja az ízületpótlás szükségességét.
3. Szinovektómia:
Ebben a főként a reumás ízületi gyulladásban szenvedő betegek kezelésére szolgáló, többnyire a térden végzett műtéti eljárásban a sebészek eltávolítják a gyulladt ízületi belhártyát, amely a gyulladás fő célpontja, s ezáltal megakadályozható, hogy az ízületben lévő porc és csont károsodjon. A gyulladt ízületi belhártya eltávolításának másik nagy előnye az, hogy enyhíti a fájdalmat és a gyulladást.
Artrodézis:
A fúziónak vagy merevítésnek is nevezett eljárást kisebb ízületeken végzik a legnagyobb sikerrel, pl. ujjakon és lábujjakon, amelyek – általában reumás ízületi gyulladás következtében – károsodtak és instabillá váltak. Az ízületet fémcsavarokkal véglegesen mozgásképtelenné teszik. Ez a megoldás csillapítja a fájdalmat, és különösen hatékony a csuklóízületben, ahol a fájdalom enyhítése mellett a kéz jó használhatóságát teszi lehetővé, valamint a bokában.
Műtét csontcement alkalmazása nélkül
A csípőprotézis- műtéteket napjainkban már csontcement felhasználása nélkül is végezhetik, különösen 60 éven aluli, illetve normál csontozatú emberek esetében. Mivel a protézis felszíne erősen rücskös, erre, illetve ebbe a felületbe belenő a befogadó csontszövet, ezáltal a protézis természetesen tud rögzülni.
Hátrány: Előfordulhat, hogy az idősebb artrózisos betegek esetében a csont nem kapcsolódik megfelelően ehhez a fajta mesterséges ízületi felszínhez, mert csontjaik erre nem alkalmasak.
A láb elülső részének (élőláb) helyreállítása
Ez az egyik legrégebbi és leghatékonyabb műtéti eljárás reumás ízületi gyulladásban szenvedő betegek esetében. Azon kevés műtét egyike, amelyek esetében a siker szinte garantált. Akkor végzik, amikor a beteg majdnem minden metatarzofalangeális (a lábujjakat a lábbal összekötő) ízülete súlyos károsodást szenvedett. A sebész kimetszi az érintett ízületeket, így lágy szövet marad azokon a helyeken, ahol korábban ízület volt, mégis meglepően stabil járófelületet nyújt.
Új műtéti eljárások
Autológ kondrocita sejtátültetés: A porc károsodása után a sérülés általában tartós. Az autológ kondrocita transzplantáció azonban egyes esetekben képes a porcot regenerálni.
Módszer: Először egy sok ezer kondrocitát (porctermelő sejtet) tartalmazó apró porcdarabot vesznek ki a beteg egészséges porcából, és elküldik egy laboratóriumba sejttenyésztésre. A porcsejteket addig szaporítják, amíg számuk el nem éri a körülbelül 100 milliót. Ezután lefagyasztják a sejteket, és visszaküldik a beteg orvosának, aki úgy ülteti vissza, hogy felnyitja a térdízületet, egy lebenyt helyez rá, majd az új porcot befecskendezi a lebeny alá. Miután a térd műtéti sebét összeöltötték, a térdet az új porc megeredéséig merevítővel rögzítik.
Mivel a beteg saját porcából ültették be az új porcot, nem áll fenn a kilökődés veszélye, ezért az eljárás rendkívül sikeres. Sajnos nagyon drága, és egyelőre csak bizonyosfajta térdsérülések esetén vagy porchiány pótlására alkalmazzák. A jövőben azonban hasznos lehet artrózis következtében kialakult porcvesztés kezelésében is.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.