Ízület

Reumatológiai-izületi betegségek fajtái és kezelése

Először is tisztáznunk kell a fogalmakat. A „rheuma” eredetileg görög szó, mely folyást, lefolyást jelent. Hippokratész elgondolása szerint a beteg­ségeket a testben keringő folyadék egy-egy testrészben kialakuló túlten­gése okozza.

Az ismeretek gyarapodásával változott a szó alkalmazása. A reuma ma már nem egy betegséget jelent. Helyesen reumatológiai, azaz mozgásszervi betegségekről beszélhetünk, melyek a kutatások eredmé­nyeként egyre jobban körülírhatók, elkülöníthetők egymástól. A sajátos­ságok további feltárásával egyre eredményesebben gyógyíthatjuk ezeket a betegségeket.

Halálosak ezek a betegségek?

A mozgásszervi betegségek a halálhoz vezető betegségek között nem szerepelnek, azonban az életkörülményeket hátrányosan befolyásoló kór­képek között vezető szerepet játszanak. Az életminőséget legnagyobb mértékben az ideg-elmebetegségek, a halálhoz vezető betegségek, majd harmadikként a mozgásszervi betegségek befolyásolják.

Mit mutatnak a számok?

Egy 1998-as reprezentatív felmérés szerint a 14 év feletti lakosság 33%-a szenved va­lamilyen mozgásszervi panasz miatt. Hazánkban a háziorvoshoz fordu­lók 15-20%-a mozgásszervi panaszokkal jelentkezik és az egyéb betegek 15%-ának is van ilyen panasza. A rokkantságot okozó betegségek között azonban a 4. helyen a mozgásszervi kórképek állnak. A táppénzes statisz­tikában is az első három helyen szerepelnek. Mindezek a számok is rávilá­gítanak e betegségek súlyára.

A mozgásszervi betegségeknek van egy különleges sajátossága. Nem várhatjuk állapotunk javulását csupán a gyógyszer bevételével egy fo­telban, vagy ágyban pihenve. A betegnek is nagyon sokat kell tennie a gyógyulásért, s ez pedig a mozgás, az aktuális állapotnak megfelelő gyógytorna. Sokszor még a fájdalom fokozódása ellenére is mozgatni kell az ízületeket.

Mit kell tudni a kopásos (degeneratív) ízületi betegségekről?

A leggyakoribb mozgásszervi elváltozások. A teherviselő ízületek (csípő és térd), valamint a kézkisízületek betegségeit tekintsük át, mivel ezek előfordulása a leggyakoribb. Az 55 évnél idősebb lakosság kö­rében több mint 80%-ban lehet kimutatni röntgenelváltozást ezekben az ízületekben, azonban klinikai tünetek csak körülbelül 10-30%-ban jelent­keznek. Megyénk reumatológiai osztályain a betegek körülbelül 40-50%-a ezen betegségek miatt áll kezelés alatt.

Mik lehetnek a tünetei?

A kopásos ízületi betegségek fő tünete az ízületi fájdalom, mely elsősorban moz­gáskor jelentkezik. Súlyosabb esetben állandósul és nyugalmi, éjszakai fájdalom is kialakulhat, ami igen komoly panaszt jelent a beteg számára. A betegség előrehala­dásával az adott ízület mozgásai beszűkülnek, a napi tevékenységben jelentős kor­látozottság alakulhat ki (járás, öltözködés, közlekedés, kéz funkcióinak csökkenése).

A munkaképesség csökken vagy megszűnik. A betegség súlyosbodásának üteme az egyes betegekben igen különböző. Vannak esetek, ahol már 8-10 év alatt jelentős mozgáskorlátozottság alakul ki, míg más esetekben a folyamat sokkal lassabb.

Milyen befolyással lehet életünkre az ízületi betegségek?

A kopásos ízületi betegségek jelentősen rontják az életminőséget, befo­lyásolják a munkaképességet, és hatással vannak az egyén családi életé­re is. Ugyanakkor társadalmi-gazdasági jelentőségüket a munkaképes­ség-csökkenés, a kórházi kezelési költségek és a betegek nagy száma magyarázza.

A betegség okai sokrétűek. Az esetek egy részében genetikai ok áll a porckárosodás hátterében, melyen változtatni nem tudunk. Vannak úgy­nevezett megelőző állapotok, melyek után szinte törvényszerű az ízületi kopás kialakulása: a fejlődési rendellenességek (pl. csípőficam, X láb, O láb stb.), ízületbe hatoló törések, ízületi gyulladás, anyagcsere-betegsé­gek. További gyakori kockázati tényezők a testsúlytöbblet, erős fizikai megterhelés.

Megelőzhetők az ízületi betegségek?

A megelőzés legfontosabb tényezője az úgynevezett megelőző állapotok elhárí­tása, (csípőficam-szűrés, korszerű baleseti ellátás), testsúly csökkentése, az ízületi gyulladás kezelése. Mindezek az úgynevezett elsődleges megelőzést jelentik – azaz a betegség kialakulását késleltetik vagy megakadályozzák.

Ha már kialakultak a tünetek, a betegségfolyamat súlyosbodását kell megaka­dályozni. Ezt másodlagos megelőzésnek nevezzük. A testsúlycsökkentésnek itt is meghatározó szerepe van. Emellett a beteg ízület környéki izmok (csípő esetén a farizom, combközelítő izom, térd esetében a combfeszítő izom) erősítése a gyógy­tornász feladata. Utalok itt számos betegtájékoztató füzetre, hangkazettára és vi­deó anyagra melyek hasznos segítséget nyújtanak az otthoni rendszeres és célzott torna végzésére.

Gyógyszeres kezelések

Gyógyszeres kezelést is alkalmazunk, úgynevezett porcvédő anya­gok időszakos adásával. Ezek a gyógyszerek elősegítik a porc élettanilag is meglévő javító (regenerációs) mechanizmusát. Talán meglepőnek tűnik, de műtéti beavat­kozás is szükségessé válhat a célból, hogy az ízület deformálódását, súlyos funkció­károsodását megelőzzük. A gyógytorna rendszeres végzésének fontosságát a hatásossága igazolja.

Harmadlagos megelőzés esetén, amikor az anatómiai elváltozások miatt már állandósult fájdalom, funkciócsökkenés vagy rokkantság alakult ki, a fájdalmat kell csillapítani különböző módszerekkel (pakolások, gyógyszeres kezelés, ízületi injek­ciók, fizikoterápiás kezelés, fürdőkezelés). Mindezt természetesen a gyógytorna mellett végezzük. Segédeszközzel látjuk el a beteget a mozgáskorlátozottság csök­kentésére (tám bot, járókeret, tolókocsi).

A gyógyszeres kezeléseken túl: életmód váltás

Az otthoni életvitel megkönnyítésére ka­paszkodókat, gördülő széket javasolhatunk, de szükség lehet a lakás átalakítására is (küszöbök eltávolítása, az ajtók méretének növelése a kerekesszékkel való közle­kedéshez, vagy fürdőkád helyett zuhanyozó kialakítása). További lehetőség – és az életminőséget ez javítja a legjobban – a helyreállító ortopédsebészeti műtét, vagy az ízület protézissel történő helyettesítése. Ezek a beavatkozások megszüntetik a beteg fájdalmát, mozgáskorlátozottságát, kiszolgáltatottságát.

A gyógytorna fő szempontjai kopásos ízületi betegségekben: a helyes fekvés, fektetés elsajátítása az ízületi kóros rögzülések (kontrakturák) megelőzésé­re; járáskor a beteg végtag tehermentesítése járási segédeszköz (bot, man­kó, járókeret) segítségével és ezen eszközök használatának elsajátítása; az ízület minden irányú átmozgatása először passzívan, majd aktívan; állás, já­rás tanítása; izomerősítő gyakorlatok; vénás torna a vérkeringés javítására.

Kopásos (degeneratív) gerincbetegségek

Talán nincs is olyan ember, akinek élete folyamán ne fájt volna a háta vagy a dereka. Civilizált korunkban népbetegségnek tekinthető a derékfájás. Az iparilag fejlett országok lakosságának mintegy 60-80%-a szenved vagy szenvedett hát-, illetve derékfájdalom miatt. Az utóbbi években olyan új betegségeket is megismertünk, melyek mai életmódunk következtében jelentek meg. Ilyen például az úgynevezett komputernyak.

Ez azon tüne­teket, elváltozásokat foglalja magában, amelyek a rendszeres számítógép ­használat következtében jelentkeznek (nyaki, vállövi fájdalom, fejfájás, karzsibbadás, hátfájdalom). Az ostorcsapás tünetegyüttes az úgynevezett ráfutásos gépkocsibalesetek után alakul ki a fej gyors hátracsapódása kö­vetkeztében.

Kutatási eredmények! A gerinc kopásos betegségeinek hazai előfordulásáról pontos adatok nincsenek. Becslések szerint a mozgásszervi betegségek körülbelül 65%-át a gerinc kóros állapotai adják. Kiemelkedő részesedésük van a táppén­zes napok számában.

Mik lehetnek a gerincbetegségek tünetei?

Valamennyi gerincszakaszon kialakulhat fájdalom, mozgáskorlátozottság, helyi izomgörcs, vagy kényszertartás. A panaszok általában mozgásra fokozódnak, fek­vésre csökkennek. Tüsszentés, köhögés fokozhatja a fájdalmat. A fájdalom sokszor végtagi kisugárzást is mutat, melyet zsibbadás, fonákérzés kísérhet. A legsúlyosabb esetekben a végtag izmainak gyengülése, bénulása lép fel.

A tünetek alapján a szakember pon­tosan meg tudja állapítani, hogy a gerinccsatorna mely magasságában (mely porckorongban, ideggyök­ben) van a károsodás. Az egyes ge­rincszakaszok elváltozásainak spe­ciális, az anatómiai viszonyok által meghatározott kísérő tünetei lehet­nek (pl. a nyaki gerincen fejfájás, szédülés).

Jegyezzük meg! A ki­alakult tünetek alapjául a gerinc­oszlop különböző anatómiai képleteinek megbetegedése szolgál, így a csi­golya teste, a szalagok, izmok, csigolyák közötti ízületek, porckorongok, és a gerincvelőből kilépő idegek.

A panaszok forrását az orvosnak kell megállapítania. A röntgennel kimutatott elváltozások (meszesedések) leg­többször nem állnak arányban a panaszokkal (pl. kifejezett meszesedés mellett panaszmentes is lehet a beteg).

Mik lehetnek a gerinckopás okai?

A gerinc kopásos megbetegedéseinek oka sokrétű. Már a gyermekkor­ban kialakulhatnak a mozgásszegény, ülő életmód következtében olyan tartáshibák, melyek a gerinc egyenetlen megterhelése révén a felnőttkor­ban panaszok forrásai lesznek.

Kutatási eredmények! Egy 1995/96-ban végzett felmérés szerint a 15 éves iskolás lányok között a tartási rendellenesség gyakorisága 87,6 ezrelék volt. Ez az arány a 17 éves korra 100 ezrelékre nőtt.

A tartási rend­ellenesség még nem betegség, de megszüntetésével megelőzhetjük a fel­nőttkori gerincelváltozásokat.

A gerincoszlop hirtelen (egy nehéz tárgy emelése) vagy tartós fokozott megterhelése (éveken át végzett nehéz fizikai munka) a leggyakoribb ki­váltó tényező. A gerincoszlop fejlődési rendellenességei (gerincferdülés, csigolya fejlődési hibája stb.), gyulladásos és anyagcsere-betegségek, bal­eset (törések), csontritkulás, daganat, vírusfertőzés, vagy erős lehűlés le­het a panaszok hátterében.

Gerincbetegség megelőzési lehetőségei

Mint az előzőekben leírtakból is kitűnik, a felnőttkori gerincelváltozások meg­előzését már a gyermekkorban el kell kezdeni, (elsődleges megelőzés). Nagyon fontos a fiatal, növésben lévő gyermekek rendszeres mozgása, sportolása. Ez naponta legalább 40 percnyi célirányos testmozgást jelent.

Jegyezzük meg! Fel kell ismerni azo­kat a fejlődési rendellenességeket, melyek a gerinc egyenetlen terheléséhez ve­zetnek (az iskolaorvosi szűrővizsgálatok fontosságát kell kiemelni).

A tartáshiba az ülő, mozgásszegény életmód következtében alakul ki. A rossz tartás rögzülve a gerincoszlop egyenlőtlen megterhelését okozza. A lúdtalp derékfájás forrása lehet. Rendszeres speciális gyógytorna végzésével a hiba ki­küszöbölhető és a felnőttkori betegség elkerülhető (szülők odafigyelése, fele­lőssége!).

Felnőttkorban is tehetünk még a gerinc problémák ellen?

A felnőttkori elsődleges megelőzés tényezői közé tartoznak azok az életmódbe­li tanácsok, melyek a helyes fekvés, ülés, állás, munkavégzés, emelés kivitelezésére hívják fel a figyelmet. Szerencsére sok felvilágosító kiadvány áll rendelkezésre. Hang-és videó ismertetők is rendelkezésre állnak.

Ezek elérhetőségéről a szakorvosoknál, gyógytornászoknál lehet érdeklődni, de az interneten is találhatók jó kiadványok. Vannak tanfolyamok is, ahol a gerinckímélő életmódra vonatkozó tanácsokat sa­játíthatják el az érdeklődők.

Hogyan állíthatjuk meg a betegség romlását?

A másodlagos megelőzés a már kialakult elváltozások romlásának késleltetését vagy megállítását jelenti. Szakorvos és gyógytornász által meghatározott, irányított és ellenőrzött gyógytorna végzésével érhetjük ezt el.

Harmadlagos megelőzés a kórélettani folyamatok következtében kialakult állandósult fájdalom, mozgáskorlátozottság, érzészavar, izombénulás kezelését jelenti. Magában foglalja a gyógyszeres kezelést, fizikoterápiát, vízgyógyászati kezeléseket, de műtét is szükségessé válhat (porckorongsérv eltávolítása, a csi­golyák rögzítése stb.).

Gyógyászati segédeszközök átmeneti vagy tartós alkal­mazása javítja a beteg életminőségét (fűző, járást segítő eszközök, izomerősítő, gyógycipő stb.)

A gyógytorna fő szempontjai kopásos gerincbetegségekben

  • a helyes ülés, állás, járás megtanítása,
  • a helyes testhelyzet-változtatás megtanítása,
  • az izomegyensúly helyreállítása a görcsös izmok lazításával, a meg­nyúlt izmok erősítésével,
  • a gerinc minden irányú mobilizálása, a csavaró mozgások hangsúlyo­zásával,
  • a vállöv minden irányú mozgatása,
  • a medence beállítása,
  • hasizom-erősítés,
  • a gerinc passzív nyújtása,
  • a torna közben a gerincet tehermentesítjük.