Korunk egyik legádázabb népbetegsége – a stressz
A Magyar Nagylexikon így határozza meg a stresszt: „A külső és belső környezet erős és/vagy tartós hatásaira (a stresszorokra) adott szervezeti válasz.” A stresszelméletet 1947-ben a magyar Selye János dolgozta ki Kanadában. E szerint az élőlények az őket ért fenyegetésekre általános vészreakcióval reagálnak, mozgósítva tartalékaikat és hormonális erőforrásaikat.
Hétköznapi értelemben azt mondjuk, hogy „stresszelünk”, ha elkésünk a munkából vagy ha nem tudjuk kifizetni a számláinkat. De az olyan örömteli esemény, mint egy gyermek születése is stresszt jelenthet. Ha valaki rendmániás, akkor tíz hétvégi vendég az otthonában óriási stresszt jelenthet, ha viszont nem zavarja a zűrzavar és a rendetlenség, akkor az egész csak jó móka. Ha a határidőnaplónkban mindig hosszan sorakoznak a teendők, és szeretünk határidőre teljesíteni, akkor egy hét semmittevés kész pokol lehet számunkra; másvalaki viszont úgy érezheti, hogy valósággal újjászületett egy ilyen hét alatt.
Rossz dolog?
„Az emberek úgy beszélnek a stresszről, mintha az valami rossz dolog lenne – mondja dr. Catherine M. Stoney, az Ohiói Állami Egyetem pszichológiaprofesszora -, pedig a stressz valójában nem más, mint kölcsönhatás a környezetünk és a között, hogy miként kezeljük.” A stressz gyakran rövid ideig tartó eseményekkel függ össze, mint amilyen például egy kiadós veszekedés, máskor viszont hosszan tartó hatás következménye lehet. A modern élettel együtt járó viszonylag gyenge, de állandó nyomás a stressz egyre növekvő – ugyanakkor nehezen tetten érhető – forrása. Az orvosok háromféle stresszt különböztetnek meg.
Akut (heveny) stressz
A leggyakoribb forma, amelyet nemrég átélt eseményekkel kapcsolatos aggodalom és feszültség vált ki, illetve olyan helyzetek, amelyek a közeli jövőben várhatók, például egy fenyegetően közelgő határidő. Akut stresszt okozhat, amikor valaki megtudja, hogy neki vagy közeli hozzátartozójának rákja van, de az is, ha gyermeke születik, vagy értesítést kap az adóhatóságtól, hogy ellenőrzése készülnek tartani nála a korábbi bevallásával kapcsolatban. Stressz reakciót vált ki, ha félrekapjuk a kormányt, hogy elkerüljünk egy ütközést, vagy a megengedett sebességet túllépve igyekszünk egy találkozóra, mert késésben vagyunk.
Epizodikus akut stressz
Erről akkor beszélünk, ha valakinél egymást követik az akut stresszes helyzetek. Az ilyen helyzetben lévőknek rendszerint zűrzavaros, válságos időszakokkal teli az élete. Túl sokat vállalnak, állandóan késésben vannak, és az otthonuk is merő rendetlenség. Úgy tűnik, soha nem képesek lassítani, könnyen dühbe gurulnak, és nem meglepő módon a körükben gyakoribb a szívbetegség. Egy részük örök aggódó, minduntalan katasztrófákra számít, s egész életét állandó szorongásban tölti.
- Tényleg beteggé tehet a stressz?
- Ginszeng és a stresszoldás
- Szorongáscsökkentők
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Krónikus stressz
Kevésbé látványos, viszont hosszan ható stressz, amely gyakran az élet fontos dolgaival van összefüggésben és nap mint nap érezteti hatását. A mindennapi tevékenységek során is szüntelenül ott bujkál a háttérben. Annyira hozzászokhatunk, hogy már tudomást sem veszünk róla. Ilyen például az idős szülő vagy a fogyatékos gyermek gondozása, az olyan munka, ahol nem sok beleszólásunk van a dolgok menetébe, a rossz anyagi helyzet, amelyben a család jövedelme nem elég a megélhetéshez, vagy egy krónikus állapot, például szív- vagy cukorbetegség. De ilyen a rossz házasság is, amelyből nincs kiút, vagy az, ha az ember háborús övezetben él, vagy ha a családja teljesen szétesett.
Genetikailag viszonylag jól fel vagyunk készítve az akut stressz kezelésére. Ha stresszhatás ér bennünket – például valaki hirtelen ránk kiált, vagy vezetés közben félre kell rántani a kormányt, hogy elkerüljünk egy ütközést -, szervezetünk úgynevezett stresszhormonok (egyebek közt adrenalin és kortizol) termelésével reagál. Ezek irányítják azután az egész test jól összehangolt reakcióját.
Milyen testi tünetek kísérik a stresszhatást?
A vércukorszint megemelkedik, az anyagcsere pedig felgyorsul, hogy több energia álljon rendelkezésre. Gyorsul a légzés, fokozódik az oxigénfogyasztás, a vérkeringés pedig úgy változik meg, hogy a reakcióhoz nem feltétlenül szükséges testrészek (mint az emésztőrendszer vagy az ujjak kis izmai) kevesebb vért kapnak, míg az agy és a harchoz vagy meneküléshez nélkülözhetetlen izomcsoportok (elsősorban a kar, a láb és a mellkas izmai) többet.
Sőt még a vér összetétele is megváltozik: lecsökken az alvadási ideje, hogy sérülés esetén kisebb legyen az elvérzés kockázata. Az immunrendszer viszont nyugalmi állapotba kerül, mivel nem nélkülözhetetlen a pillanatnyi életben maradáshoz.
Ez a „harcolj vagy menekülj” reakció tette lehetővé őseink számára, hogy megbirkózzanak a mainál jóval ellenségesebb és fizikailag megterhelőbb környezettel, ahol a küzdelem, a vadászat és a túlélés a mindennapok része volt. Ez kapóra jön ma is olyankor, amikor nagy szükség van a fürge gondolkozásra és gyors mozgásra. Káros lehet azonban, ha állandóan termelődnek a stresszhormonok, és a szervezet egyfolytában „harcolj vagy menekülj” állapotban van, ám nincs mód a hormonok okozta többletenergia levezetésére.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.