A szédülés tünetei és okai hipertónia esetén
Szédülés tünetei
A magasvérnyomás-betegségben szenvedő betegek gyakran panaszkodnak szédülésről. Ezt a tünetet is nagyon jellemzőnek tartják a hipertóniára, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egyrészt sokkal gyakoribb a szédülés, mint a vérnyomás-emelkedés, másrészt a szédülés jelentkezése és mértéke általában nem mutat összefüggést a vérnyomás pillanatnyi nagyságával. Megint csak egy olyan tünet tehát, mely az általános hiedelemmel ellentétben nem igazán jellemző a magas vérnyomásra, és semmiképpen sem használható fel annak eldöntésére, hogy a vérnyomást kezelni kell-e vagy sem.
Szédülés okai
Mindennapos orvosi tapasztalat, hogy a szédülés leggyakoribb oka a nyaki csigolyák elmeszesedése, ami néha meglepően fiatal korban (30 év körül) is elkezdődhet. Az ilyen eredetű szédülés legjobb terápiája a nyaki izmokra, ízületekre alkalmazott fizikoterápia és gyógytorna. További, és a vérnyomástól független oka lehet még a szédülésnek az agyerek elmeszesedése, valamint a fülben levő egyensúlyozó szerv károsodása. Ezek megállapítása, kivizsgálása és kezelése szakorvosi feladat.
Gyógyszerek hatására bekövetkező szédülés
Külön kell megemlékezni arról a szédülésről, melyet bizonyos vérnyomáscsökkentők szedése kapcsán tapasztalnak a hipertóniás betegek. Egyes gyógyszerek (Dopegyt, Sanotensin, Sanegyt, Minipress) különösen hajlamosítanak arra, hogy a vérnyomás a testhelyzet változtatásakor ülő vagy fekvő helyzetből felkelve hirtelen nagyon erősen csökkenjen. Ezt a jelenséget ortosztatikus hipotóniának nevezik (orthos = egyenes, statis = állás, hipotónia = alacsony vérnyomás).
Elvben bármelyik vérnyomáscsökkentő okozhat ilyen mellékhatást, ha valaki különösen érzékenyen reagál a gyógyszerekre, de a fent felsorolt szerek nagyon gyakran kiválthatják ezt a kellemetlen, és gyakran veszélyes tünetet, mely akár rövid eszméletvesztést is okozhat. Oka az, hogy a gyógyszerek részben kikapcsolják azt a szabályozó rendszert, mely szervezetünkben gondolkodik a vérnyomás azonos szinten tartásáról testhelyzetváltozás közben.
Mivel elsősorban az agy vérellátását kell a keringésnek biztosítani, felálláskor, amikor a nehézségi erő hatására a vér fejünkből a lábunk felé igyekezne, a nyakon, pontosabban az agyba vezető főütőéren levő kis érzékelőszerv jelzi a vérnyomás-szabályozó központnak, hogy kezd a vérnyomás veszélyesen csökkenni. A központ erre az ingerre olyan „utasítást” ad ki az erekhez, hogy az alsó testfelünkön az erek összehúzódnak, és ezzel csökkentik a vér odafolyását.
Szédülés elkerülése
Ugyanakkor a szív is erősebben és szaporábban kezd verni, biztosítva így a vérnyomás szinten tartását az agyban. A gyógyszerek ezt a védekező reflexet gyengíthetik, és ezért zuhan le a vérnyomás felálláskor, néhány perc múlva a vérnyomás helyre szokott állni, és a gyógyszert szedők ortosztatikus szédülése ellen is lehet védekezni, ha a beteg lassan áll fel, illetve fekvésből először csak felül, és megvárja, hogy a gyengébben működő vérnyomásszabályozó reflexnek ideje legyen a keringő vért a felső testfél elsősorban az agy felé átcsoportosítani. Általában 8-10 másodperc, késéssel gyógyszert szedő betegen is helyreáll a vérnyomás felálláskor.
Érelmeszesedés is lehet a szédülés oka
Itt említjük meg, hogy ortosztatikus hipotónia előfordulhat gyógyszer szedése nélkül is, ha valakinél az érelmeszesedés megtámadja azt a kis érzékelőszervecskét, mely időben tudja jelezni a vérnyomásszabályozó központnak a vérnyomás csökkenését. Az ilyen eleve túl érzékeny betegek természetesen egyáltalán nem szedhetnek olyan gyógyszereket, melyek ezt a hajlamot fokozhatják, és általában nagyon óvatosan kell adagolni a többi vérnyomáscsökkentő szert is.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.