• hipertónia
• magas vérnyomás

A magasvérnyomás-betegség kezelésének fontossága

Mielőtt részletesen megbeszélnénk a hipertóniabetegség kezelésé­nek alapelveit, arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy érdemes, szükséges-e a magas vérnyomást kezelni. Az jár-e jobban, aki nem törődik a vérnyomásával, hiszen a hipertónia gyakran nem is okoz panaszt vagy az, aki vállalja a rendszeres ellenőrzéseket, az élete végéig tartó gyógyszerszedést és a kezelés nemegyszer kellemetlen mellékhatásait?

Kezelni kell!

Nos, a válaszunk ezekre a kérdésekre egyértelműen az, hogy a hipertóniát kezelni kell, mert érdemes kezelni! A bizonyíté­kot ma már számos, tudományos igényű felmérés, lakossági vizsgá­lat és a betegek éveken keresztül történő megfigyelése adja. Amióta az orvosok tudatosan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, jelentősen csökkenteni lehetett a magasvérnyomás-betegség szövődményeit, és ezzel a lakosság átlagos életkora növekedett.

Azokban az országok­ban, amelyekben az egészségügyi szervek nem röstelltek óriási összegeket áldozni a lakosság felvilágosítására, a betegek felkutatá­sára és hatékony kezelésére így pl. az Egyesült Államokban és Angliában, az elmúlt 15 év alatt 30% -kal csökkent a szív- és ér­rendszeri betegségekben elhaltak száma, vagyis évente több százezer ember menekült meg a szívinfarktustól, agyvérzéstől és a hipertónia egyéb súlyos szövődményeitől.

Gyógyszeres kezelés és kockázati tényezők visszaszorítása

Kétségtelen, hogy a halálozási sta­tisztikák kedvező irányú változásában nemcsak a vérnyomáscsök­kentő gyógyszerek széles körű elterjedése játszott szerepet, hanem az egyéb kockázati tényezők elleni küzdelem is. Nem lehet elválasz­tani a magas vérnyomás, az elhízás, a cukorbetegség vagy a vérzsírosodás okozta szív- és érrendszeri szövődmények elleni küzdelmet egymástól, hiszen ezek a károsító hatások egymást erősítik, és külön-külön is végeredményben ugyanazokhoz az elváltozásokhoz vezetnek.

Nem lehet azt sem tagadni, hogy a szívinfarktusok számá­nak csökkenése az Egyesült Államokban a dohányzás visszaszorítá­sának is következménye, ahogy az is szerepet játszott benne, hogy az emberek kocogni kezdtek, leszoktak a zsíros ételek fogyasztásáról és csökkentették a szeszes italok fogyasztását.

A különböző kockáza­ti tényezők elleni küzdelem összehangolásával sikerült a finnországi Észak-Karéliában is, ahol a világon a legnagyobb arányban haltak meg az emberek szív- és érrendszeri betegségek következtében, az érelmeszesedést és szövődményeit jelentős mértékben visszaszoríta­ni. Ezt azonban csakis az egészségügyi szervek áldozatos munkájá­val és a lakosság megértő, sőt aktív együttműködésével lehetett meg­valósítani. Valami ilyesmit kellene hazánkban is megszervezni, mert ellentétben a fejlett országok többségével.

A hipertóniabetegség kezelésének lényege

A másik kérdés, melyre válaszolnunk kell, hogy mikor kell elkez­deni a hipertónia kezelését. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok beteg, de még az orvosok között is sokan „megijednek”, ha ki­csit magasabb vérnyomást észlelnek.

Többször elmondtuk már, hogy a vérnyomásértékek a nap folyamán jelentősen ingadozhatnak és maga a vérnyomásmérés és az orvos személye is „stresszt” okoz, és jelentősen, de csak átmenetileg növelheti a vérnyomást. Éppen ezért újra és újra hangsúlyozzuk, hogy az első vérnyomásmérés nem mérvadó, majdnem mindig kisebb értéket ka­punk, ha 5-6 perces nyugodt ülés vagy fekvés után újra megmérjük a vérnyomást.

Ha tehát az orvos úgy dönt, hogy az első mérés után elkezdi a gyógyszerelést, akkor nyilván nagyon magas diasztolés ér­téket észlelt, vagy olyan a hipertóniával kapcsolatba hozható szövődményt, amely szükségessé teszi a kezelés elkezdését. Injekci­ós vérnyomáscsökkentésre csak nagyon ritkán van szükség, és ezt nem is annyira a vérnyomás pillanatnyi értéke, hanem a beteg állapo­ta szerint kell az orvosnak eldönteni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.