• hipertónia
• mozgás

Fizikai aktivitás és a hipertónia

A kérdés nem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk.

A magas vérnyomásban szenvedő embereket három csoportba oszthatjuk:

• Az első csoportba tartozók gyakorlatilag ülő, irodai munkát végez­nek, keveset mozognak. Itt mindig fokozatosan és lassan kell a mozgásterápiát elindítani.
• A második csoportba tartozók munka közben aktív mozgást (járás, szaladgálás, lépcsőzés stb.) végeznek. Ezek fizikai aktivitásának növelése könnyebben sikerül.
• A harmadik csoportba sorolom azokat, akik erőteljes, nehéz fizikai munkát végeznek, és elsősorban feszítő erejüket használják (súlyokat emelnek, zsákolnak, földmunkát végeznek stb.). Ebben a csoportban lazító tréninget érdemes alkalmazni (séta, futás, labdajátékok).

Természetesen minden attól függ, ki mit akar? Sokan úgy érzik, munka után leghelyesebb lefeküdni, vagy a tévé elé ülni és roskadásig nézni a filmeket. A kérdés másik oldala: ki mit tud végezni, mire van lehetősége. A harmadik: bizonyos határokat be kell tartani, mivel megszabott vérnyomásérték felett nem lehet fizikai teljesítményt végezni.

A felvetett kérdésekre szeretnék néhány alapelvet, javaslatot tenni.

• Ha a fizikai mozgást (sétától a sportolásig) megelőzési célból vé­gezzük, akkor a dolog igen egyszerű, mert minden aktivitás csak hasznos lehet. Bebizonyították, hogy azok körében, akik folyamatosan végeznek testedzést (tornát, sétát, futás, mozgással járó játékokat) jóval kisebb valószínűséggel alakul ki később magasvérnyomás-betegség, szemben azokkal, akik fizikai aktivitást nem végeztek. Különösen tudom tanácsol­ni azoknak, akik családjában már szerepel magasvérnyomás-betegség.
• Akinél testsúlytöbblet áll fenn, érvényes a szabály: nem elegendő az étkezési szabályokat betartani, hanem végezni kell testedzést is.

Röviden: Keveset egyél és többet mozogjál!

• Akinél már kialakult a magasvérnyomás-betegség, az először tanácskozzon orvosával, utána alakítsa ki a maga számára a legkedvezőbb mozgásformát. A betegeknél ugyanis a terhelési kapacitás (a terhelhetőség mértéke) kisebb, másrészt ők kisebb terhelésre is erőteljes pulzusszám- és vérnyomás-emelkedéssel reagálhatnak.
• Tudnunk kell, hogy a nem kezelt hipertóniás beteg sokszor csak nagyon kis fizikai teljesítményre képes, és a gyógyszerekkel kezelés a latt álló is csak korlátozott erőkifejtést tud nyújtani.
• Mai modern szemléletünk alapján célszerű, ha egy hipertóniás beteg az elhatározott tréningprogram előtt fizikai teljesítőképesség-vizsgálatot végez.

Ezt megfelelő helyeken – reméljük már az újonnan szervezett hipertónia-ambulanciákon vagy centrumokban is – kerékpár-ergometria vagy futószalagos terhelés formájában el lehet végezni.

Zavaró az is, hogy a legtöbb hipertóniás beteg gyógyszereket szed. A gyógyszerek egy része befolyásolja a terhelhetőséget. Az erőteljes vérnyo­máscsökkentés teljesen elbágyasztja a beteget, nem kíván mozogni. A bétablokkoló szerek gátolják az izomaktivitás erőteljesebb fokozását, a vízhajtók a fizikai mozgásra jelentkező keringési kompenzációt nehezítik. Talán az ACE-inhibitorok és kalciumantagonisták zavarják legkevésbé a fizikai aktivitást.

Amennyiben a nyugalmi vérnyomás szisztolés értéke 170 Hgmm felett van, illetve a pulzusszám 90-nél nagyobb, akkor semmiképpen se csináljunk erőteljesebb gyakorlatokat. Legfontosabb az orvosunkkal történő részletes konzultáció, mert ő ismeri legjobban a beteget és a betegség természetét.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.