• test
• vér
• vérnyomás

Mi határozza meg a vér nyomását?

Az emberi véredények zárt rendszert alkotnak. A véredények (erek) a vért a szívből egyre szűkebb keresztmetszetű verőereken (artériák) keresztül a szö­vetekhez, majd onnan egyre tágabb visszereken (vénák) keresztül a szívhez szállítják vissza. A vér folyamatos áramlását (keringés) a szív pumpamű­ködése biztosítja, emellett az artériák falának rugalmas összehúzódása is szerepet játszik a keringő vér­mennyiség továbbításában. A balkamra, a verőerek, a hajszálerek, a visszerek és a jobb pitvar által alkotott rendszert nevezzük nagy vérkörnek.

A vér mindig a magasabb nyomású területről az alacsonyabb felé áramlik. A főütőér kezdeti szakaszán a vér áramlási sebessége a kamra összehúzódásának csúcsán a leggyorsabb, majd folyamatosan csökken a kisebb erek felé haladva, és legkisebb a kapillárisok­ban (hajszálerekben).

A vérnyomást a perctérfogat (pulzustérfogat és szívfrekvencia szorzata) valamint a perifériás ellenál­lás határozza meg, melyre mind a hormonrendszer, mind az autonóm (vegetatív) idegrendszer, hatással van.

Pulzustérfogat, pulzusszám

A szív percenként normális körülmények között 50-70 összehúzódást végez (ez a szívfrekvencia vagy más néven pulzusszám), s minden egyes össze­húzódáskor 70-80 ml vér préselődik ki a szív bal kamrájából az erekbe (ezt nevezzük pulzustérfogat­nak). Szapora szívműködés (több mint 70-80/perc), vagy megnövekedett balkamra térfogat (több mint 70-80 ml) természetesen nagyobb nyomást ered­ményez.

A perctérfogatot azonban egyéb tényezők is képesek befolyásolni, mint pl. a stressz, a magas hőmérséklet, az erős fizikai igénybevétel, stb.

Mi határozza meg az erek ellenállását?

Az erek ellenállását részben a nagy artériák, részben a kis artériák ellenállása adja. A rugalmas érfal folyama­tos ellenállást fejt ki az áramlással szemben. Ha az érfal rugalmassága csökken (pl. keresztmetszete beszűkül), az ellenállás emelkedik, ennek eredménye a magasabb vérnyomásérték.

Az érfalak rugalmasságát többek között idegi- és környezeti ingerek, a felhalmozódott sók (nátrium), valamint a keringést szabályozó hormonok befolyá­solják. A nagy erek ellenállását az érelmeszesedés, és az ennek következtében kialakuló csökkenő rugalmasság, valamint a külvilág okozta hatások (stressz, dohányzás, fokozott nátriumklorid fogyasztás) fokozzák.

Az evés és a magas környezeti hőmérséklet (kánikula, szauna) mintegy 30%-kal, az izommunka akár hétszeresére is fokozhatja a perctérfogatot (terheléskor 10-15 l/perc, sportolóknál 30-40 l/perc). A perctérfogatot 20-30%-kal csökkenti a felállás, illetve a felülés fekvő testhely­zetből, valamint olyan szívbetegségek, melyek a szív összehúzódó képességét károsítják. A kis erek (artériák, arteriolák) ellenállásának fokozódása és/vagy kereszt­metszetének csökkenése ugyancsak az ellenállás emelkedését okozza.

Hogyan változik a vérnyomás a szívműködés során?

A vér nyomása a főverőérben (aortában) szívcik­lusonként átlagosan 120 Hgmm csúcsértékig emel­kedik a balkamra összehúzódását követően (szisztolés vérnyomás), majd a kamra elernyedésekor 70-80 Hgmm-es értékre esik vissza (diasztolés vérnyomás). A diasztolés vérnyomásérték a kiserek ellenállását tükrözi, hiszen különben a kamra ernyedt állapotában a nyomás 0 Hgmm volna.

Vérnyomásszabályozó mechanizmusok

A következő néhány sor némi bepillantást enged a magas vérnyomás – betegséggel foglalkozó keringés­élettan, kórélettan legfontosabb címszavaiba. A fel­sorolásban szereplő valamennyi fogalom, hormon, szabályozó rendszer a „Hipertónia” kézikönyvek egy-egy fejezetét jelentik. Nem várható el, hogy ezeket betegként, vagy csak érdeklődőként bárki befogadja, megtanulja. De nagy vonalakban képet kaphat arról, hogy az emberi szervezet milyen bo­nyolult mechanizmusokkal igyekszik ezt az egyetlen értéket szabályozni.

A vérnyomás szabályozásában a hypothalamus és agyalapi mirigy-, a mellékvesekéreg-, a mellékve­sevelő, és a hormonjai, valamint a pitvari nátriuretikus hormonok egyaránt részt vesznek. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kiemelt jelentőségű a szöveti keringés és a vérnyomás szabályozásában, emellett a szervezet, különböző területein felszabaduló egyéb hormonok és szöveti anyagok is jelentős mértékben hatnak a vér áramlására.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.