• ételek
• só
• sófogyasztás

Miért káros a sós étel?

A sós étel miatt megváltozik a szervezet só- és vízháztartása: több víz marad vissza a szervezetben (vízretenció), s a megnövekedett folyadék­mennyiség a normálisnál nagyobb munkát ró a szívre.

Egyes felmérések szerint az átlagos sófogyasztás 4-6 g/nap, szemben a kívánatosnak tartott 2-2,4 g/nap-os (kb. egy teáskanálnyi) adaggal. Nem tudjuk pontosan, hogy az idők folyamán miért emelkedett meg ugrásszerűen az ember sófogyasztása, hiszen az életfolyamatok ezt nem igényelték. Felnőtt szervezet napi sószükséglete mintegy 0.5 g, amit a vegyes táplálkozás bősége­sen biztosít, tehát élettani szempontból nincs szükség az ételek külön sózására.

Miért növekedett meg a só fogyasztása?

Lehetséges, hogy a húsok sózással történt tartósítása vezetett a sófogyasztás növekedéséhez, de bizonyára más (pl. konyhatechnikai) okok is közrejátszot­tak, így például az, hogy a só csökkenti a keserű, és fokozza az édes íz érzését.

Jóllehet megfigyelték, hogy a sok sót (NaCl-ot) fogyasztó egyének vérnyomása magasabb, mint azoké, akik csak kevés sót fogyasztanak, mégsem lehet közvetlen, szoros kapcsolatba hozni a magas vérnyomást a sófogyasztással. Úgy tűnik, hogy ez a kapcsolat erősen individuális. Vannak egyének, akik különösen érzékenyek a sófogyasztásra, sóérzékenyek, másokban viszont csak hosszú, rendszeres túlfogyasztás esetén alakul ki magas vérnyomás.

Külön figyelmet érdemel a csecsemők és a kis­gyermekek étrendje

Az ilyenkor elkezdett túlzott sófogyasztás fontos szerepet játszik a későbbi hipertónia kialakulásában. A magas vérnyomás kialaku­lásában szerepet tulajdonítanak a renin-angiotenzin rendszer termékének, az angiotenzin II-nek. Ezzel szemben a vérnyomás emelkedés ellen hat a mellékvesevelőben termelődő adrenomedullin, amely nemcsak natriuresist és értágulatot okoz, hanem központi idegrendszeri hatása révén csökkenti a só- és vízfogyasztást is. Sóérzékeny hipertenzív egyénekben a sóbevitel hatá­sára jelentősen fokozódik a natriuretikus hormon (ANH) termelődése is, ami ugyancsak a nátrium és vízürítés növelésével a vérnyomás emelkedése ellen hat.

A hipertóniások is különbözőképpen reagálnak a sóra. A különböző felmérések szerint a hipertóniásoknak harmada, fele sóérzékeny, tehát náluk a sószegény étrend szignifikánsan csökkentette a vérnyomást. Ezzel szemben mintegy 15%-ra tehető azoknak a hipertóniásoknak a száma, akikben a sószegény diéta fordított hatású, tehát nem csökkent, hanem emelkedett a vérnyomásuk.

Kálium előnyei

A káliumfogyasztás fokozásával megelőzhető, illetve csökkenthető a magas vérnyomás. A káliumfogyasztás olyan egyénekben is hatásos lehet, akik nem tudnak hozzászokni a sótlan ételekhez. A kálium tabletták szedése azonban orvosi ellenőrzést igényel részben a túladagolás (hyperkaliaemia) veszélye miatt, részben a káliumra érzékeny egyénekben előforduló panaszok (hasi fájdalom, böfögés, fokozott bélgázképződés, hányás, hasmenés stb.) miatt. A magas vérnyomást csökkentő hatás kifejlődéséhez napi 3,5-4 g káli­umot javasolnak. Emellett azonban lényeges a felvett nátrium és kálium aránya, ami 0,7 körül kívánatos.

Kalcium

Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet fordítanak a kalcium hatásaira is. Felnőtt egyén kalciumigénye 0,7-1 g/nap körül van. A megfelelő kalciumbevitel csökkenti a vérnyomást. Ezért, a tej és tejtermékek fogyasztásának csökkenése miatt szükség van a kalcium pótlására. Hipertóniásoknak kedvező hatású lehet a kalciumbevitel növelése 1,5 g/nap körüli értékre, de nem ajánlatos 2 g/nap fölé emelni. Igaz ugyan, hogy nehéz egyértelmű kísérleti adatokkal alátámasztani, de valószínű, hogy a magnézium, a szelén és más nyomelem is kedvező hatással van a vérnyomásra.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.