• folyadék fogyasztás

Megváltozik-e a vérnyomása annak, aki sok folyadékot fogyaszt?

Igen, éspedig növekszik.

Felnőtt egyén 1-1,5 L vizet iszik naponta. Ez a mennyiség, az ételek víztartalmával együtt, fedezi a szervezet folyadékszükségletét normális körülmények között. A felvett víz a szervezet folyadéktereiben oszlik el. A folyadékegyensúly fenntartását összetett neurohumorális szabályozás biztosítja. Ha több folyadékot fogyaszt az egyén, akkor két tényező határozza meg a szabályozó mechanizmusok működését.

Meghatározó tényezők:

• a felvett folyadék ozmolaritása (isotoniás, hipertóniás, hipotóniás),
• egyszeri, vagy rendszeres túlfogyasztásról van-e szó.

Nagy mennyiségű tiszta víz fogyasztása hipotóniás folyadékterhelést jelent. A bélből a vérbe felszívódó víz hatására megnövekszik a vérplazma mennyisége és csökken az ozmotikus nyomása. A megnövekedett vérmennyi­ség egyfelől emeli a vérnyomást, másfelől a nagyobb hidrosztatikus és a csök­kent kolloidozmotikus nyomás következtében fokozza a filtrációt, tehát növek­szik az interstíciális folyadék mennyisége. Miután ez a folyadék is hipotóniássá válik az intracellularis folyadékhoz képest, víz diffundál a sej­tekbe, tehát megnő az intracellularis folyadéktér.

A sejtek, különösen az agysejtek duzzadása miatt jelentkezhetnek a vízmérgezés tünetei (rosszullét, hányás, eszméletvesztés stb.). A vérnyomás növekedése és az oz­motikus nyomás csökkenése következtében fokozódik a vesében a vizeletkép­zés.

Ezt elősegíti a tubularis vízreabszorpció csökkenése, amit az antidiu-retikus hormon (ADH) termelésének a gátlása okoz, illetve az atrionatriu-retikus hormon (ANH) által fokozott Na+-ürítés, amit vízürítés is követ. Csökken a plazmavíz mennyisége, nő a vérplazma ozmotikus nyomása, következésképpen csökken a filtráció és fokozódik a víz reabszorpciója az in-NORMÁL ÁLLAPOT Plazmavíz (5%) Interstíciális folyadéktér (15%) Intracellularis folyadéktér (40%) A felnőtt férfi szervezetének összvíztartalma a testtömeg 60%-a.

Vese:

A fokozott folyadékfelvétel hatásainak vázlata terstíciális térből a vérbe. Emiatt emelkedik az ozmotikus nyomás az interstíciális térben, ami vizet von el a sejtekből. Végül helyreáll a folyadékterek egyensúlyi állapota. A fenti történések módosulnak akkor, hogyha tiszta víz helyett ozmotikusán aktív anyagokat (pl. sókat), illetve élvezeti szereket (pl. alkohol) tartalmaz a felvett folyadék. Az egyszeri nagy mennyiségű (1,5-2 1) víz gyors megivása a gyomorfal feszítése miatt kellemetlen tüneteket okozhat: teltségérzés, hányinger, hányás. A hányás következményeivel itt nem foglalko­zunk.

A rendszeres folyadékterhelés (pl. sörivók) elsősorban a vérkeringést terheli, a vese viszonylag nagy folyadékterhelést is elvisel károsodás nélkül. A sok víz kiürítése azonban időigényes (1-2 óra) folyamat. A megnövekedett vérmennyiség miatt fokozódik a szervek vérátáramlása. Az autoreguláció mechanizmusai érszűkületet váltanak ki, ami a megfelelő szinten tartja a szerv vérátáramlását. Az érszűkület miatt emelkedik a vérnyomás.

A hosszú időn keresztül rendszeresen ismétlődő folyadékterhelés vázolt hatásai károsíthatják az erek falát is (megvastagodik a simaizom, nő a kollagén rostok száma stb). Végeredményben állandósul a hipertenzió és kialakul a hipertónia.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.