• kezelések
• láb-reflexológia
• reflexzónák

Reflexológia – A megfelelő zónák kezelése

Csak a kezelések között fellépő reakciók figyelembevételével és a megfelelő zónák kezelésé­vel érhető el változás és ezzel a páciens állapotának javulása. A terápiás rendező inger akkor oszlik el legjobban, a lábfej szöveteiben, ha a terheit zónákkal néhány másodpercig fog­lalkozunk, és a kezelés során többször visszatérünk ezekre a helyekre. Általában két-három alkalommal elegendő.

Ily módon fokozatosan javul a zónák vérellátása és normalizáló­dik a szövettónus. így a fájdalom és a vegetatív túlérzékenység is alábbhagyhat. A javulás rendszerint 20-30 perc alatt bekö­vetkezik; mindig akadnak azonban kivételek, akiknél csupán 15 percre, másoknak 50 percre van ehhez szükségük.

A fogásokat szintén milliméteres elmozdulásokkal végez­zük. Amennyiben túlterhelés jeleit észleljük, kiegyenlítő fogást vagy semleges simításokat alkalmazunk. Ha a zónák állapota jelentősen javult, a jelenlegi kezelés elérte célját. Nem kell őket teljesen normalizálnunk, mivel a javulás egyik kezeléstől a másikig tovább folytatódik, legfőképpen azért, mert a lábon végzett reflexzóna-kezeléssel nem a tünetet vagy a betegséget akarjuk legyőzni, hanem a páciens öngyógyító és regeneráló erőit támogatjuk.

Kezelések időtartama

Egy kezeléssorozat rendszerint 6-8, legfeljebb 10 kezelést fog­lal magában. Sok páciens esetében bevált, hogy évente 1-2 alkalommal kapnak kezeléssorozatot. A kezelések először heti 2-3-szori rendszerességgel, később hetente vagy 14 naponta, legfeljebb havonta kövessék egymást.

Kezeléssorozat

Kiegyenlítő fogások

Az egyes kezelések között időről időre rövid szüneteket kell tartani, illetve semleges simításokat és kiegyenlítő fogásokat kell alkalmazni. Erre különösen abban az esetben van szükség, ha érezzük, hogy a pácienst túlterheltük.

A túlterheltséget jelezheti:

• különösen erős fájdalom a láb egy adott zónájában, illetve
• vegetatív jelzés, mint a hirtelen fellépő erős tenyérizzadás, a légzés ritmusának megváltozása és a testhőmérséklet

Ilyen simításokat és kiegyenlítő fogásokat a kezelés megkezdé­sekor is alkalmazhatunk, hogy kellemessé tegyük a pácienssel való első közvetlen érintkezést, illetve megnyugtatóan zárjuk le a kezelést.

Az alábbiakban bemutatunk néhány egyszerű, hatékony kiegyenlítő fogást:

1. Saroknyújtó fogás

Ez a fogás kiegyensúlyozó hatással van a légzésre és a páciens teljes hátoldali izomzatára. Igazítsuk ki testtartásunkat és tart­suk meg lélegzésünk ritmusát. Behajlított tenyerünket a páci­ens két sarka alá helyezzük, hüvelykujjunk a külső bokacsont előtt van. A páciens, következő belégzésekor sarkát határozot­tan magunk felé nyújtjuk, kilégzésekor pedig visszaengedjük lábfejét a normális állásba.

Amennyiben a páciens lélegzése vélhetőleg gyorsabb vagy felületesebb a kelleténél, a sarkot két-három lélegzetvételen át nyújtjuk, és csak ezután engedjük vissza a kiindulási helyzetbe. Minden újabb és valamivel hosszabban tartó nyújtás serkenti a rekeszizom működését, nagyobb teret ad a lélegzetnek, és tovább áramoltatja a levegőt a has és a medence irányában. Ezt a fogást 4-6-szor, több alkalommal is megismételhetjük.

2. Tenyér-talp fogás

A páciens lábától kissé távolabb ülünk, törzsünket csípőből előredöntjük úgy, hogy hátunk egyenes maradjon. A könyök általában a térden támaszkodik. Mindkét tenyerünket a páci­ens talpára helyezzük, de nem fejtünk ki nyomást.

Ha a pá­ciens lába jóval nagyobb, mint a kezünk, vizsgáljuk meg, hol a legkevésbé melegek a lábak. Ezen a ponton tartsuk nyugod­tan a kezünket. Mivel a talpnak és a tenyérnek nagyon egyéni, finom kisu­gárzása van, gondosan kell bánnunk saját erőnkkel, vagyis fogás közben nyugodtan tovább kell lélegeznünk a saját rit­musunkban. A fogás kíméletesebb változataként tenyerünk helyett a kézfejünket is illeszthetjük a talphoz. Ehhez üljünk vissza a szokásos távolságba a lábtól.

3. Napfonat-fogás

Hüvelykujjbegyünket helyezzük először a 10. ábrán jelzett területre a páciens talpán. Erős fájdalom és görcsösség (kólika, distressz, heves szívdobogás, asztmaroham, erősen nyirkos kéz, láb) hüvelykujjunk utolsó ízületét lassan mélyesszük a szövetbe, és mozgatás nélkül tartsuk ott 20-60 másodpercen át, amíg a panasz elcsitul.

Általános elgyengülés (vérnyomáscsökkenés, általános kimerültség, süllyedéses panaszok, renyhe anyagcsere) esetén ritmikusan mozgassuk le és fel hüvelykujjunk utolsó ujjpercét. A fogás így élénkítő hatású lesz. A nyomás intenzitása a puhától az erősig terjedhet; alapve­tően mindig a páciens pillanatnyi állapotához kell igazodnia.

A simító mozdulatokhoz és a kiegyenlítő fogásokhoz hason­lóan az egyes lábujj ízületeken, a lábközépen vagy a Iábtőcsontokon is alkalmazhatunk lazító és a statikus terhelést csök­kentő fogásokat. A lábujjak alapízületeinek talpi oldalon (harántboltozaton) történő erőteljes, hullámzó végigmasszírozása különleges figyel­met igényel.

Ezt a fogást a következő okokból alkalmazzuk:

• Mivel a lábujjak alapízületeinek zónái a vállöv felső határá­hoz tartoznak, e terület mozgékonyságának helyreállítása a vállövben fellépő feszültségeket is enyhítheti.
• A terület megélénkülő vérellátása egyensúlyba hozza és ellazítja a fejet is, mivel ez a fogás a lábujjak alapízületére is kiterjed.
• Javítható vele a lábhegy statikája, amely sok embernél éppen a harántboltozaton mutat hibás állást. A jól moz­gatható lábhegy, amelynek szövete a jó vérellátás követ­keztében egészséges tónust mutat, az egész szervezet mozgékonyságának javára válik.

4. A lábközép átmozgatása

A lábközepet is jól át lehet mozgatni. A belső és külső boka körül végzett simítások főleg ezeknek a gyakorta duzzadt szö­veteknek a tehermentesítését szolgálják. Legjobb, ha a hüvelyk­párnákkal végezzük őket. Egyúttal a sarokízületeket is meg­mozgathatjuk. A kezelés végén a páciens lába legyenek meleg és kelleme­sen laza.

Ha nem így van, annak két oka lehet:

• A fogások adagolása, intenzitása és időtartama nem felel meg a páciens egyéni szükségleteinek.
• A páciens életereje – és ez által a saját hő fejlesztésére való képessége is – annyira meggyengült, hogy krónikusan hideg lába a megfelelő kezelés közben sem melegszik fel. Ilyenkor passzív hőátadásról kell gondoskodni, meleg láb-fürdő, hőpalack stb. segítségével, de erre csak a kezelés után kerülhet sor.

Az a páciens, aki hideg lábbal megy haza, nem várhatja el álla­potának optimális javulását és stabilizálódását! A hőszabályo­zás azonban rendszerint már néhány kezelés után rendbe jön, ami a kezelés sikerességét bizonyítja.

Differenciáldiagnosztika

Orvosok és természetgyógyászok számára: segéd- és diffe­renciáldiagnosztikai szempontból a tisztázatlan panaszokkal érkező páciensek esetében a zónák főként a jobb láb hasi és alhasi zónájában szolgálhatnak hasznos információkkal. Mivel csak a terhelt, irritált zónák reagálnak fájdalommal, illetve a vegetatívum túlterheltségének jelével, jól megkülönböz­tethető, hogy a páciens esetében a jobb vese, a gyomor, az epehólyag, a vakbél vagy – nőknél – a jobb petefészek meg­betegedésével állunk-e szemben. A lábfejen ezek a területek távolabb esnek egymástól, mint a hasüregben.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.