• depresszió
• női problémák
• szorongás

A lelkiállapot mélységei :depressziótól a pánikbetegségig

Az aggodalom, a szomorúság és a depresszió gyakori érzések, melyek megnehezítik az életet. A kiváltó eseményt már el is felejthetjük, amikor a hangulat még mindig megmarad. Szerencsére e problémák leküzdésére számos megoldás létezik.

A szorongás a stresszre adott normális választreakció. Mikor válik kórossá?

Mindenki tapasztalta már a fenyegető vagy kellemetlen helyzetben jelentkező érzéseket, amilyen például a szájszárazság, a heves szívdobogás, a gyors légzés, az izzadás. A szorongás a stresszre adott normális válaszreakció; valójában ennek jelenléte alapján tekinthető egy szituáció vagy esemény stesszesnek. A szorongás ártalmatlan, de még hasznos is lehet: az egészséges mértékű szorongás egy vizsga vagy állásinterjú előtt valószínűleg segít abban, hogy jobban teljesítsünk. Ha azonban a szorongás tartósan fennáll, vagy annyira súlyossá válik, hogy akadályoz a mindennapi életünkben, idővel olyan betegséggé alakulhat, amelyet kezelni kell.

Kit veszélyeztet? Úgy tűnik, a szorongás több nőt érint, mint férfit, és öröklött hajlam is szerepet játszhat benne.

Eredhet továbbá a depriváció (a valamitől való megfosztott-ság érzése) korán megtapasztalt élményéből, például a szülők elvesztése, a tőlük való elválás miatt, vagy azért, mert valaki úgy érzi, hogy a szülei nem figyeltek rá gyermekkorában.

A személyiségnek is fontos szerepe lehet. Van, aki született aggodalmaskodó. Azok hajlamosak erre a leginkább, akiknek merev és perfekcionista a személyisége, vagy pedig extrém módon jámborak, engedelmeskedők.

Élettani szempontból a szorongást több idegi átvivő- (neurotranszmitter) anyag kóros felszaporodásának tulajdonítják; ezek a noradrenalin, a szerotonin, a GABA (gamma-amino-vajsav) és a kolecisztokinin. Van néhány szervi rendellenesség is, például pajzsmirigybetegségek és a menopauza alatti és utáni ösztrogénhiány, amely szorongást okoz.

Rossz előérzet: csak múló depresszió, vagy ennél súlyosabb?

Az életben mindig adódnak stresszt okozó események, amelyek járnak némi szorongással, például ha egy szerettünk megbetegszik, a kapcsolatunk tönkremegy, elveszítjük állásunkat vagy új helyre költözünk.

A legtöbb ember képes túljutni a rossz időszakon, a szorongás végül enyhül, majd megszűnik. Ám a fogékony emberekben a tünetek bénítóak lehetnek – ebben az esetben alkalmazkodási zavarról van szó -, és állandóvá válhatnak. Ez valódi lelki betegség.

Vannak jellemző tünetek, amelyekre figyelni kell. Az egyik legtipikusabb a rossz előérzet, mely időnként alaptalan rettegéssé vagy rémületté fajul. Felléphet idegesség, ingerlékenység és nyugtalanság. Úgy tűnik, hogy az illető folyamatosan aggódik, rendszeres álmatlanságban szenved, ebből következően kimerült. A fizikai betegségtől való félelem jelei is mutatkozhatnak, amelyeket felerősítenek a szorongás fizikai jelei. Ezek olyan időszakokhoz vezethetnek, amikor a beteg úgy érzi, hogy elszakad a külvilágtól (elszemélytelenedés), vagy a külvilág nem valódi (derealizáció).

A kényszerektől szenvedő emberek képtelenek megakadályozni, hogy bizonyos gondolatok vagy elméletek rendszere sen és állandóan visszatérjenek.

A kényszeres viselkedés gyakori formái a tisztasággal, a renddel és bizonyos feladatok elvégzésével kapcsolatosak. A kényszeresség következtében ritualizált, ismétlődő tevékenységjelentkezik, például az illető állandóan kezet mos, vagy újra meg újra ellenőrzi, hogy minden ajtó és ablak zárva van-e; még haza is megy emiatt.

A kényszerbetegségben szenvedők tudatában vannak, hogy viselkedésük irracionális és időpocsékoló, de képtelenek kontrollálni. A kényszeres viselkedés tanult válasz a szorongásra; feltehetőleg kapcsolatban áll az agyi kémiai folyamatok, különösen a szerotonin-egyensúly alakulásával.

A pánikroham leküzdése

A szorongás egyik legfélelmetesebb megnyilvánulása a pánikroham.

Ennek során az eredeti szituáció folytán kialakult szorongást súlyosbítja a tünetek okozta félelem. A fokozódó szorongás növeli a félelmet, így ördögi kör alakul ki, amely rövid idő alatt elszabadul, és az illető biztos abban, hogy szívrohama, stroke-ja van, vagy meg fog őrülni.

A pánikrohamokat azonban meg lehet fékezni, mielőtt elérik ezt a stádiumot. Ha felismerjük a jeleket, megtehetjük a szükséges ellenlépéseket. Lélekben kell találnunk valamit, ami eltereli figyelmünket a szorongás érzéséről. Ha az utcán vagyunk, koncentráljunk egy hirdetőtáblára, olvassuk el minden szavát, és gondolkozzunk a jelentésükön. Vagy figyeljünk egy mellettünk zajló tevékenységet, párbeszédet. Ha egyedül vagyunk, idézzük fel valamennyi családtagunk születésnapi dátumát.

Fizikailag is tennünk kell azért, hogy lassítsuk a légzés ütemét, és ezáltal elkerüljük a hiperventilációt (túl gyors légzést). Próbáljunk lassan, mélyeket lélegezni . Másik módszer, ha papírzacskót tartunk szánk és orrunk elé, és néhány percig azon át lélegzünk be és ki. Ez csökkenti az oxigén- és növeli a szén-dioxid-felvételt. Rövidesen helyreáll a normális légzés, és a szívverés lassul. A következőket kell tennünk:

Lélegezzünk be az orrunkon át, és helyezzük a kezünket az alsó bordákra mindkét oldalon. Lélegezzünk ki a szájunkon át, miközben enyhe nyomást gyakorlunk tenyerünkkel a mellkasunkra, ezáltal a bordákat lefelé mozdítjuk a test középpontja felé, és ellazítjuk a mellkas falát.

Fóbiák: mindannyian félünk valamitől!

A tárgyaktól vagy helyzetektől való irracionális félelmet fóbiának hívjuk. Kialakulhat fóbia bizonyos állatoktól, például macskáktól, pókoktól, madaraktól, vagy bizonyos helyzetektől, például a magasságtól, a zárt terektől vagy a repüléstől. Az agorafóbia olyan helyzetektől való félelem, ahonnan nehéz az elmenekülés, a beteg fél egyedül elmenni otthonról, tömegben lenni, hídon átkelni, járművön utazni. A szociofóbia pedig bizonyos szociális helyzetektől való szorongás, mint szerepelni, megnyilvánulni mások előtt.

A fóbiák tanult válaszok egy adott ingerre. Eredhetnek egy kellemetlen vagy traumatikus gyermekkori élményből, például kutyaharapásból, de tanulható szülőtől vagy más felnőttől is.

Már egy helyzet puszta előrejelzése is elegendő a félelem megjelenéséhez, a helyzettel való szembenézésre és megbirkózásra való képtelenség pedig erősíti a szorongást. A legrosszabb esetekben az illető úgy látja, hogy az egyetlen mód a félelem kontrollálására, ha elkerüli, hogy a szituáció valaha is előforduljon, s ez teljes visszahúzódást eredményezhet.

A hatékony stresszkezelés sok szituációban segíthet csökkenteni a szorongást.

Számos tényező okozhat szorongást és lehet a szorongás tünete. Néhány betegségnek, így a pajzsmirigy-túlműködésnek, közvetlen tünete is lehet a szorongás. A szorongás meglehetősen gyakori reakció súlyos betegségek esetén.

A személyes és munkahelyi kapcsolatok nehézségei és a szexuális problémák szintén lehetnek a szorongás tünetei és okai is.

• Hipochondria: A hipochondriában szenvedők kényszeresen aggódnak az egészségük miatt; tüneteik valószínűleg inkább pszichológiai, mint fizikai okokra vezethetők vissza. A betegek a kisebb kellemetlenséget súlyosabb betegségek tüneteiként azonosítják, és folyamatosan orvosi tanácsért, segítségért fordulnak.
• Szomatizáció : Egyes emberek a szorongást nehezen megfogható és azonosítható betegségek tüneteiként tapasztalják meg. A szomatizáció valószínűleg annak az eredménye, hogy valaki képtelen lelkileg megbirkózni a stresszel.
• Disszociációs betegség : A konverziós reakciónak is nevezett jelenséget korábban hisztériának is nevezték. A gyakran szokatlan fizikai tüneteknek – átmeneti vakság, egy végtag használhatatlanná válása – nincs nyilvánvaló oka. Ám az, hogy nem sikerül megtalálni a fizikai okot, nem jelenti, hogy az nem is létezik.

Poszttraumás stressz: kizárólag orvosi segítséggel javulhat az állapot

A borzasztó, kegyetlen vagy sokkoló események – vasúti vagy repülőgép-szerencsétlenségek, földrengés, terrorcselekmény, támadás – túlélői és szemtanúi gyakran szenvednek a szorongás poszttraumás stressz néven ismert formájától. Erre az állapotra az esemény emlékének és képeinek ismétlődő felidéződése jellemző, valamint fóbiák kialakulása az eseménnyel kapcsolatos dolgoktól, alvászavarok és a szorongás más tünetei. Jelentkezhet bűntudat, amiért az illető – a többiekkel ellentétben – túlélte az eseményt, és súlyos depresszió is kísérheti. A tünetek röviddel az esemény után kialakulhatnak, de előfordul, hogy hónapokkal, évekkel később jelentkeznek.

A kezelésnek számos módja létezik, például a pszichoterápia, a kognitív viselkedési technikák, a deszenzitizáció és a pszichofarmakológiai gyógyszerek. Sikeres kezelés után az illető képes túltenni magát a történteken, s már szenvedés nélkül fel tudja idézni az eseményeket.

Mit tehetünk? Elegendő a pszichoterápia, vagy gyógyszeres kezelés is szükséges?

A szorongás egyik oka a stressz, így a kezelés fontos része, hogy megtanuljuk, hogyan birkózzunk meg vele. A hatékony stresszkezelés számos szituációban segíthet csökkenteni a szorongást, de bizonyos esetekben professzionális kezelésre lehet szükség. A kezelésnek két fő típusa van: a tanácsadás vagy pszichoterápia, illetve a gyógyszerek. Az alternatív gyógymódok, például a masszázs, az akupunktúra, szintén hasznosak lehetnek.

• Viselkedésterápia : A fóbiák és kényszerek a viselkedésterápia speciális típusával kezelhetők, melynek része a fokozatos deszenzitizáció a félelmet kiváltó tárggyal vagy szituációval való egyre sűrűbb találkozás révén. Másik módszer az elárasztás: az illetőt ráveszik, hogy nézzen szembe a helyzettel, miközben egy képzett terapeuta folyamatosan jelen van, hogy kezelje az esetlegesen fellépő akut szorongást.
• Gyógyszeres segítség: A viselkedésterápiát gyógyszeres kezeléssel együtt is alkalmazhatják. A leggyakrabban háromféle gyógyszer valamelyikét írják fel a betegnek: a béta-blokkolók segíthetnek ellensúlyozni a szorongás fizikai hatásait, csökkentik a vegetatív idegrendszer aktivitását, lassítva a szívritmust és csökkentve a feszültséget. Az antidepresszánsok és a szorongásoldó gyógyszerek mind akut, mind krónikus helyzetekben alkalmazhatók. Gyakran a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés kombinációja segít.

Használjuk gondolataink erejét! A psziché képes gyógyítani saját magát!

Képzett hipnoterapeuták mély relaxációs állapotot idéznek elő, majd arra biztatják a beteget, hogy lazuljon el, és szabaduljon meg a stressztől. A betegeket meg lehet tanítani az önhipnózisra is. A bio-feedback módszer lényege, hogy a test különböző pontjain elhelyezett szenzorok különböző funkciókat mérnek, például az agyhullámokat, a szívritmust és az izmok feszességét. A beteg megtanulhatja, hogyan idézzen elő változást ezekben a funkciókban, először úgy, hogy figyeli a szenzorokat, majd fokozatosan elhagyva ezek használatát.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.