• klimax
• női problémák
• premenstruációs szindróma

A PMS és a klimax hatása a női szervezetre

Premenstruációs szindróma: a legtöbb nő rendszeresen találkozik vele!

A nők mintegy 80 százalékát érinti kisebb-nagyobb mértékben a premenstruá-ciós szindróma (PMS) életük valamelyik szakaszában. A hatás lehet enyhe és ritka vagy nagyon gyakori és szinte bénító.

A PMS diagnózisához mindössze egy tünet elegendő a következők közül: kissé rossz közérzet, felfúvódás és hízás, érzékeny mellek, a kéz és a láb megdagadása, különböző helyeken jelentkező fájdalom és sajgás, csökkent koncentráció, alvászavarok és az étvágy változása. A tünetek a menstruációs ciklus második felében jelentkeznek – vagyis 14 nappal a következő vérzés kezdete előtt. Röviddel a menstruáció előtt a legsúlyosabbak, és a vérzés megindulásával általában megszűnnek. Az is előfordul, hogy a tü-netek a menstruációt közvetlenül megelőző héten a legkellemetlenebbek, és a vérzés első napjaiban sem szűnnek.

Milyen tünetekkel jár a menstruációt megelőző időszak? Fizikai és pszichés jelek is utalnak a menstruáció közeledtére

Bár a premenstruációs szindrómának számos – közel százötven – fizikai, viselkedésbeli és érzelmi tünetet tulajdonítanak, a leggyakoribbak a következő négy csoportra oszthatók.

A premenstruációs szindróma (PMS) a nők mintegy 80 százalékát érinti életük valamelyik szakaszában.

• Hangulatváltozások, szorongás, feszültség és ingerlékenység.
• Folyadék-visszatartás. Ez okozza a hízást, a bokák és ujjak megdagadását, a felfúvódás érzetét és a mellek érzékenységét.
• Depresszió, sírósság, feledékenység, zavarodottság és álmatlanság.
• Kívánósság szénhidrátok, különösen édes ételek utáni vágyakozás, étvágyfokozódás, szapora szívverés, ájulás, szédülés, fejfájás.

Bár az okok nyilvánvalóan összefüggenek a hormonszintek ciklusos változásával, nem tudjuk pontosan, mi váltja ki a tüneteket, vagy mi határozza meg, kinél melyik jelentkezik. Lehet, hogy egyes nők érzékenyebbek – vagy az öregedés során érzékenyebbé válnak – a hormonális hatásokra. A menstruációs ciklus érintheti az anyagcserét is; a PMS tüneteit kontrollálni lehet azáltal, hogy odafigyelünk a szénhidrát- és zsírbevitelre.

Ismerjük fel a PMS tüneteit, és kezeljük jellegüknél fogva azokat!

A rendszertelenül jelentkező vagy a menstruációs ciklus első felében fellépő tünetek valószínűleg nincsenek összefüggésben a PMS-sel: ezeket orvosnak kell kivizsgálnia. A szorongás és a depresszió például sok esetben nem köthető a PMS-hez. Az orvos megpróbálja kizárni, hogy fizikai rendellenesség van-e a háttérben, esetleg valamilyen személyes probléma, például családon belüli vagy szexuáis erőszak. A visszatérő medencetáji fájdalom nem a PMS tünete, és teljes körű orvosi kivizsgálást igényel.

Egyes nők a PMS tüneteit először a menopauza felé közeledve észlelik, amikor a reproduktív hormonok szintje csökken. Ám bármilyen probléma, amely közvetlenül kapcsolódik a menopauzára jellemző változásokhoz, valószínűleg jól reagál a hormonterápiára. Beszéljük meg a lehetőségeket orvosunkkal.

Annak kiderítésére, hogy van-e összefüggés tüneteink és a menstruáció kezdete közt, az orvos valószínűleg azt fogja tanácsolni, hogy két hónapon át vezessünk naplót. Ebbe föl kell jegyeznünk, hogy mikor és milyen tünetek jelentkeznek, mennyire súlyosak, milyen hosszan állnak fenn, és akadályoznak-e hétköznapi tevékenységeink elvégzésében.

Hogyan enyhíthetőek a tünetek? Az életmódváltás a közérzet javulásával jár a menstruációt megelőző hetekben is!

• Próbáljuk csökkenti sófogyasztásunkat, a só ugyanis fokozza a vízvisszatartást; kerüljük a teát, a kávét és a szénsavas italokat, amelyek általában koffeint tartalmaznak és súlyosbíthatják a feszültséget és a szorongást.
• Úgy állítsuk össze étrendünket, hogy a nap folyamán többször kis adagokat fogyasszunk, amelyek komplex szénhidrátokat tartalmaznak, például teljes kiőrlésű kenyeret, barna rizst és tésztát, gabonapelyheket, zöldségeket; kerüljük a zsíros és cukros ételeket: ez segít megelőzni a vércukorszint túlzott ingadozását, amely a fizikai és pszichológiai tünetekhez egyaránt hozzájárulhat.
• Mindennap bőségesen fogyasszunk friss gyümölcsöt és zöldséget, hogy egyensúlyban tartsuk a vércukorszintünket és megelőzzük a székrekedést. A triptofán nevű aminosavat tartalmazó ételek (lásd a lenti táblázatot) növelik a jó közérzetet előidéző egyik hormon, a szerotonin szintjét. Jó hatása lehet a kalcium- és D-vitamin-bevitel növelésének is.
• Az izzasztó és kissé kifullasztó edzés fokozza az endorfinok termelődését: ezek a szervezet természetes opiátjai, amelyek csillapítják a fájdalmat és javítják hangulatunkat. A kíméletesebbedzésformák, mint a jóga, a pilates és a tajcsi, ellazítanak és oldják a szorongást. Ahhoz, hogy megbirkózzunk a PMS tüneteivel, elengedhetetlen, hogy időt szakítsunk önmagunkra.

PMS vagy PMDD? Ez utóbbi gyógyszeres kezelést is szükségessé tehet!

A premenstruációs dysphoricus zavar (premenstrual dysphoric disorder, PMDD) a PMS egy bénító formája. Közvetlenül a menstruáció kezdete előtt a PMS tünetei mellett hangulatváltozások jelentkezhetnek, amelyek annyira súlyosak lehetnek, hogy megakadályozzák a mindennapi tevékenységek elvégzését. A hatás hasonló a súlyos depresszióhoz, és gyógyszeres kezelést igényel.

Milyen szakaszai vannak a menopauzának?

A menopauza az orvosi gyakorlatban az utolsó vérzés dátumát jelenti, amelyet egy éven belül nem követ másik (a köznyelv ezzel szemben a klimaktérium teljes időszakát érti ezen). A menopauza a klimaktérium időszakát két nagyobb szakaszra, az utolsó vérzés előtti, ún. premenopauzára és a vérzés utáni posztmenopauzára osztja. Az utolsó havivérzés körüli néhány éves időszakot perimenopauzának nevezzük. A menopauza egy új életfázis kezdetét jelenti. A nők fizikailag és érzelmileg is különbözőképpen reagálnak a menstruáció megszűnésére. Van, aki örül, hogy nincs többé havivérzése, és nem kell foglalkoznia a fogamzásgátlással, mások szomorúak termékenységük elvesztése miatt.

A változókor nem mindenkinél okoz egészségügyi problémákat, ám legtöbben megérzik a néhány éven keresztül tartó hormonális változásokkal teli időszakot

A nők túlnyomó többségénél a havivérzés ötvenéves kor körül marad abba, miután néhány évig hol erős, hol gyér volt, vagy rendszertelenül jelentkezett. Mivel a petefészek által termelt női hormon, az ösztrogén mennyisége csökken, ritkább az ovuláció, így a megterméke-nyülés és a terhesség esélye egyre kisebb lesz a perimenopauzának nevezett időszakban. Tizenkét havi vérzéskimaradás után posztmenopauzáról (menopauza utáni állapotról) beszélünk.

A perimenopauza időtartama általában négy év, bár hosszabb is lehet; esetenként hirtelen következik be. Egyes nőknél korai menopauzáról beszélhetünk: a menstruáció vagy természetes okok, vagy olyan gyógyszeres, illetve műtéti kezelés következtében szűnik meg, amelynek során elpusztították vagy eltávolították a petefészkeket.

A menopauza tünetei dohányzóknál korábban jelentkezhetnek. Egyesek szinte nehézségek nélkül vészelik át a menopauza időszakát, a többségnek azonban az apró kellemetlenségektől az egészen komoly problémákig a legkülönfélébb tünetekkel kell megküzdeniük.

Milyen tünetekre számíthatunk a változókorban?

A leggyakoribb problémát a kiszámíthatatlanul jelentkező hőhullámok jelentik, amelyeket a nők többsége nehezen visel. Az álmatlanság miatt – amelyet gyakran súlyosbít az éjszakai izzadékonyság – fáradtak és letargikusak lehetünk; elveszíthetjük önbizalmunkat; gyakrabban fájhat a fejünk, mint korábban. Gyakori probléma még a hangulatingadozás, az ingerlékenység és a depresszió, bár nem kizárt, hogy ezek a tünetek életünknek ebben az időszakában bekövetkező egyéb változásokkal függnek össze.

A változókorban is fontos, hogy nőként tekintsünk saját magunkra, és ennek megfelelően alakítsuk életmódunkat is!

A menopauza idején bekövetkező változások néhányunknál egybeeshetnek a magánéletet érintő eseményekkel. Van, akinek tönkremegy a párkapcsolata; elbocsátják munkahelyéről, vagy karrierje éppen a csúcsára ér. Akik energiájuk legnagyobb részét korábban családjuknak szentelték, veszteségként élhetik meg, amikor gyermekeik kirepülnek, vagy már kevésbé van szükségük anyjuk támogatására.

Nem ritka, hogy a nők meghíznak ebben az időszakban; ahogy a ráncok és egyéb bőrelváltozások észrevehetőbbé válnak az ösztrogénhiány miatt, kevésbé vonzónak érzik magukat. A fokozott stressz hízáshoz és rossz közérzethez vezethet. Ha megtanuljuk, hogy törődjünk magunkkal, könnyebben vészelhetjük át a menopauza előtti, alatti és utáni időszakot.

Ha úgy érezzük, hogy nem bírjuk elviselni, ami velünk történik, kérjünk segítséget. Beszéljük orvosunkkal a pszichoterápia lehetőségéről vagy depresszió esetén antidepresszáns szedéséről.

Ne feledkezzünk meg az intim területeket érintő problémákról sem! A nemi életről nem kell lemondani a változókor után sem!

Azt tapasztalhatjuk, hogy köhögés, nevetés, tüsszentés vagy futás közben „elcsöppen” a vizeletünk. Az ösztrogén-hiánynak a hüvely falát bélelő sejtekre gyakorolt hatása miatt a hüvely szárazabbá válhat, és nem nedvesedik, ami kényelmetlenné vagy akár fájdalmassá is teheti a közösülést. Elveszíthetjük a szex iránti érdeklődésünket.

Fontos, hogy megnyugtassuk magunkat: amin keresztülmegyünk, az természetes életfolyamat; egészségesek vagyunk, tüneteink enyhíthetők. Keressünk valakit, akivel beszélgethetünk erről. Ha megosztjuk gondolatainkat partnerünkkel, barátnőnkkel, súlyosabb esetekben orvossal vagy más szakemberrel, az segíthet tisztázni a problémákat, és talán más perspektívát kínálhat számunkra.

A termékenységet illetően érdemes szakember véleményét kikérni, így elkerülhetőek a kellemetlen meglepetések

Ebben az életszakaszban nemegyszer előfordul kései várandósság azok körében, akik azt hitték, hogy már nem eshetnek teherbe. Akit nem sterilizáltak, annak ajánlott folytatnia a fogamzásgátlást: ha ötvenévesnél fiatalabb, az utolsó menstruáció után még kettő, ha elmúlt ötven, egy évig. A hormonterápia enyhíti a menopauza tüneteit, de nem állítja helyre a termékenységet.

Ha kombinált vagy csak progesztogént tartalmazó fogamzásgátlót szedünk, néhány évvel azelőtt hormonterápiában részesültünk, vagy méhen belüli fogamzásgátló eszközt használunk, nem egyértelmű, mikor következik be a menopauza. Ha elérjük az ötvenéves kort, kérdezzük meg orvosunkat, kell-e változtatnunk a gyógyszerszedésen.

A rendszeres, kímélő testmozgással a tünetek rendkívül jól enyhíthetőek

Ne hagyjuk abba a mozgást! A rendszeres testmozgás, amelynek során mélyebben lélegzünk, több oxigént veszünk fel, és nő a pulzusunk, közismerten használ a hangulatingadozások és a hőhullámok ellen, emellett kedvezően hat a koncentrációra és energiaszintünkre. Eleinte hetente legalább háromszor eddzünk harminc percig, majd fokozatosan növeljük az edzésszámot. A futás, az intenzív gyaloglás, a tánc, a tenisz testsúlyterheléssel járó mozgásformák, amelyek növelik a csontok erejét.

Figyeljünk oda étrendünkre. Együnk sok kalciumban gazdag ételt, különösen sovány tejtermékeket, zöld, leveles zöldségeket, hüvelyeseket és olajos halat.

Töltsünk naponta legalább húsz percet a szabadban, hogy bőrünk elő tudja állítani a kalcium hatékony felszívódásához szükséges D-vitamint.

Az ázsiai nők ritkábban szenvednek a menopauza tüneteitől. A titok nyitja a fitoösztrogénekben rejlik!

Egyelőre nem bizonyított elmélet, de sokan vallják, hogy az ázsiai nők ritkábban szenvednek a menopauza tüneteitől. Ezt annak tulajdonítják, hogy az ázsiai nők nagy mennyiségben fogyasztanak fitoösztrogéneket, amelyek számos növényi eredetű táplálékban megtalálhatók. Ha rendszeresen eszünk ilyen ételeket, az kompenzálhatja az ösztrogénszint csökkenését, és kordában tarthatja koleszterinszintünket.

Érdemes hormonterápia mellett dönteni? A hüvelyszárazság biztosan megelőzhető vele!

Az átlagosan ötvenegy éves korban bekövetkező menopauza alatt és után a nők számára kellemetlenségeket okozhatnak a tünetek, például a hőhullámok és az éjszakai izzadás.

Az orvosok korábban azt gondolták, hogy a hormonterápia egyrészt enyhíti ezeket a tüneteket, másrészt számos betegségtől megvédi a szervezetet. Ám a közelmúltban végzett kutatások akapján ma már az a nézet terjed, hogy nagyobb a kockázata a szívrohamnak és a sírokénak, ha hatvanéves korra vagy későbbre halasztjuk a hormonterápiát. De ha korábban, még a perimenopauza alatt elkezdjük a terápiát a menopauza tünetei- nek enyhítésére, ugyanakkora vagy akár kisebb lehet a szívproblémák kockázata, mint egy hormonterápiával nem kezelt nő esetében.

A hormonterápia a legjobb módja a hüvelyi tünetek és az azokkal összefüggő szexuális problémák kezelésének.

A hormonterápia a leghatékonyabb módja továbbá a hüvelyi tünetek (például a szárazság) és az azokkal összefüggő szexuális problémák kezelésének.

A hormonterápiának több súlyos mellékhatása lehet, például emlőrák, mellrák, trombózisveszély, fokozott hajlam az agyvérzésre. A hormonterápia megkezdése előtt tehát kulcsfontosságú,  hogy orvosunk segítségével alaposan átgondoljuk az esetünkben fennálló kockázatokat, és megértsük a forgalomban lévő hormonkészítmények előnyeit és hátrányait. A hormonok szedése csak a legalacsonyabb dózisban és a legrövidebb ideig javasolható a menopauza tüneteinek enyhítésére. (A szakemberek szerint a rövid időtartam két évet vagy ennél kevesebbet jelent.)

A raloxifen az ösztrogén alternatívája, amelyet a menopauza utáni hormonterápiára alkalmaznak. A szer rendelkezik az ösztrogén csontvédő tulajdonságaival, de nem növeli az emlő- és méhrák kockázatát. A raloxifen nem hormonkészítmény: a szelektív ösztrogénrecep-tor-modulátorok csoportjába tartozik, amelyek egyes szövetekben utánozzák az ösztrogént, másokban viszont gátolják annak hatását.

Gyógyszerként szedve ez a hatóanyag alkalmas lehet a menopauzán átesett nők számára, akik valamilyen okból nem vehetik igénybe a hormonterápiát, de aggódnak a csontritkulás miatt. A raloxifen növeli a csontok ásványianyag-sűrűségét a csigolyákban, és megfékezi a csontleépülést anélkül, hogy az emlő és a méh szöveteire hatna. Ez a szer azonban nem hatékony a menopauza tünetei ellen, és mellékhatásai is lehetnek.

A hormonkészítmények növelheti a szív-, és érrendszeri megbetegedések kockázatát. Használatukat mindenképpen ajánlott átgondolni!

Míg a hormonterápiaként szedett orális ösztrogén növeli a „védő” HDL-koleszterin szintjét és csökkenti a „káros” LDL-koleszterinét, addig a raloxifen nem hat a HDL-szintre, csupán az LDL-ét csökkenti. A raloxifent nem ajánlják olyan nőknek, akiknél fokozott a szívbetegségek kockázata; akiknek a családjában előfordult szívbetegség; illetve akik (vagy valamelyik családtagjuk) átesett már trombózison. Ezeknél a nőknél ugyanis fokozott a vérrögképződés és a stroke rizikója.

Kinek nem ajánható a hormonterápia?

A hormonterápia nem mindig alkalmazható azoknál, akiknek korábban emlő-vagy mellrákjuk, szívbetegségük vagy mélyvénás trombózisuk volt. A nőgyógyásznak tájékoztatnia kell páciensét a hormonterápiáról, ha az túlsúlyos; magas vérnyomású; cukorbeteg; epeköve, rostdaganata, emlőproblémái vagy szteroidszedés miatti csontritkulása van.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.