A szaporító rendszer
Egy nő reproduktív rendszere nagyrészt a kismedencén belül elhelyezkedő szervekből áll. A férfi és női reproduktív rendszer felépítése és szerkezete különböző. A két rendszer együtt képes arra, hogy létrehozza, táplálja és szállítsa a petesejteket és a hímivarsejteket.
Hogyan változik a női szaporító rendszer az évek során? Az első várandósság előtt a méh alakja leginkább körtéhez hasonlít.
A nők reproduktív rendszere külső és belső szervekből áll. A külső szervekhez tartoznak a szeméremajkak és a csikló. A belső szervek a hüvely, a méh és a petefészek, amely egy-egy petevezetővel kapcsolódik a méh két oldalához. A petefészek a hasüregben helyezkedik el, egy részét a hashártya – a hasüreget bélelő hártya – borítja, és a medencefenéki izmok rögzítik.
A méh üreges, vastag falú, izmos szerv, melynek belső felszíne (az endometrium) képes befogadni és táplálni a megtermékenyített petesejtet. Az első terhesség előtt a méh alakja és mérete körtéhez hasonló. Általában kissé előredől, de vannak nők, akiknél kissé hátrafelé (ezt retrovertált méhnek nevezik). A méh két oldalán található a két, dió nagyságú petefészek. Egy nő születése pillanatától kezdve több ezer éretlen petesejtet (oocytát) hordoz petefészkében. A termékeny évek során ezekből körülbelül négyszáz megérik, és a sárgatesthormon és a tüszőserkentő hormon hatására kilökődik.
Egy egészséges nőnek havonta 25 százalék esélye van arra, hogy megfoganjon.
A petesejtek érése a havonta lezajló menstruációs ciklus része, amely első alkalommal serdülőkorban játszódik le. A havonta végbemenő változások felkészítik a reproduktív rendszert a megtermékenyítésre és a terhességre. Minden hónapban lezajlik legalább egy petesejt (ovum) ovulációja, növekedése és érése. A teljesen kifejlett, érett petesejt körülbelül a menstruációs ciklus közepén kilökődik a petefészekből. A petesejt a hullámszerű izom-összehúzódások és a petevezető csillói segítségével lefelé halad a mintegy tíz centiméter hosszú petevezetőn, míg végül a méhbe jut, melynek nyálkahártyája már felkészült a fogadására. Ha a petesejtet nem termékenyítette meg egy hímivarsejt a petevezetőben – és így nem jött létre embrió -, a méhnyálkahártya az ovuláció után tizennégy nappal leválik, és menstruációs vérzés kíséretében távozik.
A serdülőkorban (pubertáskor) bekövetkező első havivérzés, a menarche. A termékeny évek végét menopauzának nevezik: ez tulajdonképpen nem más, mint az utolsó vérzés dátuma, melyet egy éven belül nem követ másik.
A termékeny évek vége: a menopauza A nők átlagosan ötvenkét éves korukban esnek át rajta
Perimenopauzának nevezik azt az időszakot, amely alatt a menstruációs ciklusok egyre szabálytalanabbá válnak, és bizonyos tünetek, például hőhullámok jelentkeznek.
A méh szűk nyaka a hüvelybe vezet; ez egy vékony falú, izmos, 7,5-10 cm hosszú cső, amely a húgyhólyag és a végbél között helyezkedik el. Ezen átjutnak be a hímivarsejtek, születik meg a baba, és távozik a menstruációs vér.
A hüvely jelentősen kitágul a közösülés és a szülés során. Szűz nőknél a szűzhártya fedi, amely az első közösülés során általában kiszakad és vérzik.
Hogyan működik a női nemi szerv? A síkosodás mértéke számos tényező függvényeként alakul
A hüvely nyílását a külső nemi szervek fedik. Ezek közé tartoznak a nagyajkak: két ajakszerű bőrredő, amely elsősorban zsírszövetből áll. A külső nemi szerveket kívülről fanszőrzet borítja. A hüvelynyílást a két kisajak védi: ezek kisebb, kevesebb zsírszövetet tartalmazó bőrredők, amelyek az öregedéssel és a zsírszövet csökkenésével feltűnőbbé válnak. A hüvelynyílás körül lévő mirigyek nyálkát termelnek, amelyek nedvesítik és síkosítják a hüvelyt, hogy könnyebben befogadja a hímvesszőt. A síkosodás mértéke életkoronként változhat: a menopauza környékén például általában csökken.
A csikló egy apró kitüremkedés – a hímvessző női megfelelője -, amely főként erectilis szövetből áll (akárcsak a mellbimbók)- Igen érzékeny az érintésre, és szexuális izgalom hatására megtelik vérrel, és megduzzad.
Egy nő általában húszas éveinek végén a legtermékenyebb
Ahhoz, hogy lejátszódjon a megtermékenyítés, a méhnyaktól fölfelé haladó hímivarsejteknek az ovulációt követő huszonnégy órán belül találkozniuk kell a petesejttel a petevezetőben.
Egy egészséges nőnek minden hónapban 25 százalék esélye van arra, hogy megfoganjon. A legtöbb nő, aki szeretne teherbe esni, az első próbálkozástól számított egy éven belül természetes úton megfogan. Ha ez nem sikerül, meddőséggel foglalkozó specialistára lehet szükség.
Hormonok és a menstruációs ciklus
A petefészek kétféle hormont termel: az ösztrogént és a progeszteront. Mindkettő termelődését a hipofízis ellenőrzi (1. ott), amely a tüszőérlelő hormon és a luteinizáló hormon termelésével szabályozza a női ciklust. A menstruációs ciklus első felében a hipofízis termelte tüszőérlelő hormon serkenti a petefészekben a peteérést, a ciklus közepe felé pedig a luteinizáló hormon szintje emelkedik: ekkor az érett pete kilökődik a petefészekből (14.nap táján), ez az ovuláció.
A progeszteron hormon a ciklus második felében a méh nyálkahártyáját megvastagodásra készteti, és ezzel előkészül a megtermékenyített petesejt befogadására. Ha nincsen megtermékenyítés, a petesejt a méhnyálka-hártyával együtt lelökődik; ez a menstruációs vérzés jelensége.
A petefészek a 45-55. év között már egyre kevésbé reagál a tüszőérlelő és a luteinizáló hormonok serkentő hatására. Kevesebb ösztrogén és progeszteron termelődik, majd megkezdődik a menopauza, a változókor; ilyenkor a menstruáció fokozatosan kimarad, és a termékenység is megszűnik.
A szaporodás szervei nőkben
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.