• kezelések
• pajzsmirigy
• rák
• tünetek

A pajzsmirigyrák tünetei. Korai felismerése és kezelése

A pajzsmirigy patkószerűen helyezkedik el a légcső előtt, közvetlenül a gége alatt, s fel­adata a sejtek anyagcseréjét befolyásoló pajzsmirigyhormon termelése. A pajzsmirigy szabályozza többek között a szervezet kalciumháztartását a kalcitonin nevű hormon révén, míg a pajzsmirigy állományában lévő apró mellékpajzsmirigyek egy másik hormont ter­melnek: ez a szervezet kalciumháztartásában szintén fontos szerepet játszó parathormon.

Mi a pajzsmirigyrák?

Az egészséges pajzsmirigy tömege 15 és 25 g között van. A pajzsmirigy az anyagcserét szabályozó hormonokat termeli, amelyek hatással vannak az ember fizikai és pszichés aktivitására, a testhőmérsékletre és a szívmű­ködésre, továbbá segítenek az energiatartalék felhasználásában.

Létfontosságú jód

A pajzsmirigynek a hormontermeléshez szük­sége van a jód nevű nyomelemre. A szervezet maga nem képes jódot termelni, így az ember a táplálékkal jut hozzá. Jódhiány esetén zavar támad a pajzsmirigyhormon-termelésben, mivel a pajzsmirigy folyamatosan azt a parancsot kapja a köztiagytól és a hipofízistől (az agyalapi mirigytől), hogy termeljen hormont. A pajzsmirigy a parancsra túlműködéssel válaszol és növekedésnek indul – ennek követ­keztében alakul ki a golyva (struma), amely egy jóindulatú daganat. A pajzsmirigy azon­ban nem csak golyva miatt növekedhet meg: van, amikor rosszindulatú göbök miatt válto­zik meg a mérete.

A pajzsmirigyrák négy fajtája

A pajzsmirigyrákok mintegy 80 százaléka azokból a follikuláris sejtekből indul ki, ame­lyekben a pajzsmirigyhormon képződik. Ezek közé a differenciált karcinómák közé tartoz­nak a papillaris (az esetek kb. 50 százaléka) és a follikuláris (kb. 30 százalék) pajzsmirigy­rákok. A papillaris daganatok elsősorban 30-40 éves korban jelentkeznek, míg a folli­kuláris típus inkább 40 és 50 éves kor között – gyakran olyanok esetében, akik jódszegény környezetben élnek.

Jóval ritkább a C-sejtes vagy medulláris típus, amely a kalcitonint termelő pajzs­mirigysejtekből indul ki, valamint a differen­ciálatlan anaplasztikus pajzsmirigyrák, amely majdnem kizárólag a 60 év fölöttieket érinti.

Kockázati tényezők

A jódhiány és a miatta kialakuló, hosszabb ideig kezeletlen golyva kiválthatja a pajzsmi­rigy szövetének rosszindulatú elfajulását (follikuláris karcinóma).

Bebizonyosodott, hogy nagyobb a pajzsmi­rigyrák kockázata olyanok körében, akik gyerekkorukban ismételten ki voltak téve a fejet és a nyakat érő röntgensugárzásnak. Különö­sen veszélyeztettek azok a személyek, akiket nukleáris erőmű katasztrófája vagy atom­bomba-támadás során nagy adag radioaktív jód eredetű sugárzás ért – esetükben még negyven évvel később is magasabb a pajzsmi­rigyrák rizikója. A medulláris pajzsmirigykarcinóma tíz esete közül háromban családi halmozódás, örökletes hajlam mutatható ki.

Tünetek

Kifejezett figyelmeztető jel a pajzsmirigyben gyorsan növekedő göb. Akkor is azonnal orvoshoz kell fordulni, ha a meglévő golyva megkeményedik és növekedésnek indul -ugyanez vonatkozik a rövid időn belül kiala­kuló golyvára.

További tünetek:

• nyomásérzés a torokban és a gégében,
• rekedtség,
• köhögési inger,
• légszomj,
• nyelési nehézségek,
• nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása – jól látható és tapintható nyirokcsomók.

Korai felismerés és diagnózis

A pajzsmirigyrákra is igaz, hogy minél hama­rabb fedezik föl, annál jobbak a kezelési ered­mények, és annál biztosabb a teljes gyógyulás.

Ezért a fenti tünetek észlelésekor ne késleked­jünk orvoshoz fordulni. Ha bebizonyosodik a pajzsmirigyrák gyanúja, az orvos kideríti, hogy milyen típusról van szó (differenciált, medulláris vagy anaplasztikus).

Az alábbi vizsgálatokra kerülhet sor:

• a beteg kikérdezése,
• tapintásos vizsgálat,
• vékony biopsziás tűvel vett minta szövettani elemzése,
• laboratóriumi vizsgálatok.

A daganat nagyságának és elhelyezkedésé­nek pontos megállapításához, valamint az esetleges áttétek kimutatására az alábbi diag­nosztikai eljárások állnak rendelkezésre.

Diagnosztika:

• pajzsmirigy-szcintigráfiával kimutathatók az ún. „hideg göbök” (olyan területek, ahol a jódhiány miatt nem képződnek hormonok) – ezek az elváltozások helyére utalhatnak;
• a mellkasröntgen a tüdőáttéteket jelezheti, illetve ki lehet mutatni a daganat okozta nyelőcső- vagy légcsőszűkületet;
• CT-vizsgálat;
• MR-vizsgálat;
• gégetükrözéssel az orvos megvizsgálja a hangszalagok és a hangredők állapotát – az eszközt a garaton át vezetik be a gégébe. Ha fennáll a gyanú, hogy a tumor már megtámadta a nyelő- és a légcsövet, mindkettőt tükrözéssel vizsgálják meg: rugalmas endoszkópot vezetnek az orron keresztül a légutakba, illetve a szájon át a nyelőcsőbe.

Terápia

A leggyakoribb kezelési mód a műtét. Kiegé­szítésül sor kerülhet radioaktív jódterápiára és/vagy sugárkezelésre. A kemoterápia az ese­tek többségében hatástalan, ezért csak ritkán alkalmazzák a panaszok enyhítésére.

Műtét

A sebészi beavatkozás célja a daganat teljes egészében való eltávolítása. A tumor fajtájától függően ez azt is jelentheti, hogy az egész pajzsmirigyet eltávolítják. Az ilyen műtét után a szervezet nem képes pajzsmirigyhormono­kat termelni, ezért ezeket hormontartalmú tabletták szedésével kell pótolni.

Radioaktív jódterápia

Erre a kezelésre a műtét után kb. négy héttel kerül sor, célja a visszamaradt daganatszövet és az áttétek elpusztítása. A radioaktív jódot kapszulában adják be a betegnek. Mellék­hatása lehet a csökkent nyálképződés és a csontvelő-károsodás (ismételt alkalmazás ese­tén). A radioaktív jóddal végzett terápia csak a papilláris és a follikuláris pajzsmirigyrák kezelésére alkalmas, mert ezek vesznek föl jódot. Medulláris és anaplasztikus típusú rákok esetén nem jöhet szóba ez a terápia, mivel azok nem vesznek föl jódot.

Gondozás és kilátások

A kezelés utáni gondozásra minden esetben szükség van – a vizsgálatok gyakorisága az adott betegségtől függ. A pajzsmirigy eltávolí­tása után a betegeknek életük végéig pajzsmi­rigyhormon-készítményt kell szedniük. A gyógyulási esélyek a többnyire fiatal embe­reket érintő papilláris karcinóma kezelésekor a legjobbak, míg az anaplasztikus daganatok kórjóslata rosszabb. Összességében a pajzs­mirigyrákok esetében az ötéves túlélési arány a nők körében kb. 90 százalék, a férfiakéban kb. 80 százalék.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.