• csontok

Csontok rosszindulatú daganata – tünetek és kezelések

Csonttumoroknak nevezik a csontszövetet érintő daganatos megbetegedéseket, amelyek lehetnek jó- vagy rosszindulatúak. Gyakoribbak a jóindulatú csontdaganatok, ám a rossz-indulatúaknak tartós következményeik vannak.

Mi az oszteoszarkóma?

Az ember csontrendszerében bárhol kialakul­hat mind jó-, mind rosszindulatú daganat, amely károsíthatja a csontok funkcióit. Az érintett szövettől függően megkülönböz­tetünk csont- és porcdaganatokat.

A rosszindulatú csonttumorok lehetnek primerek, amelyek a csontszövetből indulnak ki (szarkóma), vagy más szervekben kifejlő­dött rákok áttétei.

Szarkómák különböző csontsejtekből fejlődhetnek ki. A kiindulási szövet fajtája szerint beszélünk csonttumorokról (például oszteoszarkóma), csont velőtumorokról (pél­dául Ewing-szarkóma), valamint porctumo­rokról (például kondroszarkóma).

A másodlagos csonttumorok más szervek daganatainak áttétei – a leggyakrabban a tüdő-, a prosztata-, az emlő-, a vese- és a pajzsmirigyrák ad áttétet a csontba. Bizonyos esetekben pont a csontáttét kapcsán veszik észre azt a primer tumort, ahonnan szárma­zik, és amely még semmilyen más tünetet nem okoz.

Gyakoriság

A szarkóma általában ritka betegségnek szá­mít. Németországban évente kb. 700 új meg­betegedést regisztrálnak, Magyarországon ez a szám 350-700. A férfiakat gyakrabban érinti, mint a nőket. Az oszteoszarkóma (az esetek 40 százaléka) a leggyakoribb, egymillió lakosra évi 2-3 friss eset jut. A kondroszarkóma ritkább (kb. 20 százalék), míg a Ewing-szarkóma igen ritka (egymillió lakosra évi 0,6 új megbetegedés esik).

A felnőttek körében a primer csonttumorok az összes rosszindulatú rákmegbetegedésnek mindössze az egy százalékát teszik ki, míg gyermekek és serdülők esetében az arány kb. öt százalék. Felnőttek – különösen idősebbek – esetében gyakoribbak a másodlagos daganatok.

Kockázati tényezők

Nem tudni, mi okozza a primer rosszindulatú csonttumorokat. Néhányuk hátterében gene­tikai okokat feltételeznek, és kockázati ténye­zőnek tekintik a gyermekkori kemo- vagy sugárterápiát.

Tünetek

A panaszok a daganat fajtájától és keletkezési helyétől függően sokfélék lehetnek. Általában a fájdalom az első tünet, később pedig a pri­mer tumorokat duzzanatok jellemzik. Ha szo­katlan fájdalmat vagy duzzanatot tapaszta­lunk, okvetlenül forduljunk orvoshoz.

Az oszteoszarkóma főként a végtagok hosszú csöves csontjait támadja meg. Az érintett területeken gyakori a csonttörés (ún. „kóros törések”).

Kondroszarkóma a leggyakrabban a medencecsontok és a combcsont területén, míg Ewing-szarkóma a hosszú csöves csontok­ban (például a combcsontban) és a medence­csontokban alakul ki.

A csontáttétek nagyon fájdalmasak lehet­nek

Bárhol a csontrendszerben előfordul­hatnak, de a legtöbbször a csigolyákban ala­kulnak ki. Sokszor spontán csonttörések hívják fel rájuk a figyelmet.

Korai felismerés és diagnózis

A csonttumorokat nem lehet megelőzni, ezért különösen fontos, hogy a panaszokkal időben orvoshoz forduljunk. Csontdaganatok esetén az első teszt az alapos fizikális vizsgálatot követő röntgen­vizsgálat.

Ha a röntgenlelet nem egyértelmű, vagy fel­merül a rosszindulatú csonttumor gyanúja, MR- és/vagy CT-vizsgálatra kerül sor. A csontszcintigráfia értékes információt nyújt a csontáttétek elhelyezkedéséről.

Mint a legtöbb rák esetében, a csontdaga­natok megítélésében is a szövettani vizsgálat alapján lehet kimondani az utolsó szót. A biopsziával nyert szövetmintát a patológus megvizsgálja, és a lelet alapján kezdődhet meg a kezelés.

Terápia

A kezelés módja más és más lehet a daganat fajtájától és kiterjedésétől függően. A leg­gyakoribb a sebészi megoldás, azaz a daganat eltávolítása. A primer rosszindulatú csont­tumorokat úgynevezett multimodális terápiá­val kezelik, amely műtétből, kemoterápiából, valamint sugárkezelésből áll. Mivel ritka betegségről van szó, a kezelésre mindig spe­cializált egészségügyi centrumokban kell, hogy sor kerüljön.

Oszteoszarkóma és Ewing-szarkóma esetén először kemoterápiában részesül a beteg, hogy a daganat összezsugorodjon, és a tumorsejtek száma csökkenjen a szervezetben. Ezután következik a daganat műtéti eltávolítása, majd folytatódik a kemoterápia. Fontos a csontok és a végtagok minél nagyobb fokú megkímélése, ami a legtöbb esetben sikerül. A hiányzó csontot saját csontból való átültetéssel próbál­ják pótolni.

Ewing-szarkóma esetén ezt követően sugár­terápiára is sor kerül, esetenként műtéttel kombinálva. A kondroszarkómát majdnem kizárólag sebészi úton kezelik.

A csontáttétek kezelése elsősorban a primer tumor függvénye, de figyelembe veszik a beteg általános állapotát is. A csonttöréseket traumatológus látja el; a csonttörések megelőzésé­re gyógyszert írhatnak föl.

Gondozás és kilátások

Kontrollvizsgálatokra a daganat fajtájától és az alkalmazott kezeléstől függően kerül sor, kezdetben azonban minden esetben szükség van gyakori felülvizsgálatra.

A korai stádiumban felismert oszteo­szarkóma ötéves túlélési aránya 60-80 száza­lék, ha azonban a daganat kiterjedt és áttéte­ket is adott, az arány nem több mint 20 százalék. Ewing-szarkóma esetén az ötéves túlélési arány akár 75 százalék (korábban 5-10 száza­lék volt).

A másodlagos csonttumorok (azaz csont­áttétek) esetén a túlélési idő hossza az áttétet adó eredeti daganattól, azaz a primer tumor­tól függ. Áttétes emlőrák esetén például álta­lában jobbak a kilátások, mint tüdőrák esetén.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.