• rák

Rák – a tudományos orvoslás módszerei!

A rák kezelése komoly erőpróbát jelent orvosoknak és kutatóknak egyaránt, jóllehet a bevált eljárások melletti innovatív módszerek új távlatokat nyitnak a kór elleni harcban. Mindazonáltal a kezelés során mindig a betegnek kell a középpontban állnia, aki bízhat abban, hogy megkap­ja az elérhető legjobb kezelést.

Aki szembesül azzal, hogy rákja van, szeretné a legjobb kezek­ben tudni a kezelését

Olyan orvost keres, akinek nagy a tapasztalata, illetve tisztában van a legújabb kutatási eredmé­nyekkel is, hiszen a kutatók gőzerővel dolgoznak azon, hogy újabb és újabb eljárásokat fejlesszenek ki a kór egyre hatéko­nyabb, egyben mind kíméletesebb kezelésére. Az innovatív eljárások és eszközök kifejlesztésébe fektetett hatalmas össze­gek meghozzák gyümölcsüket: ma a betegség a típusától és egy sor egyéb tényezőtől – például a diagnózis időpontjától, a daga­nat stádiumától stb. – függően eredményesen kezelhető, sőt sok esetben meg is gyógyítható.

A tudományos (hagyományos) orvoslás terápiás módszereit három „klasszikus” csoportba oszthatjuk: műtét, kemoterápia és sugárkezelés. Ezeken belül vannak újabb módszerek, mint az immunterápia, továbbá célzott kezelések, például a szekvenciá­lis kezelés vagy a mikroterápiás eljárások, amelyeket hatéko­nyabban lehet egyénre szabni, és amelyekkel elkerülhető egy sor mellékhatás.

A műtét gyakran elkerülhetetlen

A műtéti beavatkozások célja a daganat maradéktalan eltávolí­tása, amennyiben ez lehetséges. Az operáció akkor indokolt, ha a daganat eltávolításával megvan az esély a gyógyulásra vagy legalábbis arra, hogy a tünetek, panaszok enyhüljenek. Ha már vannak áttétek, a primer daganat kimetszésével csillapítható a fájdalom, és megakadályozható, hogy a növekvő tumor nyomja az érintett szervet, illetve hogy további áttéteket adjon.

A fejlett sebészi módszereknek és a különféle betegségekkel kapcsolatos egyre nagyobb tudásanyagnak a birtokában lehe­tővé válik a daganat célzott eltávolítása – attól függetlenül, hogy milyen rákról van szó -, valamint a rák által nem érintett szövetek messzemenő védelme. Ezeket a gyakran mikrosebészeti beavatkozásokat csak akkor lehet elvégezni, ha a daganat helyét és kiterjedését pontosan ismerik, s így a sebésznek nem kell túlságosan sok egészséges szövetet eltávolítania.

A műtét az adott rák típusától és stádiumától függő, több részből álló kezelési terv egyik eleme. Az operációt rendszerint kemoterápia és/vagy sugárkezelés követi. Egyes esetekben a két másik kezelési mód valamelyikére, esetleg mindkettőre már az operáció előtt sor kerül, hogy csökkentsék a daganat méretét, és könnyebb legyen eltávolítani, a műtét után pedig e két másik kezelés célja az esetlegesen visszamaradó daganatsejtek elpusztítása.

Kemoterápia: sejtmérgek bevetése

Eredetileg minden olyan kezelési módot kemoterápiának neveztek, amelynek célja sejtek elpusztítása vagy szaporodásuk megakadályozása volt. Ma elsősorban a rák terápiájában fel­használt egyik módszer elnevezése. Speciális gyógyszerekkel, ún. citosztatikumokkal (görög kytos = sejt, statikos = megállí­tani) meggátolják a sejtek szaporodását, illetve elpusztítják őket – így a rákos daganatok összezsugorodnak vagy el is tűnhet­nek. A kemoterápia során alkalmazott citosztatikumok azon­ban nemcsak a ráksejtekre hathatnak, hanem az egészséges sejtekre is: ezeket különböző mértékben károsíthatják.

A kemoterápia menete

Ma már többnyire ambulánsán vagy csak rövid kórházi bent fekvések alatt végzik a kemoterápiát. A kezelés szakaszosan folyik: egy-egy ciklus kezelési periódusokból és közéjük ikta­tott szünetekből áll. A gyógyszert tabletták, infúzió vagy injek­ció formájában kapja a beteg – az adagok egyéntől függőek, és minden egyes beteg számára külön állapítják meg őket. Bár a ma alkalmazott citosztatikumoknak olyan az összetételük és a hatásmechanizmusuk, hogy jobban elviselhetők a szerve­zet számára, mint az ötven évvel ezelőtti első készítmények, számos szerv működését tartósan befolyásolhatják.

A megter­helést minden beteg másképp éli meg – az egyes kezelések közé iktatott szünetek során a szervezet kiheverheti a kemoterápiás kezelést és mellékhatásait. A kemoterápia után az egészséges szövetek gyorsabban regenerálódnak, mint a daganatsejtek.

Sok rákfajta egy ideig jól reagál a kemoterápiára, ám idővel rezisztenssé válhat az alkalmazott szerre. Ezért kombinálják manapság a kemoterápiát műtéttel és/vagy sugárkezeléssel, illetve ezért adnak a betegeknek egyidejűleg többféle citosztatikumot – így amikor az egyikkel szemben rezisztencia alakul ki, a többi még mindig hatékony maradhat.

Mellékhatások és hosszú távú következmények

Mivel a kemoterápia az egészséges sejteket is befolyásolja, mel­lékhatások lépnek fel

A betegnek kihullik a haja, károsodnak a körmei, és gyomor-bél rendszeri panaszok gyötrik. Az orvo­sok külön figyelmet fordítanak a páciens vérképének alakulá­sára, a kemoterápia ugyanis hatással van a fehérvérsejtek számára, amelyek az immunrendszer épségéért és stabil mű­ködéséért felelnek. Ők a „harcosok”, amelyek megtámadják a szervezetbe kerülő baktériumokat és vírusokat, de a ráksejte­ket is. A fehérvérsejtek a csontvelőben képződnek.

A csontvelő sejtjei sokkal gyorsabban osztódnak, mint a szervezet más egészséges sejtjei, ezért a citosztatikumok megtámadják a vér­képző sejteket is és akadályozzák a vérsejtek képződését. Ha a vérben csökken a fehérvérsejtek száma, akkor gyengül a test védekezőrendszere – a kemoterápia beállításakor ezt is figye­lembe kell venni.

A többi mellékhatás – hányinger, hányás, étvágytalanság, hasmenés, verejtékezés, borzongás, láz vagy súlyos kimerült­ség – gyógyszerekkel megelőzhető vagy legalábbis enyhíthető.

A kemoterápia hatásai röviddel a kezelés befejezése után a legtöbbször elmúlnak, a beteg korától függően azonban – elsősorban idősek és gyermekek esetében – késői vagy tartós hatások léphetnek fel. Előfordulhat, hogy évtizedekkel később egy második daganat alakul ki. Egyes citosztatikumok hosszan tartó vagy akár maradandó szövetkárosodást okozhatnak – sőt nem zárható ki egyes szervek, különösen a vese, a máj, a tüdő, a szív és az idegek működésének zavara sem. Nők esetében a kemoterápia évekkel előbbre hozhatja a klimaxot, míg a termé­kenység károsodása mindkét nemet érintheti.

Pontos célzás: sugárkezelés

A sugárterápia (radioonkológia) a rák kezelésének leginnovatí­vabb módszerei közé tartozik, s a legújabb technikák lehetővé teszik a célzott besugárzást. Jelentős mértékű előrehaladás tör­tént a nukleáris medicina területén is, amely radioaktív izotó­pok sugárzását használja fel. A kezelés során lehetőleg minél inkább el kell kerülni az egészséges sejtek besugárzását – annak ellenére, hogy az egészséges sejtek rendelkeznek olyan mecha­nizmusokkal, amelyek a génkárosodásokat helyre tudják állí­tani, és ellenállóbbak, mint az elfajult sejtek. A daganatsejtek­ben már többnyire nem működnek ezek a helyreállító mechanizmusok.

A sugárkezelés elve igen egyszerű:

A nagy energiájú sugarak olyan erősen károsítják a sejtek örökítő anyagát, hogy a sejtek elpusztulnak. Maga a besugárzás csak néhány másodpercig vagy percig tart, hogy a terhelés a lehető legkisebb legyen – az időtartam többek között a daganat méretétől, helyétől és stádiumától függ. A besugárzás szintén szakaszosan történik, s gyakran kombinálják kemoterápiával és/vagy műtéti kezeléssel.  A rákot kemo-, vagy sugárterápiával kezelik a leggyakrabban. Az olyan mellékhatások, minta haj kihullása, többnyire elkerülhetetlenek, de csak átmenetiek.

Perkután besugárzás

A perkután azt jelenti, hogy bőrön keresztüli, tehát a besugár­zás kívülről, a bőrön és a bőr alatti szöveteken keresztül éri a mélyebben lévő daganatot. A módszer nagy pontosságot köve­tel, hogy minél kevesebb egészséges szövet szenvedjen károso­dást. A sugárforrást vagy – forrásokat pontosan rá kell irányí­tani a daganatra, a tumor nagyságának és alakjának figyelembevételével.

Brachiterápia

A brachiterápia, azaz közeli sugárkezelés (a „brachi” görögül közelit jelent) során – tűkkel vagy szondákkal – sugárzó, ún. izotóp magokat helyeznek közvetlenül a daganatba vagy vala­melyik testüregbe, a rosszindulatú daganathoz egészen közel. A sugárzás csak néhány milliméteres körben éri a szöveteket. A felezési idő, tehát az az időtartam, amely alatt az izotópok által leadott sugárdózis a felére csökken, viszonylag rövid. A nem sugárzó anyag bent is maradhat a szervezetben, nem jár semmilyen kockázattal. A brachiterápia többnyire rövid kór­házi tartózkodást igényel, s a kezelés szakaszosan történik.

Az orvos vagy a kezelő­személyzet pontos utasítá­sokkal látja el a pácienst, hogy mire kell ügyelnie a ke­zelés után, hazamenetelkor.

Radioizotópos terápiás eljárások

E kezelési módok során a radioaktív anyagok célzottan közvet­lenül az elpusztítandó sejtbe kerülnek és ott fejtik ki hatásukat. A bejuttatott izotópok gyorsan bomlanak, általában néhány órán vagy napon belül. Ez alatt az idő alatt a beteg sugárzó bomlástermékeket ürít, ezért a kezelés kórházi bent tartózko­dást igényel.

A sugárkezelés mellékhatásai

A besugárzás és az izotópkezelés mellékhatásai számos tényezőtől függnek – ilyen például a sugáradag, a besugárzott mező nagysága vagy az érintett szervek sugárérzékenysége. Ehhez jön még a beteg általános állapota, valamint a daganat mérete és jellemzői.

A sugárkezelés lehetséges mellékhatásai közé tartozik a levertség és a kimerültség, a gyakran étvágytalansággal járó rossz közérzet, a hányinger, valamint a fejfájás. Előfordul, hogy a bőr „leég”, mint napozáskor. A tünetek általában átmenetiek, s a kezelés befejezése után gyorsan elmúlnak – csak ritkán fordul elő maradandó szerv- vagy funkciókárosodás.

Hormongátló terápia

A hormonok hírvivő anyagok, amelyek a szervezetben a sejtek közötti információátvitelben vesznek részt. Befolyásolják a szervezet különböző funkcióit, és olyan fontos tényezőket és folyamatokat szabályoznak, mint a vércukorszint, a reproduk­ció vagy a növekedés. Számos daganat kialakulásában szerepe van a hormonok­nak, illetve egyes tumorok növekedése is hormonfüggő. A hormonfüggő daganatok kezelésében jön szóba a hormon­gátló terápia: a hormongátló gyógyszerek leállítják, vagy leg­alábbis mérséklik a daganatok növekedését és akadályozzák a szervezet saját rákkeltő hormonjainak működését.

Milyen esetekben kerül szóba a hormongátló terápia?

A klasszikus kezelés mellett alkalmazott hormongátló terápia különösen az emlő- és a prosztatarák egyes eseteiben hatásos. A kezelés indikációja az adott betegségtől függ, és a kezelő­orvossal együttműködve kell eldönteni, hogy alkalmas-e az adott beteg kezelésére vagy sem. Emlődaganatok esetén fontos szempont, hogy a beteg a változókor előtt van-e még, illetve hogy az emlőrák milyen típusú.

Meggyógyítható a rák hormongátló terápiával?

A hormongátló terápia egymagában nem alkalmas arra, hogy meggyógyítsa a rákot. A klasszikus kezelési módokkal – műtét, kemoterápia, sugárkezelés – kombinálva azonban bizonyítot­tan javítja a gyógyulási esélyt, illetve hozzájárulhat a kiújulás kockázatának csökkentéséhez. Különösen igaz ez a méh-, az emlő- és a prosztatarákra.

A hormongátló terápia még előrehaladott esetekben is haté­kony lehet és kedvezően befolyásolhatja a betegség lefolyását. A daganat és/vagy az áttétek visszafejleszthetők, vagy növeke­désük megállítható, legalábbis átmenetileg.

A hormongátló terápia (méhdaganat)

A hormongátló terápia kizárólag hormonfüggő daganat – mint a méhrák (endometriumkarcinóma) kezelésekor használhat, méhnyak­rák esetén viszont például nem.

A hormongátló terápia mellékhatásai

A hormongátló terápia keretében használt gyógyszerek – a kemoterápiás kezelés során bevetett citosztatikumokkal ellentétben – nem általános sejtmérgek: nem hullik ki tőlük a beteg haja, és nem károsodik a csontvelő és/vagy a nyálka­hártyák.

Mivel a gyógyszerek célzottan a hormonrendszerre hatnak, a mellékhatások is ezzel kapcsolatosak. A hormonfüggő emlő-és prosztatarákok kezelésére használt gyógyszerek például gátolják a nemi hormonokat, ennek következtében férfiak ese­tében is felléphetnek a tesztoszteronszint csökkenését kísérő tünetek: alvászavarok, hőhullámok, verejtékezés, súlygyarapo­dás, depressziós hangulat, csontritkulás, a nemi vágy elvesz­tése, impotencia. A nők körében hasonló panaszok jelentkez­nek, továbbá kimaradhat a havivérzés. A mellékhatások az alkalmazott készítménytől, a dózistól, valamint a beteg egyéni adottságaitól függnek.

A hormongátló terápia időtartama és költségei

A kezelés költsége változó a felhasznált készítménytől függően – ezt a társadalombiztosítás általában téríti. A teljes terápia több éven át, akár öt évig tarthat. Eddig még nem sikerült elegendő adatot és tapasztalatot összegyűjteni arra vonatkozó­lag, hogy az ennél hosszabb ideig végzett hormongátló kezelés tovább csökkenti-e a rák kiújulásának kockázatát.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.