Perfúziós szcintigráfia a szív vizsgálatara
Ez a vizsgálat az ún. képalkotó diagnosztikai eljárások közé tartozik, egész egyszerűen azért, mert valósághűen rajzolja ki a szív izomzatát, így segítségével szinte belelátunk a testbe. Az a lényege, hogy a beteg vénás injekció formájában radioaktívan jelölt anyagot kap, amelyet a szívizomsejtek szelektíven megkötnek (a beadott injekció összes radioaktivitása egyébként kisebb, mint amennyi egy szimpla mellkasröntgen során éri az embert).
A beadást követően egy speciális készülékkel előre meghatározott időközönként képeket készítenek, amelyeken a radioaktív anyag által kibocsátott sugárzás színekben ábrázolódik. (Ezt számítógép végzi, amely az érzékelt radioaktivitás különböző erősségi fokozataihoz egy-egy színt rendel hozzá.) Amit így kapunk, az olyan, mint egy domborzati térkép; világosan ábrázolódik, hogy a szívizomzat mely részei „dúsítják” a beadott anyagot és mely részei nem „kapnak belőle” eleget.
Az utóbbiak azok, amelyek a koszorúereken keresztül vért sem kapnak igényeiknek megfelelően (mert a terület ellátásáért felelős koszorúér minden bizonnyal beszűkült), vagy egy infarktus következtében elhaltak és már nem kötik meg az anyagot.
A Perfúziós szcintigráfia eljárás lényege
Az eljárást úgy lehet a legegyszerűbben elképzelni, hogy a radioaktív folyadék megoszlását tavakhoz és folyókhoz hasonlítjuk. A koszorúerek felelnek meg a folyóknak, amelyek a tavakat táplálják, a tavak pedig a szívizomnak.
Ha van öt folyónk és mindegyikbe neon zöld festéket öntünk, és a folyók mentén nincs semmilyen akadály, a festék egy idő után megjelenik az általuk táplált tóban, és színesre festi azt. Ha az egyik folyó vizének gát állja útját, vagy a folyó erősen beszűkül (koszorúér elzáródás vagy szűkület), a hozzá tartozó tóban nem vagy csak nagyon lassan, csordogálva jelenik meg a zöld festék.
- Sebészet
- Egyéb szívtáji és retrosternalis panaszok
- Tartós szívtáji fájdalom: artalgia, pericarditis, carditis
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A perfúziós szcintigráfia eredménye más vizsgáló módszerek alátámasztásához
A perfúziós szcintigráfia ily módon kiválóan alkalmas arra, hogy a terheléses EKG vagy bármilyen más vizsgáló módszer eredményeit megerősítse vagy cáfolja, mivel azonban meglehetősen drága eljárásról van szó, a sorrendben mindenképpen csak az olcsóbbak után következik. Nagy előnye, hogy terheléssel is összeköthető, vagyis a szívizomzat terhelés közben is leképezhető, így még precízebben meghatározható az egyes területek vérellátása. Olyan betegek esetén, akik pl. mozgásszervi betegség miatt a hagyományos módon nem terhelhetők, az ún. Persantin-terheléses teszt jelent kiváló alternatívát.
Szívfrekvencia növelő gyógyszerek hatása
A Persantin (hatóanyagnéven dipyridamol) egy olyan gyógyszer, amely képes valós fizikai terhelés nélkül „meghajtani” a szívet. Ha perfúziós szcintigráfia során beadják a betegnek, ugyanazt érik el vele, mint amit mozgás során látnának: a szív frekvenciája emelkedik, a keringés fokozódik.
A hagyományos terheléssel ellentétben azonban a Persantin hatása nem addig tart, ameddig a beteg vagy az orvos akarja, hanem ameddig a gyógyszer a keringésben van, ráadásul mellékhatásokra is számítani kell. Ilyen lehetnek a hányinger, a fejfájás, a szédülés vagy a mellkasi fájdalom, sőt bizonyos esetekben ritmuszavarok is kialakulhatnak. Szerencsére a Persantinnak van ellenszere, az aminofillin, amelynek segítségével komolyabb esetekben a Persantin hatása felfüggeszthető.
A perfúziós szcintigráfia kockázata
A perfúziós szcintigráfia kockázata egyébként nem nagyobb, mint a terheléses EKG-é, bár kivételes esetekben a beadott anyagra allergiás reakció léphet fel. Ennek minimalizálását szolgálja az igen óvatos, lassú beadás és természetesen az orvos jelenléte.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.