Pitvarfibrilláció és agyi embólia – A warfain hasznossága
Annak a valószínűsége, hogy a pitvarfibrilláció talaján agyi infarktus alakul ki, kezelés nélkül átlagosan 4% (az embólia végső soron infarktusnak minősül, hiszen a kis erek elzárása révén az adott terület vérellátásának megszűnését okozza).
Ennél azonban jóval nagyobb is lehet, ha a beteg egyidejűleg magas vérnyomásban, cukorbetegségben, billentyűelégtelenségben vagy szívelégtelenségben szenved és/vagy elmúlt 65 éves, illetve lehet jóval kisebb is, ha más rizikótényezőkkel nem rendelkezik. Tovább átlagosan 1,5%-ra csökkenthető az agyi embólia esélye olyan véralvadásgátlók alkalmazásával, mint amilyen a warfarin vagy az aszpirin.
A warfain hasznossága
A warfarin egy ún. K-vitamin-antagonista, amely nem engedi, hogy a K-vitamin, amely a véralvadás egyik kulcseleme aktív formába kerüljön és a többi alvadási faktorral együttműködve beindítsa a vérrögképződést. Hasonló, de gyengébb inkább ún. vérhígító hatása van a kis dózisú aszpirinnek, amelyet éppen ezért nem a betegség akut szakában, hanem csak később, a kiújulás megelőzésére javasolnak az orvosok.
A warfarin használatával minden 30 fibrilláló betegből egy megmenthető, ami 100 betegre nézve már több mint 3, vagyis 3,33%. Ha ezt a számot levonjuk a fenti 4%-ból vagyis az agyi embólia kialakulásának valószínűségéből, láthatjuk, hogy a warfarin jelentősen csökkenti az embóliás események kockázatát.
A warfain szedésének esetleges szövődményei
Szedésével kapcsolatban tulajdonképpen egyetlen szövődményt kell megemlíteni: a vérzést, amelyre átlagosan minden 1000 betegből egykét esetben kell számítani, és amely különböző külső vagy belső trauma hatására a véralvadási rendszer funkcióképtelensége miatt következhet be. Mindezek alapján elmondható, hogy a warfarin szedésének kockázat/haszon aránya egyértelműen az utóbbi felé billen.
- Akut fejfájások típusai és okai
- Rohamokban jelentkező fejfájások
- Hirtelen látászavar tünetei
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A warfain adagolása
A warfarin véralvadásgátló hatásának optimalizálására és egyidejűleg a vérzéses szövődmények kockázatának minimalizálására szolgál a gyógyszernek az ún. INR-érték alapján történő adagolása. Az INR egy olyan arányszám, amely különböző alvadási paraméterek laboratóriumi vizsgálatán alapul, és amely alapján az orvos kiszámolhatja azt a dózist, amely mellett úgy gátolható a véralvadás, hogy vérzéses szövődmény ne következhessen be.
Pitvarfibrilláció esetén a javasolt INR-érték 2,0 és 3,0 között van, ezt rendszeresen ellenőrzik, és ehhez illesztik a warfarin dózisát. A warfarin hatását azonban nagyban befolyásolhatják egyéb, a beteg által rendszeresen szedett gyógyszerek, az alkohol, sőt a diéta K-vitamin tartalma is.
A warfaint szedő betegek
Az előbbiek rendszeres fogyasztásáról ezért az orvost feltétlenül tájékoztatni kell az alkoholt érdemes kifejezetten kiiktatni az élvezeti szerek listájáról. Ajánlatos továbbá a warfarint szedő betegnek kerülnie a nagy testi megerőltetéssel, balesetveszéllyel járó sport és egyéb tevékenységeket, óvakodnia az ütésektől, zúzódásoktól, mert ezek a gátolt véralvadás mellett komoly bevérzések forrásai lehetnek. Amennyiben lehetséges, a hagyományos borotvát is érdemes elektromos készülékre cserélni, mert az utóbbival kisebb az arcbőr megvágásának esélye.
Ha a pitvarfibrillációt sikerül megszüntetni és a szinuszritmus stabilizálódik, a warfarin elhagyható, vagy kis dózisú aszpirinnel, egyéb acetilszalicilsav (ASA) származékkal helyettesíthető. Mint azt korábban már említettem, az ASA véralvadásgátló hatását tekintve gyengébb, mint a warfarin, de ha az utóbbit a beteg nem hajlandó szedni, az ASA még „mindig jobb, mint a semmi”.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.