Félsz az éhezéstől? Megmutatjuk hogy gondold újra a kapcsolatod az ételekkel!
Genetikailag kódolt az éhezéstől való félelem
Őseink nem rendelkeztek folyamatos ételutánpótlással. Amikor egy nagy állatot – bálnát, bölényt, gyapjas mamutot vagy elefántot – elejtettek, mindenki dőzsölt, lakmározott. Nem volt hűtőszekrény, nem tudták még tartósítani, ami megmaradt belőle. Néhány nap után a hús rothadni kezdett, és talán heteknek vagy hónapoknak kellett eltelnie egy újabb komoly zsákmányig, tehát nagy mennyiségű ételt kellett gyorsan megenni, majd a testben elraktározni a minden bizonnyal beköszöntő szűkösebb időkre.
Ez az ősi vagy atavisztikus emlék arra szólít bennünket, hogy most együnk meg mindent, amit csak tudunk, még ha nem is vagyunk éhesek, hiszen ki tudja, holnap talán nem lesz mit ennünk. Nem számít, nekünk személy szerint kellett-e nélkülöznünk életünk során, vagy hogy szüleinknek és nagyszüleinknek is mindig jutott-e elég ennivaló az asztalra. Van valami mélyen az agytörzsünkben (agyunk legősibb részében), amely még mindig fél a koplalástól, az ínségtől és az éhezéstől.
Az éhezés továbbra is az emberi élet valósága, a mezőgazdaság fejlődése és a technika vívmányai ellenére, melyek az emberi történelem során egyre növelték a terméshozamot.
Mind az ősi, mind pedig a modern korban számtalan példát találunk a tömeges éhhalálra.
Az utóbbi hatvan évben az éhínségek harmincmillió emberrel végeztek Kínában, hárommillióval Észak-Koreában és félmillióval Etiópiában. A huszonegyedik században földünkön öt másodpercenként éhen hal egy gyermek. Az összes földrész közül látszólag csak Észak-Amerikát kímélte meg a széles körben pusztító éhínség. Ennek ellenére minden nyolcadik amerikai gyermek éhesen bújik ágyba, és minden hatodik idős ember hiányosan táplálkozik. Az amerikai városok felének polgármesterei arról számolnak be, hogy nem tudják kielégíteni leghátrányosabb helyzetű polgáraik étel iránti igényét. Az ínségtől való félelem és az ösztönös sürgetés, hogy együnk, amíg van mit, tehát még napjainkban sem alaptalan, és ezek az érzések együttesen okozói az egyik legprimitívebb és legerősebb késztetésünknek.
Ráadásul mindezek az ősi és sejtszintű félelmek mellett sokkal több embernek vannak a saját életéből leszűrt valós tapasztalatai a szűkölködésről és az éhezésről, mint gondolnánk. Ezek a fájdalmas emlékek alátámasztják és megerősítik az atavisztikus félelmeket, és egy halk belső hang azt mondja: „Emlékszel még az ínséges időkre?
- Egészségtelen zsiradékok
- Káros élelmiszerek, túlzott só hatásai
- Legyen öröm az étkezés
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Hogyan dolgozzunk az éhségtől való félelemmel?
Az éhen hálás ősi félelme olyannyira szükséges volt a túléléshez, hogy a jelek szerint a sejtjeinkbe is beleivódott. Amikor ez a számtalan nemzedéken keresztül továbbadott ősi szorongás a szűkölködés tényleges tapasztalatával párosul jelen életünkben, erős érzelmek bukkanhatnak fel látszólag a semmiből, melyek evésre késztetnek bennünket. Amíg viselkedésünket ősi emlékeink, tudattalanunk és kondicionált viselkedésmintáink irányítják, nem vagyunk szabadok. Ha úgy próbálunk felülkerekedni ezeken, hogy a merev önkontroll mintáit kényszerítjük magunkra, még mindig nem vagyunk szabadok.
Ébredjünk tudatára az étellel kapcsolatos viselkedésmintáinknak!
Egy társsal vagy egy csoporton belül (vagy napló segítségével, ha egyedül vagyunk) osszunk meg történeteket a következőkről:
- a jutalomként használt ételről,
- a büntetésként használt ételről,
- az étel felhalmozásáról,
- a szűkölködésről vagy az éhezésről.
Meg tudunk különböztetni bármilyen reaktív viselkedésmintát, amely ezekből a tapasztalatokból ered?
Például ha egyszer meglátjuk, hogy amikor feszültek vagyunk, vaníliás jégkrémmel vigasztaljuk meg magunkat, ez a szokás kezdi elveszíteni uralmát fölöttünk. A következő lépés az, hogy megváltoztatjuk a viselkedésünket. Ha képesek vagyunk tapasztalni azt a késztetést, hogy egészségtelen módon együnk, és nem. cselekszünk annak alapján, akár csak egyszer-egyszer, már az is csodálatos. A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy nem eszünk vaníliás jégkrémet, vagy fagyasztott mangó szeletekkel helyettesítjük, vagy csupán harminc perccel elhalasztjuk a jégrém elfogyasztását. Ne becsüljük le a viselkedésünk apró, időszakos változásait! A kis változásoknak végül nagy hatásuk lehet, és lassan, de biztosan elvezethetnek bennünket a jobb egészséghez és közérzethez.
Ébredjünk tudatára az étel utáni sóvárgásnak, az étellel kapcsolatos félelmeknek és szorongásoknak!
Ehhez a gyakorlathoz szükségünk lesz egy darab papírra és egy tollra vagy ceruzára. Egy papírt osszunk fel négy hasábra. Az első hasáb tetejére írjuk a következőt: „Ételek betegségre”. írjunk listát azokról az ételekről, amelyeket szeretnénk, ha valaki elkészítene nekünk, amikor betegek vagyunk. Mit szeretünk például enni, amikor súlyos influenza vagy megfázás gyötör bennünket? Most ugyanebbe az oszlopba írjuk le azokat az ételeket, amelyeket édesanyánk készített nekünk, amikor betegek voltunk. Különböznek ezek azoktól az ételektől, amelyeket ma szeretnénk, vagy megegyeznek?
Á második hasáb tetejére írjuk fel: „Vigaszt nyújtó ételek”. Vegyük számba azokat az ételeket, amelyeket akkor eszünk, amikor vigasztalásra van szükségünk. Segít, ha megkérdezzük magunktól: „Amikor hazavonszolom magam egy rossz nap után, azt gondolom: – Amire most igazán szükségem van, az egy kis…-”
A harmadik hasábnak a következő címet adjuk: „Ételek, amelyekre vágyom”. írjunk listát azokról az ennivalókról, amelyekről álmodozunk, amelyeket fáradságot nem kímélve megvásárolunk, vagy amelyekkel sohasem tudunk betelni.
Végül a negyedik hasáb fölé írjuk a következőt: „Ételek, amelyektől félek, és amelyektől idegenkedem”. Készítsünk listát azokról az ennivalókról, amelyek megevésétől félünk, vagy amelyeket különösen nem kedvelünk. A félelmet érezhetjük enyhe formájában, például egyszerűen próbáljuk elkerülni az említett ételt, ám erősebb formájában is, például feszültségként, de akár dühbe is gurulhatunk az étel látványára vagy illatára. Tudjuk, miért nem szeretünk, sőt utálunk bizonyos ennivalókat?
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.