Tudatos étkezés

Többet kell ennem? Csak azt hiszed! Ne dőlj be elmédnek!

„Több fehérjét kellene ennem.” „Megérdemlek egy jégkrémet.” „Napi húsz pohár vizet kellene innom.”„A tojás jó neked. Rengeteg fehérjét és A-vitamint tartalmaz.” „A tojás nem jó neked. Túl sok koleszterint tartalmaz.”

Az elme éhségét az befolyásolja, hogy mit veszünk magunkhoz a szemünkön és a fülünkön keresztül, hogy milyen szavakat olvasunk és hallunk. Szakácskönyvek ezrei szolgálnak táplálékul az elme éhségének – és fogyókúrás könyvek ezrei szolgálnak táplálékul az elme éhségének.

Ésszel kövessük az aktuális diéta trendeket!

Számtalan divatos étrendet láttam feltűnni és a feledés homályába merülni orvosi pályám évei alatt. Amit jó volt enni az egyik évben, arról egy évtized múltán kiderült, hogy maga a megtestesült rossz. A citrusfélék nélküli étrendet („rosszak az ízületeknek”) a grapefruitdiéta követte. A tésztaalapú étrend után jött a szénhidrátmentes táplálkozás. A „zöldségek minden mennyiségben” megfordult, és a jelmondat immár így hangzott: „csak jó minőségű fehérjét”.

Az elme éhsége gyakran abszolútnak kikiáltott igazságokon és ellentéteken alapul: jó étel vagy rossz étel, „kellene enni” vagy „nem szabadna enni”.

A kókuszolaj először jó volt, majd rossz. A tudósok nemrégiben felismerték, hogy azoknak az embereknek és állatoknak, akik rengeteg kókuszt esznek, egészséges a szívük, és talán még sincs különösebb gond a kókusszal. Hosszú ideig a zsír volt a közellenség, de az Atkins-diéta kinevezte a legjobb barátunknak. Mostanában mintha már kezdene kimenni a divatból az Atkins-diéta is.

Kizártuk az orrot, és előléptettük az elmét.

Az elménk tölt el minket szorongással, nem pedig az orrunk vagy a szemünk. Az elme úgy véli, hogy a test együttműködik majd, és tökéletesen fog táplálkozni, ha ő (az elme) naprakész információkkal lát el bennünket az igazságokról, a táplálkozástudományi tényekről. Amikor ezekről a „tényekről” kiderül, hogy nem állandók, „mozgó célpontok”, és az új kutatásokkal vagy egy új orvosi guru megjelenésével együtt változnak, akkor ez a krónikus szorongás táptalajává válik.

. Amikor étkezésünkben az elme gondolataira támaszkodunk, akkor táplálkozásunk alapja rendszerint az aggódás. Ha az elme azon idegeskedik, hogy „ezt kellene ennünk”, és „azt nem szabadna ennünk”, akkor hirtelen képtelenek leszünk tovább.

Nem mindig a test éhes
Nem mindig a test éhes

 Amikor az elme éhsége és a test éhsége nincs összhangban

Éppen ez a jelenség húzódik meg az evéshez és az ételhez fűződő jelenlegi zavaros kapcsolatunk mögött. Az elménk nem mindig az igazat mondja nekünk. Ahhoz, hogy visszaállítsuk az étkezéshez való harmonikus viszonyunkat, és élvezzük az ételeinket, meg kell tanulnunk hallgatnunk testünk mélyebb bölcsességére.

Hogyan ismerhető fel az elme éhsége?

Napközben legyünk tudatosak arra, mit mond nekünk az elménk az ételekről és az italokról. Hallgassuk meg a megjegyzéseit arról, hogy mit „kellene”, illetve mit „nem szabadna” ennünk innunk. Figyeljük meg, vannak-e versengő hangok, melyek különböző dolgokat mondanak ugyanarról az enni- vagy innivalóról. Például az elménk azt mondhatja: „Nagyon szomjas vagyok, innék egy kólát.” Egy másik hang viszont így szól: „A kóla nem jó neked. Nem emlékszel, hogy egy fogat is fel lehet oldani benne? Inkább gyümölcslevet igyál!” Erre megszólal egy újabb hang: „Koffeinre van szükséged, mert elalszol a volánnál. Vegyél egy kólát!” Újabb hang válaszol: „Koffeinfüggő lettél. Ébren kellene tudnod maradni koffein nélkül is. Most rögtön mondj le a koffeinről!”

Mielőtt enni kezdünk, álljunk meg egy kicsit, és nézzük meg az ételünket. Figyeljünk befelé, hogy meghalljuk, mit mond. az elménk az előttünk lévő ételről és italról.

Mit mond az elménk az éhségről? „Jó” vagy „rossz”? Figyeljük meg a szemünket, a gyomrunkat, a testünket és az elménket, hogy lássuk, honnan eredhet az éhség.

Mit mond az elménk a megelégedettségről? Figyeljük meg étkezés előtt, közben és után. Irányítsuk az elme éberségét a szánkhoz, a gyomrunkhoz és a testünkhöz. Melyik testrészünk elégedett? Melyik nem az?

Az elmét gyakran az információk, a hírek, a pletykák táplálják.

Szeret új dolgokat tanulni, új információkat megemészteni. Tegyük fel, hogy gyorsétteremben eszünk. Az asztalon olyan alátét található, amely az éppen fogyasztott étel tápanyagértékeit ismerteti. Miközben sajtburgert eszünk, az elménk a sajtburgerünk tápanyag-összetételét fogyasztja. Talán elégedetten nyugtázza, hogy ez az étterem áttért a transzzsírok nélküli sütésre-főzésre. Ez valóban érdekes információ, de egyben kielégítő is? Nem az. És miért nem? Mert ez a fajta felvilágosítás – hogy mi „jó”, és mi „rossz” — állandóan változik. Negyven éve a transzzsírokkal teli margarin jónak számított, és a sertészsírral együtt az amerikai étrend elengedhetetlen része volt. Az elme tudja, hogy az ismeretek mindig változnak, ezért sohasem érezheti nyugodtnak magát.

Az elme csak akkor igazán elégedett, amikor elcsendesedik. Amikor az étkezéssel kapcsolatos számos ellentmondó hang elcsitul, és az éberség működése dominál a gondolkodás funkciója fölött, akkor teljesen jelen lehetünk evés közben. Amikor eltölt bennünket az éberség, akkor eltölt bennünket a megelégedettség is.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.