Veszélyes vagy biztonságos

Videojátékok

Függőséget okoznak, túl naturális az ábrázolásmódjuk, és rengeteg rosszat mondanak róluk – pedig a videojátékok talán nem is annyira ártalmasak, mint egyesek gondolják. Erőszakosabbá tehetik a gyermeket, netán ronthatják koncentrációs képességét? A további kutatások talán választ adnak majd e kérdésekre, de annyi bizonyos, hogy a videojátékoknak van legalább egy előnyük is.

Érde­kes, hogy míg 1993 és 2005 között az Egyesült Államok­ban az égbe szökött a rea­lisztikus ábrázolásmódú „lövöldözős” videojátékok népszerűsége, a fiatalkorúak által elkövetett erőszakos bűncselekmények száma jelentősen, 61 százalékkal csökkent.

A vitáról minden bizonnyal hallunk még az elkövetkező években, ahogy a szakértők, hmm, egymásnak esnek.

Erőszakos visel­kedést váltanak ki a videojátékok?

TALÁN Ebben még a kuta­tók sem értenek egyet. A kutatások többségéből úgy tűnik, hogy a videojátékok csak azokat bátoríthatják erőszakos tettekre, akik eleve agresszívabbak.

Ha játszott már olyan, igen népszerű videojátékkal, mint mondjuk a Duke Nukem vagy a Mortal Kombat (vagy akár csak látott másokat játszani velük), akkor tudja, hogy az „erőszakos” rendkívül eufemisztikus jelző e virtuális ka­landokra: testek robbannak szét a képernyőn, ahogy a játé­kos golyózáport zúdít ellen­feleire. Talán el is gondolko­zott már, hogy ugyan miért ne tennék vérszomjasabbá az em­bert a való világban is ezek a játékok.

Világszerte több kutató is foglalkozott a kérdéssel, és vá­laszuk némileg megnyugtató. Noha sok vizsgálat állapította meg, hogy a résztvevők az erőszakos videojátékokkal va­ló játék után nagyobb mértékű agresszivitást és ellenségességet tanúsítottak, e vizsgálatok többsége elfogult volt, vagyis a szerzők eleve úgy tervezték meg a kísérleteket, hogy azok erre az eredményre vezessenek.

A Texasi A&M Egyetem kuta­tói a közelmúltban 17 vizsgá­latot elemeztek, korrigálták az azokban észlelhető részre­hajlást, majd megállapították: „A videojátékok erőszakossá­gára vonatkozó vizsgálatok nem támasztották alá azt a feltevést, hogy az erőszakos vi­deojátékokkal való játék össze­függene a fokozottabb agresszivitással.” Úgy tűnt viszont, hogy a videojátékok javították a vizsgálat résztvevőinek szem­kéz koordinációját.

Más kutatásokból úgy tet­szik, hogy ha van is jelentős vagy tartós kapcsolat az erő­szakos videojátékok és az agresszivitás között, az csak olyan gyermekek és serdülők esetében mutatható ki, akik eleve hajlamosak voltak az erőszakos viselkedésre.

Hozzájárulhatnak a videojátékok a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) kialakulásához?

TALÁN Eddig azonban a legtöbb vizsgálat nem talált összefüggést. Az ADHD-vel élők általában szeretik a video­játékokat, ám nemigen van bizonyíték arra, hogy ezek a játékok vezetnének vagy akár járulnának hozzá az álla­pot kialakulásához.

A videojáték-gyűlölők elő­szeretettel hibáztatják a (kb. 40 éves) Pong videojáték kései leszármazottait társadalmunk számos problémájáért. Jó pél­da erre a Music TV- és a Nintendo-nemzedék gyenge figyelem-összpontosító képessége. De valóban szerepe van a je­lenségben a számítógépes játé­koknak? És ami még fontosabb: hozzájárulhatnak ezek a játékok a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD)kialakulásához? Nos, ez jó kérdés, de még senkinek sem sikerült teljes értékűen meg­válaszolnia.

Több, kis esetszámú vizsgá­lat is kereste a választ erre a kérdésre, és a legtöbbjük nem talált ok-okozati összefüggést a videojátékok és az ADHD között. Csakhogy az is biztos, hogy itt afféle „tyúk vagy to­jás” problémáról van szó. Egy nemrég közölt vizsgálat szerzői 72 középiskolást vizsgáltak meg, s azt találták, hogy akik napi egy óránál többet töltöt­tek videojátékkal, azoknak több, ADHD-ra utaló tünetük volt, mint az ennél kevesebbet játszóknak. (A vizsgált gyer­mekek közül egyébként csak kettő esetében diagnosztizáltak „igazi” ADHD-t.)

Másfelől vi­szont a szakértők tudják, hogy az ADHD-s gyermekek és tiné­dzserek (az efféle kutatások nem sokat foglalkoznak a fel­nőttekkel) általában élvezik a videojátékok gyorsan változó stimulusait, ami magyarázatot adhat az összefüggésre anélkül, hogy bűnösnek mondaná ki a játékokat.

„A figyelmetlenség és az ADHD-s viselkedés súlyosabb tünetei figyelhetők meg azo­kon a diákokon, akik egy órá­nál többet töltenek videojáték­kal”, jegyezték meg a kutatók, de „nem egyértelmű, hogy az egy óránál hosszabb ideig tartó játék fokozza-e az ADHD-tüneteket, vagy inkább arról van szó, hogy az ADHD-s serdülők töltenek több időt videó játékokkal”.

A vizsgálatok azt is kiderí­tették, hogy az internetezéssel nagyon sok időt töltő szemé­lyeken gyakrabban figyelhetők meg ADHD-s tünetek, de az ok-okozati összefüggést itt sem sikerült bizonyítani.

Jó tanács: Ne töltsön videojátékkal napi egy óránál több időt, és szab­jon hasonló korlátot gyerme­keinek is! Ez többféle módon segíthet valamennyiüknek; a vizsgálatban részt vevő diákok közül a sokat játszóknak álta­lában gyengébbek voltak a je­gyeik, és rosszabbak voltak a társas kapcsolataik is, mint azoknak, akik legfeljebb egy órát játszottak naponta.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.