Az allergia diagnosztizálása, módszerek és eljárások
Sok háziorvos pusztán a kórtörténet alapján is képes felismerni az allergiás náthát. Ez akár elegendő is lehet, ám ha az ön állapota már jelentősen befolyásolja az életét is, vagy nem reagál jól a szokásos gyógyszerekre, akkor lehet, hogy vérvizsgálatokra is szükség lesz, vagy beutalják szakorvoshoz, ald alaposabb vizsgálatokat végez.
A cél a pontos ok meghatározása, hogy célzottabb kezelési tervet dolgozhassanak ki az ön konkrét problémájára. Ezután ki kell találnia módszereket az allergén elkerülésére. Nagy valószínűséggel akkor is allergiatesztre lesz szükség, ha allergiás asztmában szenved, tehát olyan asztmában, amelyet allergének váltanak ki.
Az orvos lehetséges kérdései:
- Mikor kezdődtek a tünetei?
- Mitől javulnak vagy rosszabbodnak?
- Jellemzően mikor jelentkeznek?
- Állapítottak már meg önnél valaha allergiát vagy asztmát?
- Sokat köhög, vagy sokszor gyötri zihálás, főleg éjjelente?
- Szokott néha légzési nehézségeket tapasztalni?
- Túlérzékeny a melegre, a hidegre vagy a hőmérséklet-változásokra?
- A tünetei akkor is fennállnak, amikor elmegy otthonról vagy nyaral? Esetleg rosszabbodnak is?
- Vannak olyan rokonai, akik jelenleg is asztmásak vagy allergiásak?
- Vannak olyan rokonai, akik régebben allergiásak voltak?
Az allergiavizsgálatoknak két fő típusa van: a 1, bőrtesztek és a 2. különböző vérvizsgálatok.
1. Bőrtesztek
A jól bevált, azonnali túlérzékenységen (IgE) alapuló bőrtesztekkel általában a szálló allergénekre, élelmiszerekre, rovarcsípésekre és a penicillinre adott bőrreakciót vizsgálják. A pozitív bőrteszt azt jelzi, hogy a problémát az adott allergénnel szemben képződött IgE-antitestek okozzák. A bőrtesztek segíthetnek bizonyos gyógyszer túlérzékenységek és ételallergiák diagnosztizálásában is.
Ha azonban ön korábban nagyon heves reakciót tapasztalt valamilyen ételre vagy gyógyszerre, nem biztos, hogy az orvosa hajlandó lesz ilyen típusú vizsgálatot végezni, mert ilyenkor biztonságosabb a vérvizsgálat. Az ételallergiákra a bőrteszteket friss ételekkel a legjobb elvégezni – az orvosa megkérheti, hogy vigyen magával a vizsgálni kívánt ételekből. Noha az első bőrteszteknél még a karcolásos módszert alkalmazták (előbb felvitték a bőrre az allergént, majd a bőrbe karcolták), ezt ma már nagyrészt felváltotta a pontosabb szúrásos teszt.
Orvosa az antigénekkel végzett vizsgálat előtt egy „negatív kontroll”-vizsgálatot végez egyszerű sóoldattal: erre normális esetben nem volna szabad reagálnia, ha mégis reakció tapasztalható, akkor ön túlérzékeny, ami megnehezítheti a bőrtesztek eredményeinek leolvasását. Az orvosnak egy „pozitív kontrollt” is el kell végeznie úgy, hogy hisztamint fecskendez a bőre alá, ami biztosan allergiás reakciót vált ki.
A szúrás helyének be kell dagadnia – ha ez nem történik meg, akkor ön túl gyengén reagál, ami szintén megnehezíti a bőrteszt eredményének az értékelését. Ennek a tesztnek az eredményéhez viszonyítják azután az allergénekkel végzett vizsgálatok eredményeit is, hogy megállapítsák az ön allergiás reakciói súlyosságát.
- Szúrásos (perkután) tesztek. Ezek a legkényelmesebb, legolcsóbb és legspecifikusabb szűrővizsgálatok az IgE-antitestek kimutatására, s a legalkalmasabbak az allergiás nátha okainak kimutatására. Általában az alkaron vagy a hát felső részén végzik el. Az orvos, illetve az egészségügyi szakember az ön lakóhelyén nagy mennyiségben előforduló allergének híg oldatából tesz egy-egy cseppet a testfelületre, majd egy speciális eszköz segítségével átszúrja a bőrt, hogy az allergén érintkezésbe kerülhessen annak mélyebb szövetrétegeivel.
- Intradermális tesztek. Rendszerint olyankor végeznek ilyen vizsgálatokat, ha a szúrásos bőrteszt az IgE-antitestekre negatív eredményt adott, a tünetek azonban határozottan allergiás jellegű problémára utalnak. A vizsgálat során az allergén híg oldatát nagyon vékony injekciós tűvel fecskendezik be közvetlenül a felkar vagy az alkar bőre alá. Mindez egyáltalán nem olyan fájdalmas, mint amilyennek hangzik, mivel a tűk annyira vékonyak, hogy csak enyhe égető érzést fog tapasztalni.
A bőrteszt elvégzése után nagyjából 15 perccel az orvos megvizsgálja a kialakult duzzanat – egy apró, kivörösödött, szúnyogcsípésre emlékeztető dudor – nagyságát és a vörösödés erősségét, s összehasonlítja azokat a korábban elvégzett pozitív kontroll eredményével. A kontrollteszt után kialakultnál legalább 3 milliméterrel nagyobb duzzanat az adott allergénre specifikus IgE jelenlétére utal. Minél nagyobb és erőteljesebb a reakció, annál valószínűbb, hogy klinikailag jelentős eredményre utal. De a pozitív bőrteszt nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ön tüneteit a vizsgált antigén okozza – az eredmény csupán arra utal, hogy szervezete IgE-választ ad erre az anyagra.
Számítson rá, hogy a bőrteszt miatt legalább egy órát fog az orvosi rendelőben tölteni. Egyes esetekben akár 30 perc után vizsgálatra is szükség lehet, amelyeket néhány intradermális teszt követhet, hogy kiderítsék, pontosan mi okozza az allergiás náthát. Ne ijedjen meg, ha a vizsgálat helyén az allergén felvitele után még egy-két órán át duzzanatot, kivörösödést vagy keménységet tapasztal; ez a korábban már említett késleltetett allergiás reakció, amely teljesen normális, és általában egy-két nap alatt eltűnik.
2. Vérvizsgálatok
A vizsgálatot kis vérmintán végzik el az orvosi rendelőben vagy a kórházban. Általában a kar egyik vénájából veszik a vért vékony tű és egy lds fecskendő segítségével, ami csak minimális kellemetlenséggel jár.
A vérvizsgálatok különösen hasznosak az alábbi esetekben:
- Amikor a betegnél különösen nagy az anafilaxiás sokk kockázata, s emiatt a bőrtesztek nem alkalmazhatók; amikor a kiterjedt ekcéma miatt a bőrteszt nehezen kivitelezhető;
- Amikor a tünetek súlyossága miatt nem hagyható abba az antihisztaminok szedése; amikor szokatlan vagy ritka allergénre gyanakodnak;
- Illetve terhes kismamáknál, vigyázni kell, hogy ne alakuljon ki a bőrteszt által esetleg kiváltható szisztémás allergiás reakció.
- A különféle ételallergiák azonosítására is előnyben részesíthetik a vérvizsgálatot.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.