A fehérjék útja a szervezetben és biológiai értékük
A szervezetben előforduló valamennyi biomolekula közül a fehérjék a legsokoldalúbbak. Több ezer változatuk létezik, és feladataik is legalább ilyen szerteágazóak. Hasznosításuk azonban csak úgy lehetséges, ha a szervezet építőelemeikre bontja őket.
Egyetlen szervünk sem „boldogulna” fehérjék nélkül. Ha nem lennének, leállna a sejtek anyagcseréje, ahogy az ébresztőóra, amelyből kiveszik az elemet. Először is: a fehérjék enzimként működnek – nélkülük számtalan reakció végbe se mehetne. Másodsorban a fehérjék a sejtmembránok alkotóelemei, vagyis elválasztják a sejteket a külvilágtól, tartást és szerkezetet adnak a csont- és kötőszövetnek. Ezenfelül más anyagokat szállítanak a véráramban, és a szövetek építéséből is kiveszik a részüket: az izmok például nagyrészt fehérjékből állnak.
E sok-sok feladat ellátásához az emberi test több százezer különböző fehérjével rendelkezik, melyek a teljes testtömegnek körülbelül a hetedét teszik ki. Ez egy 70 kilogrammos ember esetében 10 kilogramm tiszta fehérjét jelent.
A fehérje tudományos neve protein. Ez a görög szó annyit tesz: első, elsődleges fontosságú, ami híven kifejezi, milyen lényegesek a fehérjék a szervezet számára.
Egy kis kémia
Ahhoz, hogy jobban megértsük a fehérjék felépítését és működését, csekély mértékű kémiai ismeretre is szükség van.
- Térjünk át a sovány fehérjeforrásokra!
- Fehérjevesztő enteropathia tünetei
- Egyoldalú fogyókúrák (zsír- és fehérjedús diéták)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A szervezet a fehérjéket aminosavakból építi fel. Érdekes tény, hogy a fehérjék nagy száma ellenére előállításukhoz már 20 különböző aminosav elegendő. Az aminosavak a fehérjeszintézis során különféle számban és sorrendben (aminosav-szekvencia) kapcsolódnak össze. Azokat a makromolekulákat, amelyeket 200 aminosav alkot, peptideknek nevezzük, míg a száznál több aminosavat tartalmazók a proteinek. Mind a peptidek, mind a proteinek fehérjék.
Minden aminosav ugyanabból a két állandó központi elemből áll: egy nitrogéntartalmú aminocsoportból és egy széntartalmú karboxil csoportból. Ezt más elemek, elsősorban oxigén és kén egészítik ki. Az aminosavak nitrogén- és kéntartalma miatt árasztanak a megromlott fehérjetartalmú élelmiszerek záptojásszagot. A bűzért a folyamat során keletkező kén, illetve nitrogéntartalmú kénhidrogén és ammónia felelős.
A fehérjék útja a szervezetben
Mivel a szervezet nem képes sok fehérjét tárolni, a pótlásra napi rendszerességgel szükség van: minden egyes nap testtömeg kilogrammonként 0,8-1 gramm közötti mennyiségben kell fehérjét bevinnünk. Sőt a napi bevitel semmiképpen sem lehet kevesebb 0,4 grammnál testtömeg kilogrammonként. Másként megfogalmazva: a napi energiamennyiség 13-15 százalékának fehérjékből kell származnia.
Mi mennyi fehérjét tartalmaz?
- Három szelet, körülbelül 20 dekagrammos teljes kiőrlésű
- búzakenyér (15 gramm fehérje)
- Két szelet, nagyjából 7,5 dekagrammos, 30 százalék
- zsírtartalmú edami sajt (20 gramm fehérje)
- Egy adag, hozzávetőleg 10 dekagramm zöldborsó (25 grammfehérje)
- Húskedvelőknek: ugyanennyi (55 gramm) fehérje van egy 25 dekagrammos marhacomb szeletben.
A fehérjék biológiai értéke
E makromolekulákhoz állati és növényi eredetű táplálékokkal jutunk. Az állati fehérjéket elsősorban húsokkal, de tejjel és tejtermékekkel is bevihetjük. Sok növényi fehérje van a száraz hüvelyesekben, a babban, a borsóban és a lencsében. Az állati fehérjék (és a szójafehérje) általában értékesebbek, mint növényi eredetű társaik.
A fehérjék biológiai értéke attól függ, hogy az élelmiszerrel bevitt fehérjemennyiség hány százaléka épül be a szervezetbe. Ha például a bevitt 50 grammból 50 gramm testfehérje lesz, akkor a fehérje 100 százalékban hasznosult.
Nézzünk néhány példát erre!
- Tojásfehérje: 100 százalék
- Hús és hal: körülbelül 85 százalék
- Tejfehérje: mintegy 75 százalék
- Burgonya: nagyjából 60 százalék
- Hüvelyesek: hozzávetőleg 45 százalék
Ha tehát valaki a napi szükségletét kizárólag növényi forrásokból akarja fedezni, viszonylag sokat kell belőlük fogyasztania, mert 100 gramm növényi táplálék százalékosan kevesebb fehérjét tartalmaz, mint 100 gramm hús vagy hal. A vegetáriánusoknak különösen ügyelniük kell erre. Másrészről az állati fehérje sem tiszta fehérjeporként kerül a tányérra, hanem például egy szelet marhasült formájában, ami persze purinokat, koleszterint és zsírokat is tartalmaz. Ezek azonban – nagy mennyiségben – problémákat okozhatnak az anyagcserében: például húgysav formájában lerakódhatnak az ízületekben, plakkokat képezhetnek az erekben, zsírpárnákat a csípőn.
Miért van szükségünk fehérjékre?
A táplálékból származó fehérjék aminosavakkal látják el a szervezetet, amire a saját fehérjék felépítéséhez van szükség. Noha az emberi test képes szőlőcukorból korlátozott mennyiségben fehérjéket létrehozni, ehhez rengeteg energia kell, ami aztán más helyeken hiányzik. Ráadásul van 9 úgynevezett esszenciális aminosav, amelyeket a szervezet nem tud előállítani, vagyis csak és kizárólag külső forrásokból juthat hozzájuk.
Mindenekelőtt vizsgáljuk meg, hogy pontosan mire valók a testazonos fehérjék!
- Építőanyagok: a csontok, az izmok, az ízületi szalagok és a kötőszövet építőkövei és alapanyagai. A kollagén és a keratin példának okáért erőt és rugalmasságot kölcsönöz a bőrnek, a hajnak és a körömnek.
- „Védelmezők”: az immunoglobulin nevű antitest például védi a szervezetet a betegséget okozó vírusokkal és baktériumokkal szemben. .
- Biokatalizátorok: az enzimfehérjék közreműködnek a létfontosságú anyagcsere-folyamatokban.
- Közvetítőanyagok vagy hormonok: az inzulin és a glukagon például fontos közvetítőanyagok a szénhidrát-anyagcsere folyamatában, míg a vesében termelődő eritropoetin nélkülözhetetlen a vörösvértestképzéshez. A parathormon és a kalcitonin a kalciumháztartásban játszik szabályozó szerepet.
- Szállítóeszközök: a vérfehérjék hormonokat, vitaminokat és gyógyszereket szállítanak. A vér vörös színét adó hemoglobin is nagyrészt fehérjeláncokból (globinból) áll. Ez juttatja el a létfontosságú oxigént a tüdőből a sejtekhez és a szervekhez.
- „Ragasztók„: a véralvadás az egymáshoz tapadó fehérjéknek köszönhető, így zárul le az érfal a vérző sérülések helyén.
- Energiaraktárak: bizonyos aminosavakból a szervezet hiány esetén képes szőlőcukrot előállítani. Ez fordítva is igaz: elegendő mennyiségű szénhidrát fogyasztása esetén a szervezet aminosavakat állíthat elő, melyekből később fontos fehérjéket építhet.
Valóban egészségtelen a tejfehérje?
A tejfehérje- és tejcukor-érzékenységet ugyanakkor gyakran összetévesztik. Ha a belekből hiányzik a laktóz (a tej diszacharidja) felbontásához szükséges enzim, a laktáz, a sejtek nem tudják felvenni a tejcukrot, aminek hasfájás és hasmenés a következménye.
Mi történik a fehérjékkel?
A fehérjéket a szervezet nem képes változatlan formában felvenni, ezért az emésztőrendszer alkotóelemeikre, vagyis aminosavakra bontja őket.
A feldarabolás a gyomorban kezdődik. A gyomrot bélelő nyálkahártya által termelt gyomornedv sósavat és egy fehérjebontó enzimet, pepszint tartalmaz. A sav fellazítja a fehérjét, azaz szétrombolja a háromdimenziós szerkezetet, hogy a pepszin a hosszú – immár kétdimenziós – fehérjeláncokat rövidebb szakaszokra tördelhesse. Ezek aztán további gyomornedvtermelést indítanak be, és közvetítőanyagok útján értesítést küldenek a vékonybélbe, hogy hamarosan fehérjék érkeznek.
így már az is világos, miért könnyíti meg a fehérjében gazdag ételek emésztését a C-vitamin (például a halakra csepegtetett citromlé): a savas folyadék részben átveszi a gyomorsav munkáját.
Az így megemésztett étel a tartályként szolgáló gyomorból szabályos időközönként kisebb adagokban a vékonybélbe továbbítódik, ahol a hasnyálmirigy által termelt „hasnyál” felhígítja és semlegesíti a gyomorsavat.
Esszenciális aminosavak
Két – szintén a hasnyálmirigyből származó – enzim, a tripszin és a kimotripszin tovább darabolja a láncokat, egészen addig, amíg legkisebb építőköveikre, aminosavakra nem bomlanak. Ezek a bélből felszívódnak, majd a véráramba kerülnek. Ez az egész folyamat mintegy három-négy órán át tart – növényi fehérjék esetében valamivel hosszabb ideig, mint állati fehérjék emésztésekor.
A következő – egyelőre utolsó – állomás a máj. Itt a gyomorban és a bélben történő szétbontással ellentétes irányú folyamat veszi kezdetét: az aminosavak testfehérjékké épülnek fel. A májban képződik tehát a vérplazmafehérje 90 százaléka.
Egyes aminosavakból a máj más nitrogéntartalmú vegyületeket is képez, nevezetesen purinokat, amelyek a nukleinsavak alkotóelemei. A máj szükség esetén bizonyos aminosavakból szőlőcukrot is képes előállítani. Az újonnan létrejövő anyagok aztán a véráram útján jutnak el oda, ahol szükség van rájuk.
Az aminosavak egy része nem épül be a fehérjékbe, hanem elraktározódik, elsősorban az izmokban, ahol rendelkezésre áll, ha hirtelen igény mutatkozna rá. Erre például hirtelen erőkifejtés vagy váratlan veszélyhelyzet esetén lehet szükség. Noha a szervezet teljes fehérjetartalmához viszonyítva ez kis mennyiség (körülbelül 150 gramm), óriási előnye, hogy – a táplálékkal felvett fehérjékkel szemben – nem kell lebontani, vagyis azonnal hozzáférhető.
Fehérjeláncok 3D-ben
[caption id="attachment_14545" align="aligncenter" width="700"] Fehérje lánc 3D-ben[/caption] Az egymást követő aminosavak kétdimenziós láncából kialakuló háromdimenziós szerkezet leginkább pamutgombolyaghoz hasonlítható. Ha a „gombolyag” felbomlik, a fehérje nem képes többé betölteni a szerepét. Ez történik például hevítés során. Jól nyomon követhető a folyamat, ha egy tojást beleütünk forrásban lévő vízbe: ilyenkor a fehérje kicsapódik. Ezt a jelenséget használják ki fertőtlenítés és sterilizálás során is, hiszen a baktériumokban és vírusokban lévő fehérje hő hatására lebomlik.
Az emberi testfehérje már 40-42 Celsius-fokon bomlásnak indulhat. Ez az oka annak, hogy a magas lázat csillapítani kell. Ugyanezért nem szabad a gyapjúneműt – ami nem más, mint állati szőr, azaz fehérje -forró vízben mosni. A hő denaturálja a fehérjét, egyszerűbben kifejezve: a pulóver filces és szúrós lesz.
A fehérjék sorsa
A májban nem csupán állandó fehérjetermelés folyik, hanem -bontás is. Ha eközben esetleg több aminosav keletkezik, mint amennyire az adott pillanatban a fehérjeszintézishez vagy más vegyületek előállításához feltétlenül szükség van, meg kell szabadulni a feleslegtől. Ez úgy lehetséges, ha a felesleges mennyiség karbamid formájában távozik a szervezetből. Az úgynevezett karbamidciklus során a máj gondoskodik arról, hogy az aminosavak nitrogéntartalma karbamid alakjában a vizelettel kiválasztódjék, és eltávozzon a szervezetből.
A fehérje-anyagcsere utolsó állomásának ismeretében immáron az is érthető, miért következik be májbetegségek esetén ammóniamérgezés. A beteg májsejtek nem képesek megfelelő mennyiségű karbamidot termelni, ezért az aminosavakból felszabaduló nitrogén ammónia formájában a vérkeringésbe kerül, és megmérgezi a szervezetet.
Jóból is megárt a sok?
Mi történik akkor, ha a szervezet több fehérjéhez jut, mint amennyire a testfehérje építéséhez, a szőlőcukor előállításához vagy a raktárak feltöltéséhez szüksége van? Nos, a kutatók szerint egészséges emberek esetén a túlzott bevitel nem tekinthető károsnak. Mellesleg ez manapság nem is olyan ritka jelenség: Magyarországon például naponta testtömeg-kilogrammonként körülbelül 1,4 gramm fehérjét fogyaszt a lakosság, ami lényegesen több a szükséges mennyiségnél. Mindenesetre nem árt, ha a vese segítséget kap a képződő karbamid megfelelő mértékű kiürítéséhez. Ez mindenekelőtt bőséges folyadékpótlást jelent. Érdemes betartani az alapszabályt, amely szerint 100 gramm fehérjét 700 milliliter folyadékkal szükséges „leöblíteni”.
Bizonyos vese- és májbetegségekben szenvedők a megengedettnél ne fogyasszanak több fehérjét, nehogy a karbamid termelése és kiürítése túlságosan megterhelje szervezetüket.
Katalizátorenzimek
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.