• élelmiszerek
• gyógynövények

Torma származása, alkozóelemei, élettani hátasi

Torma története, általános ismertetése

Évelő növény a keresztesvirágúak családjából, amelybe a mustár és a wasabi is tartozik. A tormát nagy, fehér karószerű gyökeréért ter­mesztik. A legrégibb idők óta használják, népszerű konyhakerti növény és fűszer az egész világon. A gyökérnek lágy illata van addig, amíg meg nem vágjuk vagy reszeljük, amikor is csípős olaja irritálja a szemet és az orrot. Már az ókori görögök és rómaiak is használták gyógyászati célra a gyökerét és a levelét, de a középkorban is népszerűségnek örvendett.

Valószínűleg Kelet-Európából, a Kaszpi-tenger környékéről szárma­zik, majd Oroszországon és Lengyelországon át Finnországba került. Egyike lehet a hét keserű növénynek, melyet a zsidók ettek a húsvéti ün­nepen. Az Illinois-ban élő bevándorlók az 1800-as évek közepén tormát termesztettek kereskedelmi céllal. Az illinoisi Collinsville-t a mai napig a „világ tormafővárosának” nevezik.

A torma megszökött a kertekből, és vadon is nő egész Európában, va­lamint a Brit-szigeteken, Észak-Amerikában és Új-Zélandon. Az angol nevében – „lóretek” – a ló a növény erejére, a méretére és a durvaságá­ra utal.

A szívós évelő leginkább a laza, tápdús, nedves talajt igényli, ekkor nagy gyökere­ket fejleszt.

• Szaporítani tőosztással, a gyökérszeletekkel vagy magról lehet.
• Tavasszal dara­bolja szét a fejlett gyökereket.
• Ősszel szedjük fel a gyökerét, és tároljuk homokban.
• További törődést nem igé­nyel, gyökeréről könnyen el­terjed a kertben.

Társnövény

Vessük burgonyaágyás közelébe, hogy távol tartsa a betegségeket, és a növény egészségesebb legyen. A növények gombásodását gátló permethez torma­teát készítsünk a növény leveléből. Negyvennyolc órán át áztassuk a leveleket egy liter vízbe, hogy elég erős legyen, majd oldjunk fel egy rész ázalékot négyszeres mennyiségű vízben. Ha forraljuk a vizet, az mélysárga festéket eredményez.

Rendszertani besorolás

A hazánkban termesztett Armoracia lapathifolia Usteri (syn. Armoracia rusticana Guenth., Mey., Scherb. vagy Cochlearia armoracia L.) és a rokonsági körébe tartozó, védett debreceni torma (Armoracia macrocarpa /W. et. K./ Baumg.) a Brassicales (káposztavi- rágúak) rendjébe és a Brassicaceae (keresztes- virágúak) családjába tartozó évelő növények.

Drog

A torma drogja a friss vagy szárított gyö­kere (Armoraciae radix), mely a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben nem, de az E-Monográfiák között szerepel Armoraciae rusticanae radix néven.

Hatóanyag

A tormagyökér mustárolajat és mustárolaj-glikozidokat (glukonasztucin, szinigrin), kumarinokat (eszkuletin, szkopoletin), fenolsavakat (kávésav és származékai, hidroxi- fahéjsav és származékai), C-vitamint, aminosavakat és enzimeket tartalmaz. Csípős ízét a mirozin enzim okozza.

Olyan erős, hogy reszeléskor könnyeket csal az ember szemébe, s ha illatát beszívjuk, elakad a lélegzetünk. Nemegyszer feltesszük magunknak a kérdést: miért kell, hogy némelyik egészséges ennivalónak ilyen „mellékhatásai” legyenek. Úgy tűnik, a gyógy­szerek már csak ilyenek, a tormát ugyanis akár ennek is felfoghatjuk: koncentrált mustár­olaj-tartalma következtében a torma természetes antibiotikum. Akár külsőleg, akár belső­leg alkalmazzuk, fertőtlenítő, anyagcsere-szabályozó és vérkeringésserkentő hatású.

Gyógyászat

A torma antioxidáns tulajdonságú és pusztítja a bak­tériumokat. Felismerték antibiotikus hatását is. Gyógynövényként köszvény, reumatikus és tüdőpa­naszok, emésztési problémák, továbbá felfázás ke­zelésére alkalmas. Külsőleg borogatásként hasz­nálják ízületi gyulladás, reuma és isiász esetén. Ér­zékeny bőrre nem szabad tenni.

Hagyományos felhasználás

A tormát már több mint 2000 éve termesztik, mint fűszert, és használják gyógyászati célokra. A népgyógyászat légzőszervi és húgyúti fertőzések, ízületi gyulladás, nátha és ödéma kezelésére ajánlja, de az isiász, reuma és arcidegzsába okozta fájdalmak eny­hítésére is alkalmas külsőleg bedörzsölő szerként. A torma gyökere frissen fogyaszt­va enyhíti a hasi görcsöket, emésztést serkentő és vizelethajtó. A belőle készült bo­rogatást mellhártya-, tüdő- és mandulagyulladás gyógyítására, illóolaját belélegezve légúttisztításra, köhögés-csillapításra használják. Emellett fogfájásra, és tejbe áztatva fejfájásra is javallott. Hajápoló és hajregeneráló készítmények alapanyaga is, valamint a peroxidáz enzim előállításának kiindulási anyaga. A lakosság körében kedveltek az ételízesítők és más tormakészítmények. Reszelt állapotban konzerválják.

Terápiás indikációk

A friss tormából desztillált olaj in vitro kísérletekben gátolta számos baktériumfaj szaporodását (pl. Pseudomonas s^.,Escherichia coli, Serratiagrimesii, Staphylococcus aureus, Enterobacter spp.). A torma antibakteriális hatását elsősorban a benne található mustárolajoknak tulajdonítják. Ezenkívül antioxidáns hatása is igazolást nyert. Állatkí­sérletekben vérnyomáscsökkentő tulajdonságát is leírták.

Konyha

A fiatal leveleket salátákba tehetjük, és egész halat, mint pl. pisztrángot csomagolhatunk bele sütés vagy párolás előtt. A tormamártáshoz a gyö­keret előbb meg kell tisztítani, majd lereszelni; kitűnő céklával tejfölbe keverve. Jó savanyítva is és ecetként használva. Készítsünk jól eltartha­tó tormaport: először szeleteljük fel vékonyan a tormát, majd egy sütőle­mezen a sütőben nagyon lassan szárítsuk ki. Ezt követően egy mozsár­ban törjük porrá, és egy légmentesen záródó üvegben tároljuk. Hosszú hónapokig megőrzi erejét. Reszeléskor mindig adjunk hozzá citromlevet – megerősíti az ízeket, ami egyébként elillanna.

Figyelmeztetés

Tilos alkalmazni pajzsmirigy­problémákkal, gyomorfekéllyel és vesebajjal küszködőknek. Ha egyszer elvetettük, használ­juk is fel, mert különben ellepi a kertet. Ládában is nevelhet­jük, ha megfelelően mély.

Egészségtani jelentősége

Egyes tápanyagoknak a torma esetében inkább alárendelt szerepük van, minthogy ezt nem fogyasztjuk a többi zöld­séghez hasonló mennyiségben. Káliumtartalma mind­azonáltal olyan jelentős, hogy a torma vízhajtó hatása kis mennyiség fogyasztása esetén is érzékelhető, főképp azért, mert a benne levő mustárolajok ugyancsak vízhaj­tó jellegűek. Hasonló a helyzet a C-vitamint illetően is: 3 evőkanál reszelt torma napi szükségletünknek felét fe­dezi – ez elsősorban immunrendszerünkre hat kedvezően.

Nem lehet kérdéses, hogy a legfőbb szerep a mustárola­joké, amelyek rákmegelőző hatásúak, valamint eredmé­nyesen veszik fel a harcot az egészségre káros baktériu­mokkal, vírusokkal és gombákkal. Emellett serkentik a vérkeringést, ugyanakkor csökkentik a vérnyomást. A tor­ma étvágygerjesztő hatású, elősegíti az emésztőnedvek kiválasztását, de nagyon hasznos reumás megbetegedé­sek, köszvény és asztma gyógyítására is.

A friss torma akár egy évig is eltartható a hűtőszekrényben. Ehhez azonban vi­szonylag állandó nedvességtartalomra és 0-1 °C közötti hőmérsékletre van szükség. Ha ecetes tormát vásárolunk, olyat válasszunk, amely nem tartalmaz tartósítószert.

Tormamártás

Hozzávalók (2 személyre)

100 g tejföl, 1-2 kávéskanál reszelt tor­ma, 1-2 evőkanál citromlé, 1 kávéskanál olaj, só, őrölt bors, 1 kávéskanál durván reszelt savanykás alma, 1 evőkanál finomra vágott metélőhagyma, 1 evő­kanál tejszínhab

Elkészítés

A reszelt tormát keverőtálban összekever­jük a tejföllel, citromlével és az olajjal. Sózzuk, borsozzuk. Hozzákeverjük az al­mát és a metélőhagymát. Közvetlenül a tálalás előtt hozzáadjuk még a tejszín­habot. A tormamártás remekül illik külön­féle salátákhoz, de héjában főtt vagy sült burgonyához is.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.