Fogyás és egészség

Egyoldalú fogyókúrák (zsír- és fehérjedús diéták)

Meglepő módon se szeri, se száma olyan fogyókúráknak is, melyeket a három tápanyag valamelyikének túlfogyasztására alapoznak. Ezek hatása részben az egyol­dalú táplálkozásból adódó telítettségen, csömörérzé­sen alapszik. Emellett néhány vizsgálat elméleti ma­gyarázattal is szolgál egyes „túlfogyasztó” diéták hatásmechanizmusára vonatkozóan. így pl. feltétele­zik, hogy relatíve zsírgazdag táplálkozásnak anyagcse­renövelő hatása van az oxigénfelvétel növelése révén.

E diéták általános hibája, hogy egyhangúak, a betegek gyorsan megunják őket, ezért hosszú távú diétára nem alkalmasak, és egy részük nem vesz figyelembe olyan fontos szempontokat, melyeket éppen a szívbetegsé­gek megelőzésében szeretnénk hangsúlyozni, hogy ugyanis az érelmeszesedésre való hajlamot a fogyás ellenére nem csökkentik, hanem növelik.

Előnyeik ezeknek a diétáknak

Előnyük viszont, hogy jó startot jelentenek egy fogyókúrában, jó részük az étvágyat is hamar elveszi, viszonylag gazdag életválasztékot adnak, így gyors, főleg kozme­tikai eredmény elérésére sokan használják őket, pl. kampányszerűen művészek, sportolók. A következők­ben röviden áttekintjük tápanyagcsoportok szerint a legismertebb olyan diétákat, melyek azok valamelyiké­nek túlfogyasztására alapozottak, röviden kommen­tálva előnyeiket és hátrányaikat.

“Zsírdús” fogyókúrák Pont-diéta és társai

Kevés diéta tartja annyira a népszerűségét, mint az ún. pont-diéták. Pláne, ha még olyan tudományosnak látszó magyarázattal is ellátják őket, mint az ún. légierő diétát, „melynek elveit az amerikai légierő parancsnoksága szigorú titokként kezelte az ember holdra szállásáig, hiszen ennek alapján állították össze az űrhajósok élelmiszer adagjait”.

Humpold német orvos az európai viszonyokra átdolgozta ezeket az elveket, és az “Egyen, amennyit akar” című nagysikerű könyvében közreadta.

A pont-diéta lényege:

A diéta lényege az, hogy a tápanyagok pontértékkel vannak jelölve; az állandó testsúly fenntartásához egyesek szerint 50, mások szerint 60 pont a megfelelő. Fogyasztó diétánál be kell érni a 40 ponttal.

A diéta kissé laikusan hangzó magyarázata szerint „az ember szervezete szénhidráttá alakít át minden elfogyasztott tápszert, a szénhidrát nagy részét energiává változtatja, a fennmaradó feles­leg rakódik le zsír formájában”, tehát: a szénhidrátot kell korlátozni, a zsír korlátlanul fogyasztható.

Ízelítőül bemutatjuk a főbb tápanyagok pontértékeit, melyek általában 100 grammra vagy 1 adagra vonatkoznak.

Íme a tápanyagok pontértékei:

A halkonzervek értéke 0-1, a rántott halak 10-12, a belsőségek 1-6, a vadhúsok 0, a húsfélék, sültek 0, a rántott húsfélék 12, a hentesáruk, kolbászok, szalámik 0-1, a szalonna 1-3, a sertészsír, olaj 0, a vaj, margarin, a velő 1, a hüvelyesek 20-22, a tésztafélék 37-40, a kenyérfélék (1/4 kg) 200-500, a tojás 1, a saláta és zöldségfélék (25 dkg) 5-20, a burgonya 20, a sajtok 1-3, a tej és kefir, aludttej 3-13, a baromfifélék 0, az édességek és sütemények 20-70, a gyümölcsök 15-25, egy kockacu­kor 7, a befőttek 25-30, az üdítők, szörpök (2,5 dl) 13-18, a száraz vörös bor és fehér bor (1/4 1) 1, 1/2 dl whisky, konyak, gin, vodka, rum 1, a sör (2,5 dl) 12, a levesek 10-20 pontot érnek.

Ebből látható, hogy a korszerű, egészséges táplálkozás elvei szerint korláto­zásra szoruló, magas zsír és koleszterintartalmú, érelmeszesedésre hajlamosító zsírok, szalonna, velő, tojássárgája, vaj stb. e fogyókúrában korlátlanul meg­engedettek, sőt az étkezés fő részét ezek teszik ki.

Ugyanakkor a civilizált országokban sajnálatosan alacsony rostbevitelt pótló barna kenyér pl. az első számú „kiátkozott” ebben a diétában, az alkoholos italok pedig majdnem korlátozás nélkül fogyasztha­tók. E diéta tehát szívbetegségben, magas koleszterin­szintnél, epe és májbetegségben szigorúan ellenjavallt, de egészségeseknek sem ajánlható.

  • Yudkin 1958-ban írt, nálunk 1970-ben Ez a korszerű fogyókúra címmel kiadott színvonalas könyvében tu­lajdonképpen egy, a pont-diétához hasonló diétát ír le, a különböző élelmiszerek szénhidrát tartalmát „szénhidrát egység”-ekben adva meg (1 SZE = 5 g). Ebben a diétában az alkoholnak magasabb a pontszá­ma, mint a pont-diétában, a zsírfogyasztás pedig kevésbé szorgalmazott, így amannál egészségesebbnek tekinthető.
  • Atkins diétája hasonló, de pontrendszer nélküli; főleg fehérjéből és zsírokból, de kevés szénhidrátból áll és alkoholmentes.
  • Kasper würtzburgi professzor diétája megalkotásá­nál abból indult ki, hogy egy kísérletben fiatalok egy afrikai szafariban heteken át napi 6 ezer kalóriának megfelelő, főleg növényi olajokból álló diétán nem híztak meg. Saját diétájában ezt 2 ezer kalóriára csökkentve, főleg kukoricaolajat és fehérjét tartalmazó klinikai fogyókúrával jó eredményt és koleszterin­szint csökkenést is el tudott érni.
  • Félix kölni diétájában szintén a kukoricacsíra olajat, használja sovány hússal, alkohol, szénhidrát és gyümölcs nélkül.
  • A tejszínhab – eper gusztusos és ízletes fogyó­kúra, de hiánydiéta és megunható, nem beszélve a tejszínhab magas koleszterintartalmáról.

“Fehérjedús” fogyókúrák – Hollywoodi és egyéb receptek

  • Banting diéta: 1885-ben javasolt egy fülorvos Banting nevű nagyothalló betegének egy sok fehérjét (560 g hús), kevés szénhidrátot (60-80 g kenyér) és zsírt tartalmazó étrendet, mellyel a beteg a hallását is visszanyerte. A beteg egy röpiratban tette közzé fogyókúrájának módszerét, ezáltal világszerte ismert­té vált.
  • Túró diéta: Főleg túró, variálva gyümölccsel, fűsze­rekkel.
  • Hollywood diéta: Keménytojás-kúra: naponta 6 keménytojás, kevés pirítós egy pohár fehér borral. Hiánydiéta, sok koleszterinnel.
  • Weight Watchers diéta: Közel húsz éve világszerte elterjedt diéta, a napi kalóriabevitel nőknél 1300, férfiaknál 1600 kal. Napi ötszöri étkezés, csoportos fogyókúra hetenkénti közös találkozással, már eredményesen fogyókúrázott vezetővel, a csoportterápia pszichológiai előnyeivel, receptgyűjteményekkel.  Hosszú távú diétára is alkal­mas, orvosilag alátámasztott, húst, tojást, főzeléket, salátát tartalmaz elsősorban.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.