Segítenek vagy ártanak az antidepresszánsok?
A depresszió elleni gyógyszerek története az 1950-es években kezdődött, amikor az orvosoknak feltűnt, hogy a kísérleti stádiumban lévő tuberkulózis-gyógyszerekkel kezelt betegek hangulata derűsebbre fordult. E fölfedezés alapján a tudósok olyan gyógyszereket fejlesztettek ki, amelyek segítettek enyhíteni a depressziót, de számos kellemetlen mellékhatásuk is volt. Az újabb antidepresszánsoknak kevesebb a mellékhatásuk, de a viták a gyógyszerek ezen új nemzedékét is elkísérik.
Igaz-e, hogy az antidepresszánsok több öngyilkosságot okoznak, mint amennyit megelőznek?
NEM Az ijesztő újságcímek ellenére számos szakértő véli úgy, hogy az antidepresszánsok kínálta előnyök messze felülmúlják a kockázatokat.
Úgy hangzik, mint a legszörnyűbb irónia: egyes kutatásokból úgy tűnik, mintha a hangulat javítására és a kétségbeesés elűzésére szánt gyógyszerek hatása alatt az emberek nagyobb valószínűséggel követnék el a reményvesztettség végső cselekedetét. Az antidepresszánsok öngyilkosságra hajlamosító hatásával kapcsolatos aggodalmak az 1980-as években merültek föl, amikor forgalomba kerültek az új antidepresszánsok, például a fluoxetin. A veszély a gyógyszert szedő gyermekek és tinédzserek körében tűnt a legnagyobbnak.
Mit mutatnak a kutatások?
Az aggodalmak eleinte csak szóbeszéden, köztük néhány nagy nyilvánosságot kapott eseten alapultak, amelyek szerint az ilyen gyógyszerekkel kezelt fiatalok különös módon kezdtek viselkedni, mielőtt véget vetettek volna életüknek. Végül az Egyesült Államok gyógyszer-felügyeleti hatósága (FDA) által 2004-ben 25, a témával foglalkozó széles körű vizsgálat alapján készített elemzés megállapította, hogy az antidepresszánsok a 18 év alatti, depresszióban szenvedő gyermekek körében a duplájára növelik az öngyilkosságra vonatkozó gondolatok kockázatát.
A kétkedők rögtön felhívták a figyelmet arra, hogy az FDA elsősorban az öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott, amelyek amúgy is gyakoriak a tinédzserek körében (egy adott évben átlagosan az ötödükben fölmerül az öngyilkosság gondolata). Valójában azonban egyetlen, a vizsgálatban részt vevő fiatal sem követett el öngyilkosságot, sőt próbálkozni is csak kevesen próbálkoztak vele.
Más kutatások kifejezetten cáfolják azt az elméletet, hogy az antidepresszánsok öngyilkos hajlamúvá teszik az embereket, így például egy 2007-ben készült, 27 vizsgálatot átfogó elemzés nem találta jelét annak, hogy az antidepresz-szánsokat szedő fiatalok körében megnőtt volna az öngyilkosság kockázata. Sőt az Illinoisi Egyetem biostatiszti-kusa, dr. Róbert D. Gibbons és munkatársai kimutatták, hogy miközben az 1980-90-es években az Egyesült Államokban a négyszeresére nőtt az antidepresszánsokat szedők száma, az öngyilkosságoké 13 százalékkal csökkent.
Amikor pedig holland orvosok attól való félelmükben, hogy a fiatalok esetleg kárt tesznek magukban, 22 százalékkal kevesebb antidepresszánst írtak föl, az ifjúság körében elkövetett öngyilkosságok száma csaknem 50 százalékkal emelkedett! E vizsgálatokból úgy tűnik, hogy az antidepresszánsok korántsem késztetik az embereket önmaguknak ártó cselekedetre, hanem éppen ellenkezőleg, segítenek megelőzni az öngyilkosság első számú okát: a nem kezelt depressziót.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.