• fertőzés
• húgyhólyag

Hirtelen fellángoló fertőzések a felfázástól a rovarcsípésig

Minden nő életében előfordul, hogy az éjszaka közepén kell egy hirtelen jelentkező betegséget kezelnie, vagy vészhelyzet – fulladás, méhcsípés, kutyaharapás, orrvérzés, csonttörés, szívroham, égési sérülés – elhárításában kell részt vennie. Ebből a cikkből megtanulhatjuk, hogyan kezeljünk egy sürgős beavatkozást igénylő helyzetet, amíg nem érkezik meg az orvosi segítség.

Ha hirtelen jelentkező fertőzés támad meg minket, mielőbb orvoshoz kell fordulnunk. Az ilyen fertőzések azonnali orvosi beavatkozást igényelnek, hogy megakadályozzuk a terjedésüket. Orvosi segítség nélkül az akut fertőzések gyorsan rosszabbodhatnak és krónikussá válhatnak.

A reproduktív rendszer és a húgyutak be-és kijárata annyira közel van egymáshoz, hogy a fertőzések egyszerre mindkettőt megtámadhatják.

• Előzzük meg a hólyaghurutot! Igyunk sok vizet vagy vörősáfonya-levet Igyunk kevesebb fekete teát, kávét és alkoholt. Mindig a vulvától indulva a végbe felé töröljük meg magunkat.
• Ne használjunk illatosított szappant, hüvelydezodort. Hordjunk pamut alsóneműt, de tangát ritkán.

A nők húgyhólyaga lejjebb helyezkedik el, mint a férfiaké, húgycsövük hossza pedig csak egyötöde a férfiakénak.

A hólyaghurut kialakulásában szerepet játszhat a nem megfelelő higiéné, a terhesség, a közösülés, a vizelet visszatartása és a fogamzásgátlás bizonyos formái. Egyes nőkben a menstruáció idején kiújul a fertőzés. A szokásos tünetek: sürgető vizelési inger, amelyet csekély mennyiségű vizelet ürítése követ, égető érzés vizelés közben, zavaros, olykor véres vizelet. Ha a gyulladás átterjed a húgyvezetékeken át a vesékre, láz, hátfájás, hányinger és hányás jelentkezhet.

A hólyaghurut első jelére vegyünk be fájdalomcsillapítót, és mossuk ki a baktériumokat: két órán át húszpercenként igyunk meg egy pohár vizet. Vény nélkül kapható, vizeletfertőtlenítő szereket is használhatunk, amelyeket a vizelet savasságának csökkentése érdekében meghatározott időközönként kell szedni negyvennyolc órán keresztül. Ha a tünetek nem múlnak el, vagy felmerül a vesefertőzés gyanúja, menjünk orvoshoz. Ha a vizeletvizsgálat során baktériumokat találnak, antibiotikumkúrát javasolhat az orvos.

A húgycső krónikus gyulladásának neve urethraszindróma. Ez sokkal gyakoribb nőkben, mint férfiakban; tünetei hasonlók a hólyaghurutéihoz.

A gyulladás oka gyakran ismeretlen, mivel általában nem mutatnak ki baktériumot a vizeletben, és a veseműködés, valamint a húgyutak anatómiája normális. A húgycső szindróma nők esetében előfordulhat a menopauza idején vagy a körül, és okozhatja az ösztrogénhiány: ennek következtében ugyanis a vulva szövetei elvékonyodnak, és csökken a hüvely nedvességtartalma. A vulva és a húgycső (amelyek egymás közelében találhatók) érzékenyebbé válnak a sérülésekkel és az irritációval szemben. A vulva ki is sebesedhet, ezért a közösülés fájdalmat okozhat.

A húgycsőszindrómának nincs specifikus gyógymódja. Használjunk hüvelyi sí-kosítót a szexhez, és kerüljük az irritációt okozó ételeket, például a csokoládét, a fűszeres vagy savas ételeket, az érett sajtokat, a paradicsomot, az alkoholt, a koffeint, a nikotint és a szénsavas italokat. Az orvos ösztrogént vagy szteroidos krémet írhat fel a gyulladás csökkentése érdekében.

Milyen színű a vizeletünk?Az egészséges ember vizelete halvány, és nincs erős szaga.

Egyes ételek, cékla vagy szeder fogyasztása után néhány órára elszíneződhet. Ám ha vizeletünk vörös színű (ez gyógyszerek vagy vírusfertőzés mellékhatása is lehet) vagy sötétsárga lesz (ez a vizelet túlzott töménységére és folyadékhiányra utal, esetleg májbetegségre), forduljunk orvoshoz.

Akkor is keressük fel a háziorvost, ha a vizelet zavaros és kellemetlen szagú (ezt általában húgyúti fertőzés okozza), vagy vért tartalmaz (ezt vese- vagy hólyagfertőzés okozhatja). A kevés vizelet veseproblémákra, vesekőre vagy súlyos kiszáradásra utalhat, a nagy mennyiségű vizelet pedig cukorbetegség tünete lehet. Mindkét esetben fontos az orvossal való konzultáció.

Az ödémák (vizesedés okozta duzzanatok) kialakulása, a kedvetlenség, a hányinger, a szapora légzés, a hasmenés és a vizelési nehézségek mind-mind a veseelégtelenség lehetséges tünetei közé tartoznak. Okozhatja cukorbetegség, scleroderma, lupus, magas vérnyomás, traumás sérülés vagy pangásos szívelégtelenség. Azonnali orvosi be-avatkozást igényel.

A vörösáfonyalé a tapasztalatok szerint kiválóan alkalmas a húgyrendszert érintő gyulladások természetes kezeléslére.

Amellett, hogy számos vegyületet tartalmaz, amelyek megállíthatják a baktériumok szaporodását, a vörösáfonya-lé savasíthatja a vizeletet, ami segít a vesékben és a húgyutakban megtelepedett baktériumok elpusztításában.

A vesekő (orvosi nevén calculus renis) a vizeletben lévő vegyületekből létrejövő kristályok neve. Mérete a sószemcsényitől az üveggolyónyiig terjedhet.

Vannak, akik másoknál fogékonyabbak a vesekőre, ám ennek oka nem ismert. A vesekövek jóval gyakoribbak férfiakban, mint nőkben, és rendszerint meleg éghajlaton, túl kevés folyadék fogyasztása esetén, illetve gyakori húgyúti fertőzések miatt alakulnak ki. A kis kövek távozhatnak a vizelettel, a nagyobb kövek azonban komoly problémákat okozhatnak.

Ha vesekő alakul ki, a beteg a hát alsó részén, az egyik oldalon erős, hirtelen fájdalmat érezhet, amely lefelé, illetve a hasfalon át a lágyék területére sugárzik.

A fájdalom né- hány percre vagy órára elmúlhat (a legtöbb kő néhány órán belül a vizelettel távozik). Jelentkezhet hányinger, vérvizelés, de jellemző a gyakori, fájdalmas vizelés is. Ha a kövek megrekednek a hólyagban, a beteg elveszítheti vizeletvisszatartási képességét.

Ha meg akarjuk előzni a vesekő kiújulását, ami az esetek 50 százalékában bekövetkezik, igyunk legalább nyolc nagy pohár vizet naponta

A diagnózis ultrahangvagy röntgenvizsgálat alapján történik. Elsőként bő folyadékbevitellel és infúzióban adott görcsoldókkal próbálják elhajtani a köveket.

Az extracorporalis sokkhullámkőzúzásnak (ESWL) nevezett technikát is alkalmazhatják: hatására kis darabokra esnek szét a kövek, amelyek így a vizelettel távozni tudnak. Ha a kövek nagyméretűek, sebészi beavatkozásra lehet szükség.

 Candida-fertőzés: egész közérzetünkre rányomja bélyegét a gomba jelenléte szervezetünkben

A Candida-fertőzés kiújulása n a k megelőzésére kánikulában vegyünk hűvös fürdőt vagy zuhanyt. Kerüljük az illatosított szappanokat, habfürdőket, hüvelydezodorokat és fürdőolajokat. Hordjunk pamut alsóneműt és laza ruhát (különösen meleg napokon), melyek lehetővé teszik a szellőzést. Használhat, ha csökkentjük a cukrot és élesztőt tartalmazó ételek (például a kenyér) fogyasztását.

Ezt a rendellenességet – amelyet candidiasisnak vagy moniliának is neveznek – egy élesztőgomba, a Candida albicans okozza, amely normálisan kis mennyiségben van jelen a hüvelyben és a szájüregben. A száj- és hüvelyflórában előforduló baktériumok általában kordában tartják, de ez a kényes egyensúly könnyen felborulhat, és a gomba elszaporodik. A Candida leggyakrabban a hüvelyt fertőzi meg, de a fertőzés kialakulhat a szájüregben vagy a bőrön is. Elsődleges tünete az erős viszketés.

A fertőzést gyakran a széles spektrumú antibiotikumok használata idézi elő, mivel ezek elpusztíthatják a hasznos baktériumflórát, lehetővé téve a gomba elszaporodását.

A szteroidok és az immunszuppresszív gyógyszerek szintén segítik a gomba szaporodását. A Candida cukron él, ezért a kezeletlen cukorbetegség (mely magas vércukorszinthez vezet) és a menstruáció, a terhesség és a meno-pauza alatti hormonális változások (amelyek befolyásolják a hüvely szöveteinek cukortartalmát) növelik a Candida-fertőzés kockázatát.

A fertőzés fájdalmas, sárgás foltokat okoz a szájüregben; a bőrben a nyirkos redő-ket fertőzheti meg, ahol viszkető kiütést okoz. A hüvelyi Candida-fertőzés sűrű, fehér, túrószerű folyással jár, melynek kellemetlenül édeskés, kenyérre emlékeztető szaga van. A hüvely és a vulva területén fájdalom és viszketés jelentkezhet, és a vizelés fájdalmas lehet.

A nemi úton terjedő betegségek felismerése nőknél nem mindig egyszerű, hiszen többféle tünetet is produkálnak egyszerre

Az STD-ket – a nemi úton terjedő betegségeket – sok esetben nehéz kimutatni a nőknél, mivel általában nemspecifikus tüneteik vannak (például hüvelyfolyás, kismedencei fájdalom, a nemi szervek viszketése és közösülés közbeni fájdalom). Ezek azonban tartós károsodást is okozhatnak. A Clamydia például meddőséget okozhat, a hepatitis és a nemi szervek környékén megjelenő szemölcsök (húsos csomók) pedig növelhetik a méhnyakrák kockázatát.

Az STD-knek több mint huszonöt különböző típusuk van. A legveszélyeztetettebb nők a fiatal felnőttek, a szociálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetűek. Ha fertőzésre gyanakszunk, azonnal menjünk orvoshoz, lehetőleg nőgyógyászhoz. Az orvos fizikális vizsgálatot, továbbá vér- és vizeletvizsgálatokat fog végezni. Sok STD-t antibiotikumokkal vagy antivirális szerekkel lehet kezelni, ha idejében észreveszik. Értesítenünk kell szexuális partnerünket vagy partnereinket, hogy őket is kivizsgálhassák és szükség esetén kezelhessék. Kerüljünk bármiféle további szexuális kapcsolatot, amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy a fertőzés elmúlt.

A vény nélkül kapható szerek, például a gomba elleni krémek, hüvelytabletták és kúpok elpusztítják a gombát

Ám még így is akár egy hétig tarthat, mire a fertőzés elmúlik. Ne használjunk helyi érzéstelenítő, viszketés elleni krémeket, mivel ezek érzékenységet okozhatnak, és ronthatnak állapotunkon.

Ha a vény nélküli készítmények nem hatnak, forduljunk orvoshoz. A Candida-fertőzést helyesen kell diagnosztizálni, mivel hasonló lehet más hüvelyi fertőzésekhez. Az orvos manuális vizsgálatot végez, és laboratóriumi vizsgálat céljára kenetet vesz a hüvelyváladékból. Ha megállapították a diagnózist, az orvos gomba elleni kezelést írhat fel tabletta vagy kúp formájában. A candidiasis nem tartozik a szigorú értelemben vett szexuális úton terjedő fertőzések közé, de átadható a szexuális partnereknek. Férfiakon ritkán jelentkeznek tünetek, de ha visszatérő fertőzésben szenvedünk, könnyen megeshet, hogy partnerünket is kezelni kell.

A szem fertőzései az enyhe kellemetlenségtől a látás súlyos veszélyeztetéséig különböző tüneteket okozhatnak. A szemfertőzések könnyen terjednek érintés útján.

A kötőhártya a szem fehérjét és a szemhéjak belsejét borító átlátszó hártya. A kötőhártya gyulladását okozhatja bakteriális, virális fertőzés vagy allergia. A szem kivörösödik, fáj, viszket, és szúró feszülést is érezhetünk. Allergia vagy vírusfertőzés esetén átlátszó váladék szivároghat; bakteriális fertőzés esetén sűrű, ragacsos, sárgás váladék jelenik meg, amely éjjel megszárad; megnedvesített vattacsomóval távolíthatjuk el.

A vírusos kötőhártya-gyulladás néhány hétig is eltarthat, de általában magától javul. Az antibiotikumos szem-cseppek vagy krémek segíthetnek gyorsabban elmulasztani a bakteriális fertőzéseket, az antihisztaminos vagy gyulladáscsökkentő szemcseppek pedig hatékonyan enyhíthetik az allergiás tüneteket.

Ha egy szempilla szőrtüszője elfertőződik, fájdalmas, gyulladt hólyag (árpa) jelenik meg a gyökerénél

A napi háromszor alkalmazott meleg borogatás segíthet enyhíteni a fájdalmat, a fertőzést pedig antibiotikumos krémmel kezelhetjük. Ne nyomkodjuk az árpát, ettől ugyanis a fertőzés átterjedhet más szőrtüszőkre. Az árpa általában egy héten belül visszahúzódik, de cukorbetegek, tinédzserek és stresszre különösen fogékony nők esetében hajlamos kiújulni.

A szemhéjon kialakuló és gyakran fájdalommentes jégárpa nem más, mint a szemhéj széli olajos váladékot termelő mirigyek kivezető csövének elzáródása; a váladék pangása következtében keletkezik, nem fertőzéses eredetű. Meleg borogatás és antibiotikumos krémek segíthetik a gyógyulást, de a probléma többnyire egy hónapon belül amúgy is megszűnik.

Az agyhártyagyulladás (meningitis) az agyat és a gerincvelőt burkoló finom hártyák gyulladása. A leggyakrabban vírusfertőzés okozza, és ilyenkor ritkán súlyos. A bakteriális fertőzés azonban igen veszélyes lehet, ezért sürgős diagnózist és kezelést igényel.

Az agyhártyagyulladásnak két típusa van: az egyik életveszélyes, a másik nem.

• Vírusos (aszeptikus) meningitisz : Az agyhártyagyulladás leggyakoribb formája ritkán életveszélyes. Számos vírus okozhatja, például mumpsz, polio, varicella zoster (a bárányhimlő és az öv-sömör kórokozója) és a herpes simplex (amely herpeszt okoz). A vírus cseppfertőzéssel terjed, de rossz higiénés körülmények között, szennyezett étel, víz fogyasztásával is el lehet kapni. A tüne-tek az enyhe influenzaszerű, fejfájással járó betegségtől a súlyosabb állapotokig terjedhetnek, amelyek hasonlók a bakteriális formához.
• Bakteriális meningitis: Súlyos fertőzés, amely szoros érintkezés, például csókolózás, tüsszentés, köhögés útján terjed. A leggyakoribb tünet a súlyos fejfájás, az erős fénnyel szembeni intoleran

Hogyan ismerhető fel a fertőzés? A tünetek annyira hasonlók, hogy nem mindig derül ki azonnal, vírus vagy baktérium okozza-e.

A diagnózis szokásos módja a gerinccsatorna megcsapolása. A normális gerincvelői folyadék (agyvíz) víztiszta; az agyhártyagyulladás gyanúja akkor merül fel, ha a folyadék zavaros.

Vírusos agyhártyagyulladás esetén nincs szükség antibiotikumokra, bár ezek segíthetnek a másodlagos bakteriális fertőzések megelőzésében A szokásos kezelés része az ágynyugalom, a bőséges folyadékbevitel és fejfájás ellen a gyulladáscsökkentő szerek. A tünetek enyhék, és egy-két héten belül elmúlnak.

A baktériumok okozta agyhártyagyulladással diagnosztizált betegnek antibiotikumokra, epilepsziás görcsök esetén görcsoldókra és hányáscsillapító szerekre van szüksége a rosszullétek enyhítésére. Ha a bakteriális agyhártyagyulladást idejében diagnosztizálják, a beteg teljesen felépülhet. Az elhanyagolt, nem idejében kezelt fertőzés azonban halálos is lehet, vagy tartós károsodást okozhat, különösen nagyon fiatalok és idősek esetében; a csecsemők a legfogékonyabbak a fertőzésre. A baktériumok hatására az agy víz felhalmozódhat az agyban: ilyenkor a felgyülemlett folyadékot minél előbb le kell csapolni.

A meningococcusos meningitis gyorsan súlyosbodik: az enyhe, felső légúti tünetek rendkívül veszélyes betegséggé alakulnak.

Tünetei:

• Súlyos fejfájás.
• Nyaki fájdalom, merevség és az éles fényre való érzékenység.
• Hányás és szédülés, amelyet nagyon magas láz kísér.
• Bíborszínű, tűszúrásszerű kiütések (ezek septikaemiára, vagyis vér-mérgezésre utalhatnak).
• Álmosság, görcsök és időnként eszméletvesztés.

Elsősegélynyújtás: Életet menthetünk, ha tudjuk, hogyan segíthetünk azonnal, ha egy gyermek vagy felnőtt balesetet szenved.

• Ellenőrizzük az eszméletét vesztett ember légutait, légzését és keringését
• Ha van légzés és pulzus, helyezzük az illetőt stabil oldalfekvésbe
• Takarjuk be kabáttal vagy takaróval, és beszéljünk hozzá megnyugtatóan, amíg megérkezik a segítség.
• Ha érezzük a pulzust, de a légzést nem, kezdjük el a szájból szájba lélegeztetést
• Ha sincs se pulzus, se légzés, kezdjük meg az újraélesztést

Ezt a procedúrát kell követni minden balesetet szenvedett ember esetében:

• BESZÉLJÜNK hozzá, kérdezzük meg: „Hall engem? Jól van?”
• RÁZZUK MEG óvatosan a vállánál fogva, anélkül hogy megrántanánk a nyakát.
• HALLGASSUK a légzést, és figyeljük a mellkas mozgását.
• ELLENŐRIZZÜK, hogy nem látható-e törés, nyaki vagy gerincsérülés jele.
• HELYEZZÜK az illetőt stabil oldalfekvésbe, ha nem látjuk sérülés jeleit, és megtartott a légzés, a keringés.
• A száj, az orr és a torok közti térnek átjárhatónak kell lennie. Ha a sérült háton fekszik, egyik kezünkkel nyomjuk lefelé a homlokát, a másikkal billentsük felfelé az állát. Fordítsuk a fejét az egyik oldalra, és tapintsuk körbe a szájüreg belsejét, hogy eltávolítsunk minden akadályt (műfog-sort, hányadékot). De nyaktörés gyanújakor ne próbálkozzunk ezzel!
• Hallgatózzunk a száj és az orr fölött, figyeljük a mellkas mozgását, és helyezzük any-nyira közel az arcunkat, hogy erezhessük az illető leheletét a bőrünkön.
• Helyezzük három középső ujjbegyünket az ádámcsutka egyik oldalán lévő bemélyedésbe, és próbáljuk kitapintani a pulzust.
• A cél, hogy úgy forgassuk el a sérültet, hogy lélegezni tudjon, megakadályozva, hogy a hányadék vagy az elernyedő, hátraeső nyelv elzárja a légutakat. Maradjunk az illetővel a segítség megérkezéséig, percenként ellenőrizve a légzést és a pulzust.
• Térdeljünk a sérült mellé. Hajlítsuk derékszögbe a hozzánk közelebb eső kart. Egyenesítsük ki a másik kart, és helyezzük a test mellé. Lazítsuk meg a szoros ruházatot (a nyakán vagy a derekán).
• Kezünkkel fordítsuk magunk felé a fejét. Fogjuk meg a tőlünk távolabb lévő kart, emeljük át a mellkas fölött, majd helyezzük az illető arca alá.

Szájból szájba lélegeztetés abban az esetben, ha van pulzus, de nincs légzés

• Billentsük hátra a fejet. Fogjuk be az orrot a hüvelyk- és mutató-ujjunkkal, hogy a befújt levegő a tüdő felé áramoljon. Vegyünk mély levegőt, és szorítsuk ajkunkat a sérült szája köré.
• Két másodpercen át erősen, de lassan fújjuk a levegőt a szájba, míg meg nem emelkedik a mellkas. Vegyük el ajkunkat, és engedjük el az orrot. Számoljunk négyig, vegyünk mély levegőt, és ismételjük meg.
• Ha a mellkas nem mozog, ellenőrizzük, hogy nem akadályozza-e valami a légutakat. Tapintsuk körbe a szájüreget, hogy elmozdítsuk az esetleges akadályt. Ismételjük meg a befújást.

Mindig ellenőrizzük, hogy a balesetet szenvedett személy nem hord-e magánál olyan egészségügyi iratokat, amelyen létfontosságú információk találhatók vészhelyzet esetére.

Ilyet hordhatnak például azok, akiknél fokozott a veszélye a sokknak vagy a kómának (cukorbetegség, epilepszia, szívproblémák, veszélyes – például mogyoró, tej, eper, rák, tengeri herkenytűk, méh- vagy darázscsípés okozta -allergia stb. miatt).

Az újraélesztés a szájból szájba lélegeztetés (levegőt fújunk az illető tüdejébe) és a mellkas összenyomásának kombinációja; az utóbbi a szív mesterséges összenyomásával biztosít valamennyi vérkeringést. A szívmasszázs nehéz feladat, lehetőleg csak képzett személy végezze, amíg az orvosi segítség meg nem érkezik.

• A középső ujjat a szegycsont és a bordák találkozására, gyűrűs ujjat pedig e fölé helyezzük. Másik kezünk tövét csúsztassuk az ujjainkhoz.
• Helyezzük első kezünket a másodikra, zárjuk össze az ujjakat. Számoljunk: l-re dőljünk előre és nyomjunk rá a szegycsontra; 2-re nyomjuk be a mellkast legfeljebb 5 cm-re; 3-ra engedjük fel. Ezt 15-ször ismételjük. Szájból szájba fújjunk be kétszer, majd ismételjük a mellkasra gyakorolt nyomásokat.

Az újraélesztésre a következő tünetek esetén van szükség: sápadt vagy kékes bőrszín, a légzés jeleinek hiánya a mellkas és a száj ellenőrzésekor, illetve a szívverés vagy a pulzus hiánya.

A sokk jelei a következők: a bőr sápadt (kivéve az anafilaxiás sokkot), szürkés vagy hideg, verejtékben úszó. Ha a pulzus gyenge és szapora, a légzés gyors és felszínes, ne itassuk a beteget. Emeljük meg a lábát, és terítsünk kabátot vagy takarót a törzsére, hogy melegen tartsuk. Hívjuk a mentőket az azonnali orvosi segítség érdekében.

Mit tegyünk szívroham esetében? A mentők kiérkeztéig is tehetünk az élet megóvásáért!

• Lazítsuk meg a ruházatot a nyak és a derék körül. Hívjuk a mentőket (104). Nyugtassuk meg az illetőt, és jegyezzük fel a légzés- és pulzusszámot. Kérdezzük meg, hogy van-e nála bármilyen gyógyszer szívproblémák ellen; ha igen, vetessük be vele. Ha teljesen ébren van, kapjon aszpirint.
• Ha a betegnek mellkasi fájdalma van, helyezzük kényelembe félig ülő helyzetben, jól megtámasztva a fejét és a vállát. Ha nincs fal, amelynek nekidőlhetne, megfelel egy másik ember háta is, aki behajlított térddel ül.
• Az ájultat helyezzük stabil oldalfekvésbe. Ha a légzés és a keringés leáll, fordítsuk a hátára, és fogjunk hozzá az újraélesztéshez. Hívjunk mentőt (104).

Mit tegyünk agyvérzés gyanújával? Az azonnali orvosi segítség életet menthet!

• Hívjuk a mentőket (104). Ha az illető eszméleténél van, fektessük le, emeljük meg kissé a fejét és a vállát, és támasszuk meg. Fordítsuk a fejét az egyik oldalra, és lazítsunk a ruházatán. Ha a sérült eszméletlen, helyezzük stabil oldalfekvésbe.
• Helyezzük az illetőt fekvő helyzetbe. Emeljük meg a lábát, hogy segítsük a vér visszaáramlását a szívbe és a fejbe. Ha a sérült ül, döntsük előre, hogy a feje a térde között lógjon. Az ájulásnak perceken belül rendeződnie kell.

Fuldokló beteg esetében mi a teendő?

• Fordítsuk az illetőt az egyik oldalára, és tenyerünkkel mérjünk öt erős ütést a lapockák közé. Fordítsuk oldalra a fejét, és tapintsuk körbe a szájüreget (óvatosan, nehogy megharapjon). Ha az akadály nem távozott, üssünk ismét a hátára.
• Ha ez sem működik, fordítsuk az illetőt a hátára, és billentsük hátra a fejét. Térdeljünk fölé, egyik tenyerünket helyezzük a bordák találkozása alá, a másikat pedig a kézfejünkre. Kinyújtott karral gyakoroljunk erős nyomást befelé és fölfelé ötször.

Ha valaki eszméletlennek tűnik:

• BESZÉLJÜNK, kérdezzük meg „Hall engem? Jól van?”
• RÁZZUK MEG óvatosan az illető vállát, anélkül, hogy megrántanánk a nyakát.
• HALLGASSUK a légzést, figyeljük a mellkas emelkedését.
• ELLENŐRIZZÜK, hogy nem látható-e törés, nyaki vagy gerincsérülés jele.
• HELYEZZÜK az illetőt stabil oldalfekvésbe, ha nem látjuk sérülés jeleit.

Fulladó felnőtt esetében a következők a teendők:

Ha idegen test jut a légutakba, akadályozza a légzést. Cselekedjünk gyorsan.

• Először is szólítsuk fel az illetőt, hogy próbáljon mély lélegzetet venni, majd erőltetve köhögjön. Ha ez nem segít, derékból döntsük előre az illetőt, és üssünk rá erőteljesen a hátára a lapockák között.
• Ha ez sem működik, végezzük el a Heimlich-manővert. Álljunk az illető mögé, egyik kezünket szorítsuk ökölbe, és helyezzük hüvelykujjal befelé a has közepére.
• Fogjuk meg öklünket a másik kezünkkel, és hirtelen húzzuk mindkettőt az illető teste felé, befelé és felfelé. Hatására kilökődik az akadály a torokból. Minden esetben hívjunk mentőt, segítségnyújtás közben ugyanis sérülést okozhattunk.

Fuldokló gyermek esetében a következők a teendők:

• Üljünk egy székre, és fektessük a gyermeket keresztbe a combunkon úgy, hogy a feje lelógjon, az arca lefelé nézzen. Mérjünk négy gyors, de nem túl erős ütést a lapockák közé tenyerünk alsó részével.
• Ha a tárgy nem szabadul ki, térdeljünk le a gyermek mögé, szorítsuk ökölbe a kezünket, és fogjuk meg a másik kezünkkel. Nyomjuk meg öt hirtelen, befelé irányuló mozdulattal a szegycsont alsó részét.
• Ha ez sem használ, mozgassuk lefelé a karjainkat, és nyomjuk befelé ötször a mellkas és a köldök közti területet.

Fuldokló csecsemő esetében a következők a teendők:

• Helyezzük a babát hassal lefelé az alkarunkra úgy, hogy a feje lejjebb legyen, mint a mellkasa, kezünkkel támasszuk meg a fejét és a vállát. Másik kezünkkel mérjünk öt határozott, de nem túl erős ütést a lapockák közé.
• Fordítsuk a hátára a babát, és ellenőrizzük a légutakat. Ha a tárgy nem szabadult ki, és nem tudjuk kiszedni az ujjunkkal, ismételjük meg az első lépést.
• Ha egy gyermek eszméletét veszti, azonnal hívjuk a mentőt (104)!
• Helyezzük stabil oldalfekvésbe, és gondosan ellenőrizzük a légutakat, a légzést és a keringést, amíg az orvosi segítség meg nem érkezik.

Epilepsziás roham esetén védjük a sérülésektől a beteg testét!

Ne mozdítsuk meg a beteget, és ne tegyünk semmit a szájába vagy a fogai közé. Lazítsuk meg a szoros ruházatot (a nyaka vagy a dereka körül), de ne korlátozzuk a mozgását. Védjük meg az illetőt a sérülésektől (például a közeli bútorok szélétől vagy a korláttól); maradjunk vele a roham végéig (általában egy-két percig tart). Ezt követően legalább tíz-húsz perc kell ahhoz, hogy az illető magához térjen. A mentők érkezéséig helyezzük stabil oldalfekvésbe.

Mit tegyünk, ha fuldoklót mentünk ki a vízből?

• Fektessük le a vízből kimentett sérültet, ellenőrizzük a légutakat, a légzést és a keringést. Hívjunk mentőt. Ha a beteg haldoklik, fordítsuk az oldalára, és tenyerünk alsó részével üssünk ötször a hátára. Ha nincs légzés, fordítsuk oldalra a fejet, és tapintsuk körbe a szájüreget – ettől vizet hányhat. Kezdjük meg a szájból szájba lélegeztetést.
• Ha a mellkas nem mozdul, újra ellenőrizzük a légutak akadálytalanságát. A mentők megérkezéséig folytassuk a lélegeztetést.

Áramütés esetén azonnal szakítsuk meg a kapcsolatot a sérült és az elektromosság között anélkül, hogy veszélybe kerülnénk. Kezünk legyen száraz. Csapjuk le a biztosítékot.

Ha ez nem lehetséges, fogjunk egy fa seprűnyelet vagy -széket, álljunk papírlapra vagy fára, és toljuk el az elektromos készüléket minél messzebb a sérülttől. Ellenőrizzük a légutakat, a légzést és a keringést, majd szükség esetén kezdjük szájból szájba lélegeztetni. Ha az illető eszméletlen, de lélegzik, helyezzük stabil oldalfekvésbe. Hívjuk a mentőket (104).

Égési sérülés esetén minél gyorsabban hűtsük le tiszta hideg vízzel a területet slaggal vagy locsolókannával. Nagy terület égése esetén hívjunk mentőt!

A leggyakoribb mérgek közé tartoznak a gyógyszerek, a háztartási és egyéb maró folyadékok, az oldószerek, a mérgező anyagok gőzei, egyes bogyótermések, gombák és az alkohol. Mérgezés esetén hívjuk a mentőket. Ellenőrizzük a légutakat, a légzést és a keringést.

Mérgezés esetén vigyázzunk, hol, hogyan érintjük meg a beteget!

• Ha a sérült lélegzik, de eszméletlen, helyezzük stabil oldalfekvésbe.
• Ha marásra utaló jelet találunk a szájban vagy a száj körül, és a beteg eszméleténél van, itassunk vele egy pohár vizet vagy tejet, majd helyezzük stabil oldalfekvésbe.
• Ellenőrizzük a pulzusát és a légzését, amíg megérkezik a segítség.
• Ha a bőr megsérül, nagy a kockázata a fertőzéseknek. Ne érjünk hozzá a sérült területhez, ne próbáljuk felfakasztani a hólyagokat, és ne használjunk krémet vagy kenőcsöt. A legtöbb sérülést vízzel jó kezelni, mivel lehűti és megtisztítja a területet.

Hogyan kezeljük a keletkezett sebeket?

• Miután megtisztítottuk a sebet, hagyjuk levegővel érintkezni, mert az lehetővé teszi, hogy a szivárgó vér magától megalvadjon. Ha egy vérző sebet folyó víz alatt tartunk, azzal megakadályozzuk a véralvadást.
• Ha egy vágás vagy seb nagy felületű, szorítsuk össze a sebszéleket (tiszta) ujjainkkal, amíg a vér meg nem alvad, majd fedjük le a sebet sebtapasszal, hogy be tudjon gyógyulni.
• Ha a seb mély, vagy a sebszélek szakadozottak, fertőtlenítésre és öltésekre lehet szükség a seb zárásához.
• Tartsunk egy nagyítót az elsősegélydobozunkban, hogy jól láthassuk a sebet.
• Sohase tegyünk hígítatlan fertőtlenítőt a sebre.
• Ne használjunk bolyhos anyagot, például vattát kis vágások bekötözésére. A rostok beleakadhatnak a képződő varba, s amikor megpróbáljuk eltávolítani a vattát, a seb újra vérezni kezd.

A rovarcsípések megduzzadhatnak és kivörösödhetnek a rovar méreganyagával szembeni allergiás reakció miatt. Mossuk le jól a területet, majd fedjük le ragtapasszal. A kígyómarás jele a fájdalom, a duzzanat és a tűszúrásszerű sebek. Tisztítsuk meg a területet, a sebtől elfelé törölve a bőrt, majd kötözzük be. Azonnal kérjünk orvosi segítséget.

A koponya, a nyak és a hát sérülése súlyos lehet, és szakszerű segítséget igényel. Hívjuk a mentőket (104 vagy 112).

Ha egyedül vagyunk, ne próbáljuk megmozdítani a sérültet. Ha akad segítőnk, tartsuk stabilan a fejet, miközben társunk összegöngyölt ruhadarabokkal két oldalról rögzíti a nyakat és a vállat. Ha az illető az oldalán fekszik, és újraélesztésre van szükség, gördítsük vissza a hátára. A fejet minden esetben támasz-szuk meg, és igazítsuk a nyakkal egy vonalba. Percenként ellenőrizzük a légutakat, a légzést és a keringést.

Orrvérzés esetén hüvelyk- és mutatóujjunk segítségével nyomjuk össze az orrcimpákat, dőljünk előre, és lélegezzünk a szájunkon át.

Maradjunk ebben a helyzetben tíz percig, amíg a vér meg nem alvad. Az újabb vérzés elkerülésére néhány órán át ne fújjunk orrot.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.