Gyermekbetegségek

Haemophilus influenzae b (Hib)

A Haemophius influenzae b – rövidítve Hib – fertőzés súlyos, potenciálisan életveszélyes infekció, mely jellemzően a csecse­mőkortól az óvodáskor végéig fenyegeti a gyermekeinket. A bakté­rium neve megtévesztő, semmi köze ugyanis az influenzához, ami vele ellentétben évente a világon végig söprő járványokat okozó vírusfertőzés.

A Hib tokos baktérium – hasonlóan a meningococcusok-hoz és a pneumococcusokhoz. Elsősorban azért veszedelmes, mert a véráramba kerülve súlyos állapotot (invazív betegséget, szepszist) okozhat, továbbá a véráramból az idegrendszerbe kerülve gennyes agyhártyagyulladást, a tüdőbe jutva tüdő- és mellhártyagyulladást válthat ki. Fő kórokozója a gégefő heveny gyulladásával járó, rettegett betegségnek, az epiglottitisnek is, mely napjainkra örvendetesen eltűnőben van, együtt a többi Hib kiváltotta kórképpel szép bizonyítékaként a védőoltás hatá­sosságának.

Vannak jól ismert, gyakori egyéb betegségek is, melyeket a Hib mellett ezzel a baktériummal rokon, más hemofilus (latinosan haemophilus) törzsek is kiváltanak, ilyenek a felső légúti beteg­ségek közül a heveny gennyes középfülgyulladások, a melléküre­gek gyulladásai, valamint a tüdőgyulladások egy része is. Fiatal orvosként a Szent László kórházban évente minimum 30-40 Hib fertőzött beteg gyermeket láttam, és közülük minimálisan 5-6–ot elvesztettünk. A gyógyultak közül is minden harmadik súlyos maradvány tünetekkel (pl. hallásvesztés, látásromlás, epilepszia stb.) kellett továbbéljen.

Az akkoriban összegyűjtött adatokból (Nyerges Gábor pro­fesszor nevéhez fűződik az adatgyűjtés kezdeményezése) az derült ki, hogy a gyermekkori gennyes agyhártyagyulladások közül a leg­gyakoribb kórokozó Magyarországon a Hib volt. Ez a munka nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország volt az első a kelet­közép-európai országok közül, ahol a Hib fertőzés elleni védőoltás bekerülhetett a minden csecsemőnek térítésmentesen adhatók közé.

A tünetekről

A Hib fertőzés cseppfertőzéssel terjed gyermekről gyermekre. Gyakran indulhat kevésbé súlyos betegséggel – csecsemőkben heveny középfülgyulladással, kisdedkorban arcüreggyulladás­sal is. Ilyenkor nem mindig a vérből, hanem esetenként a fülből, arcüregekből kerülhet a baktérium közvetlenül az agyhártyákra. Az invazív Hib fertőzés hirtelen fellépő, súlyos betegség. A koráb­ban egészséges csecsemők, kisgyermekek bőrén magas láz mellett apró, nyomásra el nem halványuló bőrjelenségeket (bőrvérzéseket, latin nevükön petechiákat) lehet megfigyelni, melyek igen hason­lóak a meningococcus fertőzés első jeleihez. Ez a fő oka annak, hogy minden lázas gyermek bőrét – levetkőztetve! – alaposan át kell nézni, hogy kiderüljön, vannak-e rajta petechiák, mert a gyógyulás, illetve a túlélés szempontjából a korai felismerés a legfontosabb. A bőrvérzések mellett már a betegség első óráiban előfordulhat ismétlődő hányás, fejfájás, tudatzavar, jeleként a súlyos idegrend­szeri fertőzésnek, az agyhártyagyulladásnak (meningitisznek).

Az oltásról

A Hib fertőzés elleni vakcinák hasonlóak a csecsemőkorban adható meningococcus és pneumococcus fertőzés elleni vakcinák­hoz. Polisacharid konjugált vakcinák, melyek képesek védettség és immunmemória kialakítására. Az ilyen vakcinákban a baktérium fal – szénhidrát tartalmú, más szóval polisacharid, az immunitásért felelős – kis darabkáját kapcsolják másik baktériumból származó fehérjéhez annak érdekében, hogy már fiatal csecsemőkortól lehes­sen immunválaszt kiváltani, másképpen fogalmazva: védettségre szert tenni.

Ez azért kulcskérdés, mert az immunrendszer fejlődése az élet első éveiben még folyik, ezért nem tudnak a csecsemők és kisgyer­mekek megfelelően védekezni védőoltások nélkül a kórokozók bi­zonyos fajtái – ezek között kiemelten a tokos baktériumok ellen. A Hib vakcinákkal az elmúlt másfél évtized alatt összegyűlt tapasz­talat azt igazolja, hogy minden olyan országban, ahol bevezették alkalmazásukat, a Hib fertőzés gyakorlatilag eltűnt – ez a helyzet Magyarországon is.

Nem elegendő azonban csak a csecsemőkori (2, 3 és 4 hónapos korban adott) oltásokhoz ragaszkodni, szükséges emlékeztető ol­tást is adni egy éves koron túl a tartós védettség érdekében – ezt szolgálja Magyarországon is a 18 hónapos korban adott oltás. A konjugált Hib vakcina biztonságos, jól tolerálható védőoltás, mely jelenleg nem önállóan adott, hanem a csecsemőkorban szükséges másik négy (diftéria, tetanusz, pertusszisz és polio) fertőzés ellen adott oltás része. így egyetlen szúrással lehet védettséget elérni, ami lehetőséget teremt a választható vakcinák illesztésére is -csecsemőkorban ezek a pneumococcus és meningococcus fertőzés elleni oltások, továbbá a rotavírus és az influenza elleni védőoltások – előbbi féléves kor előtt, utóbbi utána.

Évekkel korábban (1999-2005 végéig) a Hib vakcinát adtuk elsőként két hónapos korban a csecsemőknek, így tudjuk, oltási reakcióra alig kell számítani. Elsősorban a beadás helyén láttunk bőrpírt, duzzanatot, esetleg a végtag

mozgáskorlátozottságából, a csecsemő sírásából következtethettünk fájdalomra. Az oltottak leg­nagyobb részében a vakcináció nem okozott komolyabb panaszokat és a tünetek és panaszok 72 órán belül le is zajlottak, ha kialakultak egyáltalán.

Általános tünetként ritkaság volt a láz, ül. a hőemelkedés. A 2006. január 1. óta 2, 3 és 4 hónapos alkalmazott öt komponensű vakcinával még kevesebb oltási reakciót látunk, mint korábban a

DPT-IPV és a külön adott Hib vakcinával. Fájdalomreakció min­den, izomba adott oltással kialakulhat, ezért ajánlott az oltás napján, másnap, esetleg harmadnap is, ha szükségesnek látszik, adni Paracetamol vagy ibuprofen tartalmú készítményt ennek el­hárítására.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.