• mell
• női problémák
• rák

Hogyan vizsgáljuk a mellünket? Életet menthet.

A mell kulcsszerepet játszik nemi identitásunkban és anyai gondoskodó szerepünkben. A kor előrehaladtával mérete és alakja is változik. Az alábbiakból megtudhatjuk, mit jelentenek ezek a változások, és mikor van szükség orvosi beavatkozásra.

A mell jóindulatú elváltozásai- nem minden utal súlyos betegségre, ne ijedjen meg!

A női mell alakjának és méretének szinte végtelen számú változata létezik, ráadásul egyazon nő egyik melle is nagyobb lehet a másiknál, vagy annál följebb vagy lejjebb helyezkedhet el. Lehet kerekded és telt vagy lapos és kicsi; elállhat a mellkas falától vagy lelóghat. A mellbimbó kiemelkedhet, vagy befelé fordulhat; vannak nők, akiknek a mellkasán extra mellbimbók is vannak. Az emlő szövetei a hónaljba is benyúlhatnak. Kezdjük Ezek a tulajdonságok – és a „normális” mell jellemzői lehetnek.

Az emlő serdülőkorban kezd kialakulni az ösztrogén nevű női hormon hatására. Alakja a tejtermelő mirigyeket körülvevő zsírszövettől és laza rostos kötőszövettől függ. A mell általában húszéves korra fejlődik ki teljesen, kis és nagy mellizom van benne, és kötő-szövetes szalagok függesztik fel. Igen csekély azoknak a nőknek a száma, akik sohasem tapasztaltak kellemetlen érzést a mellükben, nem éreztek például fájdalmat a menstruáció kezdete előtt vagy érzékenységet a terhesség kezdetén.

Vannak nők, akik rendszeresen éreznek csomókat a mellükben. A huszonöt év alatti nőknél ezek a leggyakrabban ár talmatlan kötőszövetes csomók. Harminc- és negyvenéves kor között viszont már nagyobb a kockázata a folyadékkal telt és gyakran fájdalmat okozó ciszták kialakulásának.

Fájdalom a mellekben – összefüggésben lehet a menstruációval, sőt, a menopauzával is

A mellekben jelentkező fájdalom, orvosi nevén mastalgia, gyakori jelenség: ritkán utal súlyos betegségre. Gyakran ciklikus, nem ciklikus vagy emlőn kívüli kategóriákba sorolják. A ciklikus mell-fájdalom a menopauza előtt álló nőkben fordul elő. Általában rosszabb közvetlenül a havivérzés előtt, amikor gyakran csomók is előfordulnak a mellekben; ez a menstruációval elmúlik. Bár a menopauza évei alatt kapott hormonterápia okozhat ciklikus mellfájdalmat, a legtöbb nő azt tapasztalja, hogy a mellfájdalom teljesen elmúlik a menopauza után.

A nem ciklikus fájdalom kialakulhat a mellek súlya, az izmok megerőltetése, ciszta vagy fertőzés, terhesség, korábbi emlőműtét, ösztrogénkezelés vagy nem megfelelő melltartó viselése miatt. A fájdalom lehet állandó vagy időszakos, és jellemzően negyven- vagy ötvenéves kor körül fordul elő.

Ha a fájdalom előzmények nélkül jelentkezik, menjünk orvoshoz. A mell fizikális, mammográfiás vagy ultrahangos vizsgálatának elvégzése után a szakember azt javasolhatja, hogy vezessünk naplót a fájdalomról: ez segíteni fog annak megítélésében, hogy a fájdalom ciklikus-e, illetve észlelhető-e valami, aminek hatására rosszabbodik vagy enyhül.

Az emlőn kívüli fájdalom lehetséges okai közé tartozik a mellkas falából kisugárzó fájdalom és a mellkas fertőzéses gyulladása.

Milyen problémák fordulhatnak elő a mellbimbóval kapcsolatban? Leggyakoribb a váladékozás, vagy a különféle bőrfertőzések

Egyes nők befelé forduló emlőbimbóval születnek. Ám ha a mellbimbó hirtelen fordul befelé, forduljunk orvoshoz, mivel ez valamilyen rendellenesség jele lehet.

A mellbimbó váladékozását gyakran jóindulatú elváltozás okozza. A zöld, szürke, kék, barna vagy színtelen váladék jellemzően jóindulatú, fibrocisztás változásokkal jár együtt. Tejszerű váladék megjelenhet a terhesség során, és hónapokig megmaradhat a szoptatás után. A fokozott prolaktinszekréciót okozhatja prolactinoma, az agyalapi mirigy jóindulatú daganata. A sárga vagy véres, illetve a vízszerű váladékot a tejvezetékekben kialakuló, nem rákos daganat okozza. A mellbimbóból szivárgó véres váladék leggyakoribb oka a tejcsatornán belül kialakuló papilloma vagy a tejcsatorna kitágulása, illetve a rák. A gennyes váladék általában antibiotikumos kezelést igénylő fertőzésre utal.

A váladékozás okainak felderítéséhez diagnosztikus mammográfiát vagy ultrahangot alkalmaznak. A spontán, állandó véres váladék vagy az egyetlen csatornából szivárgó, vízszerű váladék a tejcsatorna sebészi kimetszését teheti szükségessé.

A mellgyulladás gyakran áll összefüggésben a szoptatás időszakával

A mellben kialakuló tályog a genny felgyülemlése miatt keletkezik kemény, fájdalmas csomó formájában. Akkor alakul ki, ha a mellgyulladást (orvosi nevén mastitist), amelyet bakteriális fertőzés okoz, nem kezelik azonnal antibiotikummal. A mastitis leggyakrabban szoptatás alatt alakul ki, amikor a baba szájából a baktériumok a mellbimbón lévő seben keresztül a mell szövetei közé jutnak. A mell vörös és érzékeny lesz, láz és influenzaszerű tünetek lépnek fel. Az orvos antibiotikumokat írhat fel. Ha mégis tályog alakul ki, vékony tűvel vagy a bőrön ejtett apró vágáson át el kell vezetni belőle a gennyet.

A mastitis ritkán fordul elő nem szoptató nőknél. Ha mégis fellép, kezelésére antibiotikumokat és rövid távú orvosi felügyeletet ajánlanak. Ha az állapot nem javul, ajánlatos biopsziát végezni, hogy megvizsgálják a háttérben álló rosszindulatú elváltozás lehetőségét. A mell fertőződése összetéveszthető a gyulladásos emlőrákkal.

Az érett mellekben tizenöt húsz lebenyből álló mirigyek találhatók. A tejtermelő mirigyek néhány nappal a havivérzés kezdete előtt aktivizálódnak; ekkor néhányunknál érzékenység és csomók jelentkeznek. A terhesség során a mellek megnagyobbodnak, a tejcsatornák száma nő, és több lebeny keletkezik.

A menopauza után a mirigyes állomány össze-zsugorodik, a zsírszövet aránya nő: ennek hatására a mellek puhábbak lesznek.

Az újonnan megjelenő csomókkal vagy bármilyen más elváltozással mindig foglalkozni kell: akkor is, ha mellünkben rendszeresen előfordulnak kötőszövetes csomók vagy ciszták, mivel mindig fennáll a lehetősége rákos daganat kialakulásának.

Ne felejtsük el, hogy minél korábban mutatják ki az emlőrákot, annál nagyobb eséllyel akadályozható meg a terjedés.

Sok nőnek vannak csomók a mellében, melyek a havivérzés előtt feltűnőbbek, érzékenyebbek. Ezeket fibrocisztás elváltozásoknak nevezik, és a menstruációs ciklussal járó hormonális változásokra adott normális reakciónak tekinthetők. Azoknál a nőknél, akiknek a mellében fibrocisztás elváltozások vannak, nem nagyobb az emlőrák kockázata, bár esetükben nehezebb észrevenni az új csomók kialakulását. A rendszeres önvizsgálat segítségével megismerhetjük melleink normális állapotát, így nagyobb az esélye, hogy észrevesszük az elváltozást.

A ciszták folyadékkal telt hólyagok, gyakran puha csomókként tapinthatók ki. Időnként fájdalmasak, de a folyadék eltávolításával csökkenthető a mellfáj dalom. A cisztákat nem feltétlenül kell kezelni, de kérjük meg orvosunkat, hogy ellenőrizze őket.

A fibroadenoma a jóindulatú emlődaganat másik gyakori formája a tizenöt és harminc év közötti nők esetében. Gyakran egyetlen kemény duzzanatként jelentkezik, amely viszonylag szabadon mozog a mellen belül. A mirigyek és a kötőszövetes állomány túlzott gyarapodása miatt alakul ki, és ritkán jár együtt rosszindulatú elváltozással.

Ismerjük meg saját mellünket! Az önvizsgálatot minden nőnek meg kell tanulnia.

Az emlőket különböző hormonális változások érzékennyé, duzzadttá, fájdalmassá vagy csomóssá tehetik. Minden nőnek meg kell ismernie a mellét: hogyan néz ki, és milyen tapintású a hónap különböző időszakaiban, hogy tudja, esetében mi számít normálisnak. Húszéves kortól a havivérzés után egy héttel, a menopauzán átesett nőknek minden hónapban ugyanazon a napon érdemes önvizsgálatot tartani.

Hogyan történik a mell vizsgálata? Érdemes akár szakembere segítségével elsajátítani a vizsgálat lépései, hogy otthon is könnyedén elvégezhető legyen

Az önvizsgálathoz emeljük a karunkat a fejünk fölé, és nézzük meg mellünket a tükörben. Vegyünk szemügyre minden változást, gödröt, redőt vagy bőrkiütést; nézzük meg, hogy a mellbimbók ugyanolyanok-e, mint általában, váladékozás, vérzés vagy kiütés bármilyen jele nélkül. A mellek megtapintásához feküdjünk hanyatt, vagy végezzük a vizsgálatot zuhanyozás közben. Egyik karunkat emeljük a fejünk mögé, másik kezünkkel pedig finoman tapogassuk végig a mellet és a hónaljat. Ne felejtsük el, hogy a legtöbb nőben nem alakul ki emlőrák, és ha esetleg csomót találunk, az tíz esetből kilencben jóindulatú elváltozásnak bizonyul.

• Álljunk a tükör elé, emeljük karunkat a fejünk fölé, és hajoljunk előre, hogy láthassuk mellünk alakját és egyik oldalról a másikra történő mozgását.
• Tegyük csípőre a kezünket, hogy mellizmaink megfeszüljenek. Nézzünk újra a tükörbe, majd forduljunk oldalra, hogy minden szögből lássuk mellünk kontúrját.
• Feküdjünk le, egyik karunkat helyezzük a fejünk mögé, másik kezünkkel pedig tapogassuk ki, hogy nincs-e csomó vagy duzzanat a mellünkben.
• A kulcscsonttól kezdve a három középső ujjunkkal lágy, simító mozdulatokkal tapintsuk végig a mellünket a mellbimbó felé, mintha egy kerék küllőit rajzolnánk.

Ha új csomót vagy megduzzadt területet észlelünk a mellünkben, azonnal forduljunk orvoshoz. Képalkotó vizsgálatokat, például diagnosztikus mammográfiát vagy ultrahangvizsgálatot végezhetnek. Vékonytű-aspirációs citológiára is sor kerülhet, ekkor vékony injekciós tűvel sejteket nyernek ki a csomóból. Ha a csomó kemény, vagy mérete nem csökken az aspiráció után, a sejtmintákat laboratóriumi elemzésre küldik. Újabb diagnosztikus mammográfiára vagy ultrahangvizsgálatra is szükség lehet. Ha a mintavétel során szalmasárga folyadékot találnak, és a csomó összeesik, az azt jelenti, hogy a csomó ciszta. A folyadékmintát csak akkor küldik elemzésre, ha vér is található benne.

Mammografia- negyven éves kor fölött évente ajánlott elvégeztetni!

A magyarországi szakmai ajánlás szerint az emlők orvosi vizsgálatára húsz- és harminckilenc éves kor között háromévente, negyven fölött évente van szükség; mammográfiára harminc- és negyvenöt éves kor között háromévente érdemes járni. A negyvenöt és hatvanöt közötti nőknek kétévente, behívás alapján, ötven év felett pedig évente ajánlatos mammográfiás vizsgálatra menniük. Azoknak a nőknek, akinek a családjában előfordult emlőrák, gyakran azt ajánlják, hogy tíz évvel azelőtt kezdjenek el szűrésre járni, hogy elérnék azt az életkort, amelyben rokonuknál diagnosztizálták a rákot.

A mammografia célja, hogy nagyon korai stádiumban kimutassák a rákot, mielőtt az terjedni tudna.

Mivel az emlőrák gyakorisága az életkor előrehaladtával nő (hetvenéves korra 1:14, nyolcvanéves korra már 1:10), a nők számára hasznos lehet az évenkénti mammográfiás vizsgálat.

Mammográfiával kimutatható a legtöbb, de nem az összes rákos daganat. Azoknál a nőknél, akiknél nagy az emlőrák kockázata, évenkénti mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI) is ajánlott lehet.

Hogyan végzik a mammográfiát?

A vizsgálat napján ne használjunk dezodort vagy hintőport a hónalj, a mell területén. A radiológiai asszisztens kérésére derékig levetkőzünk, majd felváltva egy átlátszó műanyag lemez és a röntgenlemez közé helyezzük melleinket. Mindkét emlőről két felvételt készítenek. Ha mellünket implantátummal megemelték, tájékoztassuk erről a radiológust.

A röntgenfelvételt radiológus értékeli. Ha a felvétel nem elég éles, vagy ha olyan elváltozást találtak, amely újabb felvételeket tesz szükségessé, értesítenek minket és kapunk időpontot a vizsgálatok megismétlésére vagy folytatására. Ma számos orvosi központban végeznek mammográfiát digitális technológia alkalmazásával.

A nők 5-10 százalékánál genetikai tényezők miatt fokozott a viszonylag fiatalon kialakuló emlőrák kockázata

Egy olyan nő esetében, akinek egyik közvetlen rokona – az anyja vagy a lánytestvére – emlőrákos volt, némileg nagyobb a kockázat, mint más nőknél, különösen, ha a közvetlen rokonnál ötvenéves kor előtt diagnosztizálták az emlőrákot.

Azok a nők, akiknek emlő- és petefészekrákja, több mellrákja, mellrákban szenvedő férfi rokona vagy petefészekrákon átesett rokona van, vagy kétoldali mellrákjuk volt, szintén a nagy kockázatú kategóriába sorolhatók. Aki ebbe a csoportba tartozik, annak hasznos lehet, ha genetikai tanácsadóhoz fordul, hogy többet megtudjon a kockázatokról és a családi előzmények alapján végzett genetikai vizsgálat korlátairól, előnyeiről. Attól, hogy valaki emlőrákra jellemző gént hordoz, még nem lesz feltétlenül emlőrákos. A BRCA1 vagy BRCA2 mutációra pozitív nők élete során 40-80 százalék a kockázata az emlőrák kialakulásának.

A rák számos formája, ha időben kimutatják, az emlő elvesztése nélkül kezelhető, és ilyenkor igen jók a gyógyulás esélyei

A kezelés hatékonyabb, ha tapasztalt orvosok végzik, akiknek van gyakorlatuk egy bizonyos ráktípus kezelésében. Az utóbbi években a mellrák kezelése bonyolultabbá vált. Általában azt ajánlják, hogy a műtéthez vagy legalább egy második szakvélemény kéréséhez válasszunk emlőrákklinikát vagy olyan intézményt, amelyben több szakterületet felölelő csapat végzi az emlőrákos betegek ellátását. Érdeklődjünk a különböző lehetőségekről.

Milyen kockázati tényezőkkel kell számolni az emlőrák kialakulását illetően?

• Genetikai vagy életmódbeli tényezők hatására egyes nők veszélyeztetettebbek az emlőrák kialakulása szempontjából, jóllehet számos nő, akinek esetében jelen van néhány vagy akár az összes az alább felsorolt kockázati tényezők közül, soha nem lesz emlőrákos.
• 50 év feletti életkor : Fiatalabb nőkben is előfordul emlőrák, de az esetek 75 százalékát ötven év feletti nőkben diagnosztizálják.
• Emlőrák előfordulása a családban: Ez különösen érvényes, ha valamelyik családtagban viszonylag fiatalon alakult ki emlőrák. Ha valaki közvetlen rokonának (női ágon, az anyjának vagy a lánytestvérének) volt mellrákja, az kétszeres kockázatot jelent; ha két ilyen rokona van, ötszöröset.
• Gyermektelenség vagy 35 éves kor fölötti első terhesség: Ilyen esetben körülbelül kétszer akkora a kockázat azokhoz a nőkhöz képest, akik húszéves koruk előtt szülték első gyermeküket. A szoptatás csökkenti az emlőrák kockázatát.
• 12 éves kor előtt bekövetkező első havivérzés és késői menopauza (50 éves kor után): Minél hosszabb idő telik el a menarche és a menopauza között, annál nagyobb a kockázat. A fejlett országokra jellemző minőségi táplálkozás és a megnőtt zsírfogyasztás korai menarchét eredményezhet; ennek következménye az emlő hosszan tartó, megszakítás nélküli, ciklikus hormonális stimulálása. Míg Kínában, ahol alacsony az emlőrák előfordulása, az első havivérzés átlagosan tizenhét éves korban következik be, addig az Egyesült Államokban és Kanadában tizenkét és fél éves korban.
• A BRCA1 vagy BRCA2 gén jelenléte: E gének jelenlétével 40-80 százalékra nő annak a kockázata, hogy valamikor az élet folyamán emlőrák alakuljon ki. Ám az emlőrákos eseteknek csupán 5-10 százalékát tulajdonítják genetikai okoknak.
• Életmód: A rendszeres, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás, az elhízás és az inaktív életmód mind rizikótényezők. Azokban az országokban, amelyekben gyakori az ülő életmód és a zsíros étrend, az emlőrák gyakorisága drasztikusan emelkedett.

Az emlőrákot biopszia segítségével azonosítják.

A szövethenger-tűbiopsziával szövetmintát vesznek a patológus számára, aki a vizsgálat után felállítja a diagnózist. Az eljárást végezheti radiológus ultrahangvezérlés segítségével vagy sebész helyi érzéstelenítés melletti, ambuláns műtéttel. Az eredmények általában két-három napon belül elérhetők. A szövetminta patológiai elemzése alapján megállapítható, hogy a rák invazív-e, vagy sem. Az invazív forma azt jelenti, hogy a rák képes a sejthatárokon túl is terjedni. Az invazív ductalis carcinoma a mellrák leggyakoribb formája.

A nem invazív típus azt jelenti, hogy a rákos daganat csak egy területen nő, vagy a tejcsatorna üregén belül marad – ezt in sitii ductalis carcinomának nevezik. A nem rákos abormális sejtburjánzás vagy atípusos hyperplasia a mellrák fokozott kockázatát jelzi, de még nem az.

A mellrák kezelésének kettős célja van: eltávolítani az elsődleges tumort és csökkenteni a kiújulás veszélyét.

A kezelést végző szakemberek figyelembe vesznek minden, minket érintő tényezőt, és a fizikaiak mellett mérlegelik a kezelés érzelmi, szociális és anyagi vonatkozásait. Fontos, hogy mi is aktív részesei legyünk a mérlegelésnek, és minél jobban megértsük a javasolt kezelést. Ha genetikai hajlamunk van a mellrákra, ajánlott lehet genetikai tanácsadóhoz is fordulni, akivel megvitathatjuk a genetikai vizsgálat szerepét és annak hatását a műtéti kezelésmódok értékelésére.

Az emlőrákműtét célja, hogy helyileg kontrollálják a betegséget; megelőzzék a szövődményeket, például a bőrfekélyek kialakulását; megállapítsák, hogy vannak-e érintett nyirokcsomók, és ha igen, hány; információt adjanak a kezelésről és a prognózisról.

A műtéti módszerek a következők:

• Teljes vagy egyszerű mastectomia: A műtét során az egész mellet eltávolítják, de ez nem érinti a mellizmokat.
• Csomóeltávolítás: Az eljárás során eltávolítják a csomót és a környezetében lévő egészséges szövetet. A műtétet a mell sugárkezelése követi.
• Módosított radikális mastectomia  Az eljárás során az egész mellet és a hón-alji nyirokcsomókat is eltávolítják.
• Subcutan mastectomia: A nagy kockázatú, rákmegelőző állapotokat időnként subcutan mastectomiával kezelik. Eltávolítják a mell állományának nagy részét, csak a bőrt és a mellbimbót hagyják érintetlenül. Az emlőt újra lehet építeni saját szöveteink beültetésével.
• Az őrszemnyirokcsomó műtétje: Az őrszemnyirokcsomó sebészi eltávolítását akkor végzik, ha a csomóban nem mutatnak ki rákot.
• A hónalji nyirokcsomók eltávolítása: Ez a beavatkozás követheti az őrszemnyirokcsomó biopsziáját, ha a csomókban kimutatták a rákot.
• A mell rekonstrukciója : Vagy a mastectomiával egy időben, vagy sokkal később végzik.

Kétféle terápiát alkalmazhatnak a műtét előtt vagy után, attól függően, hol található a rák.

• Sugárterápia: Általában csomóeltávolítás után alkalmazzák. A besugárzás célja, hogy elpusztítsa valamennyi ráksejtet, amelyet nem sikerült sebészi úton eltávolítani. Külsőleg, a bőrön át, vagy belsőleg, általános érzéstelenítés mellett az érintett szövetbe ültetett radioaktív anyag segítségével végzik. A kezelés átlagos lefolyása heti öt nap öt-hat héten át, három-hat héttel a műtét után elkezdve.
• Kemoterápia: A kemoterápiát időnként tabletta formájában alkalmazzák, de leggyakoribb módja a négy-hat hónapon át rendszeres időközönként adagolt intravénás citotoxikus (sejtölő) gyógyszer. Ezt a kezelési módot általában a menopauza előtt álló nőknek ajánlják, vagy azoknak, akikben invazív, 1 cm-nél nagyobb átmérőjű daganat található, vagy ha ráksejteket találnak a nyirokcsomókban. Általában a műtét után végzik, de olyan esetben is adhatják, ha egy nagy tumor méretét kívánják csökkenteni a műtéti eltávolítás előtt.
• Gyorsított részleges emlő-besugárzás: Ez a kezelés egy új, vizsgálati célú gyógymód, amelyet csomóeltávolítás után végeznek. A radioaktív implantátumok vagy külső sugaras kezelés útján alkalmazott, részleges emlőbesugárzás rövid időtartamú kezelés – általában tíz besugárzás öt nap alatt -, és csak a rák területére irányul.

Fontos, hogy ne siessük el a döntést a kezeléssel kapcsolatban, amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy a lehető legtöbb információ áll rendelkezésünkre. Bár az emlőrák kezelése nagyon sikeres lehet, nem létezik olyan kezelés, amely valamennyi nő számára ideális lenne. Számos kutatás folyik új kezelési módok kifejlesztésére és a meglévők finomítására.

Mivel fontos, hogy tiszta képünk legyen az előnyökről és a hátrányokról, kérdezzük meg orvosunkat a következőkről:

• Milyen arányban sikeres ez a kezelési mód?
• Vannak-e mellékhatások, és ezek milyen gyakoriak?
• Mennyi ideig tart a kezelés?
• Várhatóan mennyi ideig leszünk távol a munkahelyünkről?

Bizonyos emlőrákok gyorsabban nőnek ösztrogén jelenlétében, ezért alkalmaznak olyan hormonális kezeléseket, amelyek csökkentik vagy gátolják az ösztrogének hatását.

Az ösztrogéngátló tamoxifent azoknak a menopauza előtt álló vagy azon átesett nőknek adják, akiknek ösztrogénfüggő daganatuk van. A kezelés menopauza jellegű tüneteket okozhat, és fokozza a vérrögök kialakulásának kockázatát. Egy újabb gyógyszercsalád, az aromatázgátlók csökkentik az ösztrogénszintet – ezeket menopauzán átesett nőknél alkalmazzák. A kezelés a menopauzára jellemző tüneteket, izom-és ízületi fájdalmakat okozhat, és fokozhatja a csontritkulást. A tumor stádiumától és jellegétől függően ezeket a gyógyszereket kezdő terápiaként vagy egy másik kezelés kiegészítéseként a legtöbbször öt éven át szedik.

Azoknak a nőknek, akiknek el kell távolítani a mellét, felajánlhatják az azonnali  vagy a későbbi rekonstrukció lehetőségét

Ezt végezhetik implantátum segítségével vagy a hát-, illetve hasizmokból vett szövetdarabbal. Ha ezen a lehetőségen gondolkozunk, beszéljük meg a sebésszel és egy plasztikai sebésszel. Noha nagy az esélye, hogy a rekonstruált emlő nem lesz ugyanolyan, mint a műtét előtt volt, sok nő elégedett az eredménnyel. Ez a műtét azonban nem mindenkinél alkalmazható. Egy melltartóban vagy fürdőruhában viselhető protézis (műmell) természetes hatást kelthet a ruha alatt. Kaphatók továbbá speciális fürdő- és sportruhák ilyen műtéten átesett nők számára.

A műtét után azt szokták ajánlani, hogy minél előbb keljünk fel az ágyból. Nem kell elviselni a fájdalmat; ha kell, kérjünk fájdalomcsillapítót.

Eleinte csak korlátozottan tudjuk mozgatni a karunkat, de tornagyakorlatokkal helyreállítható a mozgás. Általában két héten belül kiveszik a varratokat, és a heg kettő-négy héten belül begyógyul. Sugárterápia vagy a nyirokcsomók műtéte után zavart szenvedhet a nyirokkeringés, ennek hatására a kar megdagadhat (ezt lymphoedemának nevezik); kompressziós pólyákkal csökkenthető az ödéma. A szokásos kezelés a masszázs (mely serkenti a nyirokáramlást), a mechanikus pumpa (a duzzanat csökkentésére) és az olyan gyakorlatok, amelyek során föl kell emelni a kart. Beszéljünk az orvossal, ha a lymphoedema továbbra is fennáll, és aggódunk miatta.

Segítsük testünket a gyógyulásban! Figyeljünk az életmódra és az aktív mindennapokra!

Ha a kezelés befejeződött, ügyeljünk az egészséges testsúly megőrzésére és a sok friss gyümölcsöt, zöldséget, teljes kiőrlésű gabonát és halat tartalmazó étrend betartására. Alakítsunk ki aktív edzésprogramot. Ha találunk partnert az edzéshez, az segíthet a rendszeres mozgás fenntartásában, élvezetesebbé tételében. Kipróbálhatunk kiegészítő terápiákat, amilyen például a jóga, a masszázs vagy az aromaterápia.

• Kezdjünk el mozogni, amint erre képesnek érezzük magunkat; ez általában már a műtét utáni napon lehetséges. Az első öt napban csak az első és a második gyakorlatot végezzük, majd jöhet a többi is. Addig folytassuk a tornát, amíg mindkét karunkat egyformán jól nem tudjuk mozgatni
• Próbáljuk az érintett karunkat olyan természetes módon használni, amennyire csak lehetséges. Fokozatosan építsünk be nehezebb feladatokat is, de ha bármelyik fájdalmat vagy megerőltetést okoz, azonnal hagyjuk abba. Segíthet, ha a torna
• Ülő helyzetben tartsuk a kezünket lazán az ölünkben. Vállunkat húzzuk fel a fülünkig, majd nyomjuk le. Húzzuk előre a vállakat, majd feszítsük hátra. Ismételjük meg ötször, naponta két alkalommal.
• Álljunk fel, karunk lógjon a test mellett. Mindkét kart emeljük a vállunkig, majd kezünket a vállunkra helyezve vállunkkal körözzünk hátrafelé, majd előre. Ötször ismételjük, naponta kétszer.
• Álló és ülő helyzetben is végezhetjük. Helyezzük kezünket a vállunkra. Lassan emeljük fel magunk elé behajlított könyökünket, majd eresszük le. Ismételjük meg tízszer, napi három alkalommal.
• Tartsuk a kezünket könnyedén a vállunkon, majd a könyökünket emeljük fel oldalra. Lassan eresszük le a test mellé, a derekunkhoz, majd emeljük fel a vállunkig. Ismételjük meg tízszer, napi három alkalommal.
• Emeljük fel az érintett kart a vállunkig, majd lassan vigyük a kezünket a nyakunk mögé. Nyújtsuk ki ismét a karunkat, és vigyük a hátunk mögé, kezünket a melltartó magasságában tartva. Ismételjük meg tízszer, napi három alkalommal.
• Álljunk fel, nyújtsuk ki vállmagasságban az érintett kart. Fokozatosan emeljük fel a fejünk fölé, majd eresszük le a kiindulási helyzetbe. A kart előrenyújtva ismételjük meg a gyakorlatot (tízszer). Napi három alkalommal végezzük.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.