A rák egyik titka – földrajzi előfordulásának gyakorisága (tanulmányok-statisztikák)
Azt is megállapították, hogy a napon sok időt töltőknél jóval később jelentkezik a prosztatarák, mint azoknál, akik csak ritkán mennek a napra (az előbbieknél átlagosan 72,1 évesen, az utóbbiaknál 67,7 évesen). Minthogy a prosztatarák igen lassan fejlődik, ez a diagnózis megszületésére vonatkozó öt év különbség nagyon sokat számít.
További tanulmányok a rákos megbetegedésekről:
2002-ben két olyan tanulmány is megjelent, amelyek a napsütés és a rák megelőzése közötti összefüggést támasztják alá. Az amerikai Országos Rákkutató Intézet orvosai arról számoltak be, hogy a szabadban dolgozók, illetve a napos klímájú helyen élők kisebb valószínűséggel halnak meg emlő- vagy vastagbélrák következtében.
Azt is megállapították, hogy az Egyenlítőhöz közelebb élőket kisebb valószínűséggel fenyegeti a petefészek- és prosztatarák miatti halálozás.
Egy hónappal korábban a Cancer című szakfolyóiratban egy kutató arról írt, hogy a napfény egy sor, az ivarszerveket és az emésztőrendszert érintő rákos daganat megelőzésében segít. A szerző, dr. William Grant megállapította, hogy az Egyesült Államok délnyugati államaiban élőkhöz képest az ország északnyugati csücskében, New England-ben élőket kétszer nagyobb eséllyel fenyegeti az emlő-, a petefészek-, a vastagbél-, a prosztata-, a húgyhólyag-, a méh-, a nyelőcső-, a végbélés a gyomorrák kialakulása.
Bőrrák előfordulása
Joggal merülhet fel a kérdés: mi a helyzet a melanomával és a nem melanoma típusú bőrrákos esetekkel, amelyek száma elméletileg megnövekedhetne a több napozástól?
- Az emlő fájdalmának okai (emlőrák)
- Prosztatavizsgálatok – PSA-vizsgálat
- Petefészekrák vizsgálat (tumormarker)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Grant ezzel kapcsolatban is végzett számításokat: 3000-rel többen halnának meg bőrrák miatt, ami rettenetesen nagy szám – de ez mégis lényegesen kisebb a túl kevés napozás okozta halálesetek számánál. Már volt róla szó, hogy a melanomák zöme a test napnak legkevésbé kitett részein alakul ki, és hogy a szabadban, a napon való egész napos munkavégzés csökkenti e daganattípus kialakulásának a kockázatát. Egyes rákos megbetegedések erősen nemhez kötött jellegűek: emlőrák többnyire nőknél alakul ki, prosztatarákban viszont csak férfiak betegedhetnek meg.
A Gartand fivérek és munkatársaik, valamint dr. William Grant kimutatták, hogy akinek a vérében milliliterenként legalább 20 ng 25-D-vitamin van, annál 30-50%-kal kisebb a vastagbél- és végbélrák, az emlőrák és egy sor egyéb rosszindulatú daganat kialakulásának a kockázata.
Igen erős összefüggés mutatható ki a rák és a rasszok között is
Alaposan dokumentált tény, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek gyakoribbak az afroamerikai lakosság körében, mint az európai származásúaknál, ráadásul kisebb hányaduk éli túl a kórt.
A tudósok már régóta feltételezik, hogy e különbséget – legalábbis részben – a D-vitamin-ellátottság eltérései okozzák. Az afroamerikaiak körében ugyanis gyakoribb és átlagosan súlyosabb a D-vitamin-hiány, hiszen melaninban gazdag bőrük a napfény UV-B-sugarainak jóval nagyobb hányadát nyeli el, így azok nem tudnak reakcióba lépni a 7-DHC-vel, és emiatt a bőrben kevesebb D-vitamin termelődik.
A Hardvard egyetem is kutatott
A Harvard Egyetem kutatóinak nagyszabású vizsgálatai arra derítettek fényt, hogy az afroamerikai férfiaknál, még ha figyelembe vesznek is egy sor étrendi, életmódbeli és egészségügyi rizikótényezőt, 32%-kal nagyobb a rákos megbetegedések kockázata (az összes rosszindulatú daganattípust figyelembe véve), mint fehér férfi társaiknál, a rák okozta mortalitás pedig 89%-kal bizonyult magasabbnak.
Az Amerikai Rákkutatók Szövetségének egy 2005-ös találkozóján a Harvard Egyetem témavezetője, dr. Edward Giovannucci orvos- és táplálkozástudományi professzor a nyitó előadásban olyan érveket sorolt fel, amelyekre szinte mindenki felkapta a fejét. Kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a D-vitamin-szint növelése esetén minden egyes bőrrák okozta halálesetre harminc gyógyult daganatos eset jutna.
Emlőrák
Kezdjük a döbbenetes statisztikákkal: azok a nők, akik az emlőrák felismerésének idején D-vitamin-hiányosak, csaknem 75%-kal nagyobb eséllyel halnak bele a betegségbe, mint azok, akiknek megfelelő a D-vitamin-szintjük. Ráadásul az előbbi csoport tagjainál kétszer nagyobb az áttétképzés valószínűsége.
Az Egyesült Államokban évente 40 ezernél is több nő hal meg emlőrákban, így a szívbetegség után a nők körében ez a második leggyakoribb halálok. Minden nyolcadik nőnek volt vagy lesz valamikor élete során emlőrákja. Az évente e betegséggel diagnosztizált több mint 200 ezer nő számára a rák nem csupán testi következrnényekkel jár, hanem lelkiekkel is. Az emlőrákkal összefüggő önbecsülési zavarok rendkívül súlyosak lehetnek.
1999 májusában jelent meg dr. Esther John nagy jelentőségű tanulmánya, amely az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Felmérés során gyűjtött emlőrák-statisztikák elemzésének eredményeit ismertette. A vizsgálat egészen rendkívüli összefüggésekre vetett fényt a napozás és az emlőrák között.
Ez azt jelenti, hogy az új esetek száma évente 75-150 000-rel csökkenhetne, a megelőzhető halálesetek száma pedig 17 500 és 37 500 között lenne. Óvatos becslés szerint a fokozott napozással évi 100 000 új emlőrákos eset és 27 500 e betegség miatti haláleset lenne elkerülhető. Ha a több napozást D-vitaminban gazdag étrenddel vagy táplálékkiegészítőkkel kombinálnák, a két adat 150 000, illetve 38 000 lenne.
2007-ben szakemberek két nagyszabású kutatás – a Harvard Egyetem munkatársainak ápolónők körében végzett hosszú távú vizsgálatsorozata, valamint a londoni Sí. George’s Kórház vizsgálatai – eredményeit összesítették, és az ennek alapján közreadott jelentésük szerint a legmagasabb 25-D-vitamin-szintű pácienseknél volt a legkisebb az emlőrák kockázata.
Emlőrák és napozás
E kutatások alapján dr. William Grant úgy becsüli, hogy Európában a napozás hiánya lehet felelős az emlőrák okozta halálesetek mintegy 25%-áért. A közelmúltban pedig a Torontói Egyetemen dolgozó dr. Júlia Knight számolt be arról, hogy a tinédzserként és fiatal korukban legtöbbet napozó nőknél több mint 60%-kai kisebb az emlőrák kialakulásának a kockázata azon társaikhoz képest, akik a legkevesebbet voltak a napon. Nem nehéz elképzelni, micsoda izgalmat keltene egy olyan gyógyszer bejelentése, amellyel hasonló eredmények érhetők el!
Persze ismét joggal merülhet fél a bőrrák problémája.
Nem emelkedne meg annak előfordulási gyakorisága a több napozás miatt? Jelenleg az Egyesült Államokban évente mintegy 500 nő veszíti életét nem melanoma típusú rákos daganatok miatt. Mivel a fenti statisztikák szerint évente ugyanott 27 500 nő hal meg idő előtt a kevés napozás miatt, nem nehéz kiszámolni, hogy a túl sok napozás miatt idő előtt elhunyt minden nőre 55 olyan jut, aki a túl kevés napozás miatt halálozik el.
Prosztatarák
A szívroham és a tüdőrák után a prosztatarák a legnagyobb férfigyilkos: csak az Egyesült Államokban több mint 50 000 halálos áldozatot szed évente. A prosztatarákban megbetegedők negyede hal bele a kórba, amely így az egyik legveszedelmesebb ráktípusnak számít. Áldozatainak száma több mint tízszer nagyobb a melanoma áldozataiénál.
A férfiak különösen rettegnek a prosztataráktól, mivel annak műtéti kezelése gyakran okoz impotenciát. Egy, a Lancet 2001. augusztusi számában megjelent tanulmány szerzői igazolták, hogy a prosztatarák kialakulásának kockázata közvetlenül összefügg a napozás mennyiségével.
Ez utóbbi csoport tagjainál átlagosan 66%-kal csökkent a prosztatarák kialakulási kockázata. A második és harmadik negyedbe soroltak körében is jelentősen kisebb volt e daganattípus kialakulási kockázata, mint a negyedik negyedbe tartozó, legkevesebbet napozó férfiaknál.
Az Egyesült Államokban évente nagyjából csak 600 férfi hal meg idő előtt nem melanoma típusú bőrrákban, miközben a prosztatarák halálos áldozatainak száma a 37 000-et is eléri. Könnyen kiszámítható, hogy a túl sok napozás miatt idő előtt életét vesztő minden férfira 55 olyan férfi jut, akinek idő előtti halálát a túl kevés napozás okozza. De ha beszámítjuk is a melanomát – amelynek számos kockázati tényezője közül a túl sok napozás csak az egyik -, a számok még így is egyoldalúak: az arány tíz az egyhez.
Vastagbélrák
A vastagbél és a környező területek rosszindulatú daganatai – együttesen vastag- és végbélráknak vagy kolorektális ráknak nevezik őket – férfiaknál és nőknél egyaránt megjelenhetnek. Az emlő- és prosztatarákhoz hasonlóan a vastag- és végbélrák is sokkal gyakoribb a bőrrákoknál, és jóval veszélyesebb is. Évente nagyjából 150 000 amerikaival közlik, hogy rosszindulatú kolorektális tumorja van, és nagyjából a 35%-uk bele is hal a betegségbe.
Számos tényező
A vastag- és végbélrák kialakulásának számos tényezője van, közülük az egyik legszélesebb körben elismert az étrend. Különösen veszélyes az olyan étrend, amelyben sok a zsír, illetve a nem organikus módon, nem füvön nevelt vágóállatokból származó vörös hús.
A Journal ofClinical Oncology egyik 2008-as számában jelent meg dr. Kimmie Ng, a bostoni Dana-Farber Rákkutató Intézet vezető kutatójának tanulmánya, amely szerint a vér magas 25-D-vitamin-koncent-rációja 48%-kal javította a vastag- és végbélrákban szenvedő páciensek túlélési rátáját. Dr. Ng és csoportja 304 olyan páciensről gyűjtött adatokat, akiknél 1991 és 2002 között mutattak ki kolorektális daganatot. Csak olyan személyeket vontak be, akiknek a rák felismerése előtt legalább két évvel megmérték már a 25-D-vitamin-szintjét.
A páciensek sorsát halálukig, illetve a vizsgálat 2005-ös befejezéséig követték nyomon
Ez idő alatt 123 beteg halt meg, közülük 96-an a rák miatt.
Ezek az eredmények tökéletesen egybevágnak több tucat, az elmúlt évtizedben tett más megfigyeléssel, köztük azokkal, melyeket dr. Cedric Garland publikált. Laboratóriumának beszámolója szerint annál, akinek vérében a 25-D-vitamin-szint egészséges tartományban van, háromszor kisebb a valószínűsége annak, hogy belehal a vastagbélrákba.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.