Fájdalom enyhítése

A fájdalom hírnökei

A fájdalomüzenetek összetett úton jutnak el a sérülés helyéről az agyba. Egyes idegpályák azonnal az agyba vezetik, mások csak lassabban. A fájdalom intenzitását a szervezet természetes fájdalomcsillapítói csökkenthetik.

Összetett utazás

A fájdalomüzenetek a másodperc egymilliárdod része alatt elérik az agyat. Útjuk összetett; a fájdalmat kiváltó ingerület több átkapcsolóállomáson jut keresztül. Útközben az ingerület intenzitása változik: csökken vagy fokozódik. A fájdalomérzékelés folyamatát latinul nociceptiónak nevezik. A szó az „ártalmas, veszélyes” latin megfelelőjéből (noxa) származik. A fájdalom- és egyéb kellemetlen ingereket észlelő idegvégződéseket fájdalomérző receptoroknak (nociceptoroknak) nevezik.

Az idegvégződésekből indul…

A nociceptorok elsősorban a bőrben elhelyezkedő szabad idegvégződések. Nincsen rajtuk zsíros védőhüvely (myelin), így közvetlenül ingerületbe tudják hozni a fizikai behatások, ül. a sérülés hatására termelődő speciális kémiai anyagok.

…majd

a gerincvelőbe…

A nociceptorokban keletkező ingerület a gerincvelőbe jut. Innen a gerincvelői reflexközpontban a mozgatóidegekre tevődik át, amelynek hatására azonnali cselekvés indul el, pl. a kéz elrántása a forró tárgytól. (Ezt a reflexcselekvést azonban a tudatos agy meg is erősítheti, és meg is változtathatja. Abban az esetben például, ha a forró tárgyba azért kell belekapaszkodnunk, hogy le ne essünk, tudatosan megakadályozhatjuk az ösztönös reflex fellépését.)

…végül az agyba jut

A gerincvelőben lévő átkapcsolóállomásnál az ingerület nemcsak reflexet vált ki, hanem egy másik idegrostra is áttevődik, amelyen keresztül az agytörzsbe jut. Itt vegetatív központok helyezkednek el -ezek befolyásolják a légzést, szívverést stb. Az ingerület innen a köztiagyba kerül, amely valamennyi érzékelési információ átkapcsolóállomása. A fájdalominger, a többi érzékelési információval – a szemből, a fülből, a bőrből érkező egyéb ingerekkel – összegződve az agykéregbe kerül, ahol az üzenet értelmezése zajlik. Csak itt tudatosul a fájdalom. A fájdalmas terület itt határolódik be, az ember ekkor dönti el, hogy milyen cselekvésre van szükség a fájdalom megszüntetéséhez.

Kapuelmélet

1965-ben Ronald Malzack kanadai kutató és Patrick Wall brit orvos publikálták ún. kapuelméletüket, amely új megvilágításba helyezte, miért reagálnak az egyes emberek oly különbözően a hasonló intenzitású fájdalmat kiváltó ingerekre. Elméletük szerint a fájdalom mértékét az határozza meg, hogy mennyi P-anyagnak nevezett vegyület éri el ténylegesen az agyat.

Az indító fájdalomüzenet azonnal az agyba jut

Így szükség esetén az agy azonnal intézkedhet, hogy a testet megóvja a veszélytől. Például, ha megvágjuk magunkat, a fájdalom tudatosulása előtt leejtjük a kést, és összeszorítjuk a sebet, hogy elállítsuk a vérzést. A fájdalom akár néhány másodpercet is késhet. Ez az a pont, ahol a kapuelmélet szerephez jut. Az agyi fájdalomérző központokban a fájdalom tudatosulásához egy, az angol pain „fájdalom” szó után P-anyagnak nevezett vegyület felszabadulása szükséges az idegsejtekben. A P- anyag felszabadulását kiváltó fájdalomüzenetek azonban késleltetve jutnak el az agyba, mert a gerincvelőben továbbjutásuk átmenetileg gátlódik. Ezt a funkcionális akadályt nevezték el fájdalomkapunak.

A P-anyag termelését kiváltó fájdalomingerekkel egy időben az agyban megindul az endorfintermelés. Az endorfin a test természetes fájdalomcsillapító hatású vegyülete. Ugyanazokon a területeken termelődik, ahol a P-anyag. Egymás hatását ellensúlyozzák az idegsejtben. Ha több endorfin termelődik, a P-anyag hatása kevésbé jelentkezik, és ez enyhébb fájdalomérzetet eredményez.

A fájdalmat kiváltó sérülés gyógyulásával a fájdalomingerek megszűnnek, a fájdalomérzet elmúlik. Krónikus fájdalom esetén viszont a kiváltó ingerek megszűnése ellenére a fájdalom továbbra is fennmarad. Ekkor a fájdalomérzet már nem tölt be hasznos szerepet, önállósítja magát. A jelenség pontos oka nem ismert.

A fájdalom hírvívője: a P-anyag

A fájdalominger különböző, neurotranszmittereknek nevezett kémiai hírvivők segítségével jut tovább egyik idegről a másikra. Ezek egyike az ún. P-anyag, egy peptid, amely az idegek kapcsolódási pontjaiban termelődik. Amikor az idegsejtben futó ingerület az idegvégződéshez jut, felszabadul, és az idegek közti vékony résen (szinapszison) átjutva az ellenoldali idegsejt hártyájához kapcsolódik. Itt a P-anyag kapcsolódásának hatására még erősebb ingerület képződik, amely fokozza az agyban érzett fájdalom intenzitását.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.