• emlőrák
• mellrák
• rák

Emlőrák (mammakarcinóma) tünetei, felismerése és kezelése

A fejlett ipari országokban a nők leggyakrabban előforduló rákbetegsége az emlőrák. Németországban, Ausztriában és Svájcban évente mintegy 68 000 nő betegszik meg emlőrákban, Magyarországon évente kb. 7500. A betegség a korai stádiumában nagyon jól kezelhető, a teljes gyógyulás esélye az összes emlőrákos betegre vonatkoztatva ma már több mint 80 százalék.

Kérdezzük meg akármelyik nőt, milyen betegségtől fél a legjobban: majdnem mindegyik a mellráktól. Sajnos okkal: a szebbik nemet érintő daganatos betegségek közül gyakoriság tekintetében az első_f mortalitás tekintetében a második helyen az emlőrák áll. Jó hír azonban, hogy ered­ményesen gyógyítható, főleg, ha korai stádiumban felismerik.

Ez az egyetlen tumor, amelynek gyógyszeres prevenciója bizonyítottan haté­kony, és a fokozottan veszélyeztetett nők számára klinikailag javasolt is. A többségnek azonban nem kell gyógyszert szednie a megelőzéshez – elég, ha betartja az alábbi tanácsokat.

Mi az emlőrák?

A női mell kötőszövettel körülvett zsírszö­vetbe ágyazott tejmirigyekből, az emlőt borító bőrből, a mellbimbóból és a bimbóudvarból áll. Az emlőket vér- és nyirokerek, valamint idegek hálózzák be.

A legtöbb rosszindulatú daganat (kb. 60 százalék) a mirigyes állo­mányból indul ki. A mai napig nem tudjuk, mi okozza az emlőrákot – az esetek 5-10 szá­zalékában játszik szerepet az öröklött hajlam. Férfiakban szintén felléphet emlőrák (az összes eset kb. 1 százaléka).

Gyakoriság

Németországban (évi 58 000 új eset), Ausztriá­ban és Svájcban (mindkét országban évi 5000 új eset) és Magyarországon is (2012-es adat szerint évi kb. 7500 új eset) az emlőrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata. A nők esetében a diagnosztizált rákos meg­betegedések 29 százaléka emlőrák – a gyakori­ság a korral egyértelműen nő. Ezer nő közül négy lesz emlőrákos 40 éves kora előtt, míg 40 és 50 éves kor között ez az arány 16 az ezer­hez. A megbetegedéskor az átlagos életkor 63 év.

Kockázati tényezők

Növelik a mellrák veszélyét többek között a hormonkezelések és a hormonkészítmények, továbbá magasabb a kockázata azoknak a nőknek, akik 12 éves koruk előtt kezdenek menstruálni, illetve akik későn lépnek a válto­zás korába. Ezzel szemben nincs tudományos bizonyíték arra, hogy összefüggés volna a fogamzásgátló tabletták szedése és az emlőrák között. Bizonyítottan védő hatású ugyanak­kor a szoptatás: minél tovább szoptat egy nő, annál kisebb esetében az emlőrák rizikója.

Feltételezik, hogy az életmód is játszik bizo­nyos szerepet a betegségben: növeli a kockáza­tot a túlsúlyosság és a kevés mozgás, különö­sen a változás korában. Egységes a vélemény az alkohol tekintetében: a rendszeres alkohol­fogyasztás emeli az emlőrák veszélyét – az elfogyasztott mennyiséggel egyenes arányban nő a megbetegedés valószínűsége.

Ötvenéves kor fölött tovább fokozódik az emlőrák kockázata, és az öröklődésnek szintén lehet szerepe, különösen ha első­fokú rokon (szülő, gyermek, testvér) is érintett.

Tünetek

Ha az alábbiak közül egy vagy több jelet tapasztalunk, feltétlenül keressük föl orvosunkat:

• tapintható csomók vagy göbök az emlőben vagy a hónaljban;
• az egyik emlő alakja vagy mérete meg­változik;
• a bőr egy helyen behúzódik, több kis behúzódás jelenik meg (narancshéjtünet), illetve a mellbimbó befelé fordul;
• megváltozik a bőr színe, illetve a bőrnek, a bimbóudvarnak vagy a bimbónak az érzékenysége;
• az egyik emlő vizes vagy véres váladékozása;
• egyoldali égő fájdalom vagy fájdalmas húzó érzés a mellben;
• bőrpír vagy hámlás.

Korai felismerés és diagnózis

Minél hamarabb fedezik fel az emlőrákot, annál jobbak a kezelés és a teljes gyógyulás esélyei – ajánlatos tehát a szűrővizsgálatokon való részvétel. Magyarországon a vizsgálatot a társadalombiztosítás fedezi.

Tapintás

A legegyszerűbb szűrővizsgálat az emlők és a hónaljak tapintással való önellenőrzése. A nőgyógyász szívesen megtanít bárkit a mell önvizsgálatára, amelyet azután minden nő maga is végrehajthat, hogy felfedezze az eset­leges kitapintható elváltozásokat. Harminc év feletti nők esetében ezt évente egyszer orvos­nak kellene elvégeznie.

Mammografia

A mammografia a mell röntgenvizsgálata. Az emlőket két plexilap között összenyomják – minél laposabbra sikerül összenyomni őket, annál kisebb sugárdózisra van szükség. Az átvilágítás fentről lefelé és középről oldalra történik. A mammografia elvégzésére a leg­alkalmasabb időpont a menstruáció alatt vagy közvetlenül utána van, mert ilyenkor a leg­kisebb az emlő folyadéktartalma.

Magyarországon 2001 óta névre szóló meg­hívólevelet kapnak azok a 45 és 65 év közötti nők, akiknek az utolsó mammográfiás vizsgá­lata óta eltelt két év. A szűrővizsgálat, amely a nagyon kis méretű, még nem tapintható el­változások kimutatására is alkalmas, az ország minden részét ellátó 47 szűrőcentrumban történik. A vizsgálaton nem kötelező a meg­jelenés, az értesítés csak ajánlást tartalmaz.

Fiatalabb nők mammográfiájára csak nagyon ritkán kerül sor: mivel esetükben az emlő tömöttebb állományú, sokkal nehezebb daganatot kimutatni benne, s az emlőszövet is sugárérzékenyebb 50 éves kor fölött.

Az emlőszűrésnek is van kockázata

Igaz, hogy jóval nagyobb a gyógyulás esélye, ha korán felfedezik a daganatot, és hogy akinél negatív az eredmény, az nagy valószínűséggel egészséges. Fennáll viszont az álpozitív ered­mény lehetősége, amikor utóbb kiderül, hogy a gyanú megalapozatlan volt. A pszichés hatás önmagában is megterhelő, ráadásul további vizsgálatokat, illetve beavatkozásokat is kell végezni, amelyekre tulajdonképpen nem lett volna szükség. Ugyanígy az álnegatív lelet (a vizsgálat nem mutatja ki a daganatot) tuda­tában a beteg megnyugszik. Az is előfordul­hat, hogy kimutatnak és kezelnek olyan ártal­matlan elváltozásokat, amelyekből sohasem lett volna rák.

Ultrahangvizsgálat

Az ultrahangvizsgálat különösen fiatalkorú, várandós vagy szoptató nők esetében előnyös, mert nem jár sugárterheléssel. Fiataloknak azért is ajánlják, mert a röntgensugarak gyak­ran nem tudnak áthatolni a tömöttebb emlőszöveten, így esetükben nehezebben értékelhető a mammográfiás kép. Ha gyanús a mammográfiás lelet, ultrahangvizsgálattal el lehet dönteni, hogy nem jóindulatú cisztáról van-e szó, és hogy nem kell-e biopsziát végezni.

MR-vizsgálat

Mágneses rezonanciás vizsgálatot gyakran olyankor végeznek, amikor a lelet bizonyta­lan, és pontosabb információra van szükség – például lobuláris karcinóma (LCIS) esetén, illetve műtét előtt. MR-vizsgálattal felfedez­hetők az olyan kis daganatok is, amelyeket a mammografia nem mutat ki.

Biopszia

Ha kiderül, hogy az emlőben valamilyen elváltozás van, szövettani vizsgálattal lehet eldönteni, mi az pontosan. Az elváltozás az esetek 75 százalékában jóindulatú. Biopsziával és szövettani vizsgálattal végérvényesen meg­állapítható, hogy jó- vagy rosszindulatú-e a tumor. A biopszia gyorsan elvégezhető, egyszerű beavatkozás, és alig van mellék­hatása. Általában ambulánsán végzik, helyi érzéstelenítéssel.

Terápia

Minél korábban ismerik fel a tumort, annál nagyobb a sikeres kezelés esélye. Többféle terápiás módszer áll az orvosok rendelkezé­sére, amelyeket többnyire egymással kombi­nálva alkalmaznak.

Műtét

Ha beigazolódik, hogy az emlőben rosszindu­latú daganat fejlődött ki, többnyire műtétre van szükség. Ma már a sebészi eljárások mindegyike az emlő megtartására összponto­sít – ez az operált esetek kétharmadában lehetséges. Az egyedüli, körülírt csomókat bizonyos mennyiségű környező ép szövettel együtt maradéktalanul kivágják.

Az emlő teljes eltávolítására (masztektómia) ritkán van szükség. Ma már csak olyankor alkalmazzák, ha az emlőben több daganat is van, vagy ha a daganatot nem lehet egészében eltávolítani, illetve ha nem lehet sugárkezelést végezni, esetleg a beteg nem egyezik bele a sugárterápiába.

Sugárkezelés

Az emlőmegtartó műtét után, amennyiben kemoterápiára nem kerül sor, besugarazzák a műtéti területet és környékét. Ehhez ionizáló sugárzást, például röntgensugarat használnak, amely elpusztítja az esetlegesen visszamaradt daganatsejteket és megakadályozza a rák kiújulását.

Masztektómia után csak abban az esetben alkalmaznak sugárkezelést, ha a daganatot nem sikerült egészben eltávolítani, vagy ha már áttétek keletkeztek. A besugárzott terüle­ten a bőr vörössé, gyulladttá válhat, de a mel­lékhatások csökkenthetők vagy el is kerülhe­tők alacsony sugárdózisú, ugyanakkor gyakoribb sugarazással. A kezelés általában ambulánsán történik.

Kemoterápia

Primer kemoterápiára műtét előtt kerülhet sor, ha az eltávolítandó daganat túl nagy. A citosztatikus kezelés célja ilyenkor a tumor összezsugorítása. Az operáció után a beteg úgynevezett adjuváns kemoterápiás kezelést kaphat annak megakadályozására, hogy újabb ráksejtek képződjenek. Ha már áttétek alakul­tak ki, palliatív kemoterápiával enyhíthető a fájdalom és lassítható a betegség lefolyása.

További kezelési módok

Hormonok, különösen az ösztrogének, bizonyos esetekben befolyásolhatják az emlőráksejtek szaporodását, azaz ilyenkor a sejtek osztódása hormonfüggő. Ezt ki lehet használni a kezelés során: a változás kora előtt lévő nőknél le kell állítani az ösztrogéntermelést, ami történhet műtéti úton a petefészkek eltávolításával, vagy gyógyszeres kezeléssel. (Az emlőrákok egy része viszont nem hormonfüggő, azok esetében ezt a módszert nem alkalmazzák.)

Egy másik lehetőség az antitest-terápia, amelynek kevesebb ugyan a mellékhatása, mint a kemoterápiának, de ez sem teljesen veszélytelen. A daganat stádiumától függően az antitestkezelést kemo- vagy hormon­terápiával kombinálhatják.

Végül meg kell említeni az immunterápiát

A rák gyakran az immunrendszer meggyen­gülése miatt alakul ki, így ennek a kezelésnek a célja az immunrendszer védekezőerejének támogatása. A betegnek fehérjéket (interfero­nokat) és mediátor sejtfehérjéket (interleukinokat) adnak, amelyek aktiválják az immun­rendszert. A páciens a gyógyszert injekcióként izomba, vénába vagy a bőr alá kapja, illetve nagyobb adagban infúzió formájában. Az interferon- és interleukinkezelést többnyire citosztatikumok – a sejtosztódást gátló anya­gok – adásával kombinálják.

Mindez csak általános ajánlás, a szükséges felülvizsgálati időpontokat egyéntől függően állapítják meg. Ha panaszok jelentkeznek, ter­mészetesen nem szabad megvárni a következő vizsgálati időpontot. Amennyiben tapintható elváltozásokat észlelünk, azonnal forduljunk orvoshoz.

Az emlőrák gyógyítható: az ötéves túlélési arány ma már 83-87 százalék, és egyre nő.

Gondozás és kilátások

Az emlőrák kezelését követően rendszeresen jelentkezni kell a nőgyógyásznál kontrollvizsgálatra.

Időszakok:

• az első három évben háromhavonként, a negyedik és az ötödik évben hathavonként,
• ha nem újul ki a betegség, öt év után elég évenként.

Prevenció első körben

Hormonpótló terápia: veszélyes! A hormonpótlás olaj a tűzre, mert az emlőszövet sejtjei a kelleténél több ösztrogént kapnak, ami gyorsabb osztódásra készteti őket, s mivel a nagyszámú osztódás több hibalehe­tőséget rejt, nagyobb a valószínűsége a rákos elfajulásnak.

Néhány rákos sejttel az immunrendszer aránylag könnyen el tud bánni, de ha az ösztrogénpótlás hatására túlságosan elszaporodnak, belső védelmi rend­szerünk tehetetlenné válik velük szemben.

2002-től 2003-ig Amerikában 7 százalékkal kevesebb mellrákos esetet diagnosztizáltak, mint az azt megelőző húsz évben, amikor mind­végig emelkedő tendenciát mutatott a megbetegedések száma. A kutatók szerint a csökkenés annak köszönhető, hogy 2002-ben, amikor egy jelentés kimutatta, hogy a leggyakrabban alkal­mazott hormonpótló készítmények a mellrák, az infarktus és a cukorbaj kockázatát egyaránt növelik, a változó korban lévő nők közül sok millióan abbahagyták a hormonpótlásnak ezt a formáját.

A tudósok úgy vélik, hogy maga a hormonpótlás nem karcinogén (rákkel­tő) hatású, csupán lehetővé teszi azok­nak a mikroszkopikus rákos elfajulások­nak a gyors elburjánzását, melyek kü­lönben nem vagy csak évtizedek múltán okoznának problémát.

Fogyással a mellrák ellen. Íme egy újabb ok, hogy miért ne hizlaljuk magunkat: a változás kora után minden egyes kiló felszedése 0,2 száza­lékkal növeli a mellrák kockázatát.

A magyarázat az, hogy a zsírsejtek olyan vegyületeket termelnek, amelyek hatására más hormonok, például a tesztoszteron, ösztrogénné alakulnak át (tesztoszteront a nők szerveze­te is tartalmaz, nem csak a férfiaké). Ha egy idősödő, kövérkés nő leg­alább öt kilót lead, nem hízza vissza, és hormonpótlást sem alkalmaz, 57 százalékkal csökkentheti az emlőrák kialakulásának veszélyét azok­hoz a kortársaihoz képest, akik túlsúlyosak, és nem fogynak.

Mammográfia: erősen ajánlott. A mellrák szűrésére országos program létezik, mely a negyvenöt és hatvanöt év közötti panaszmentes korosz­tályt célozza meg.

Klinikai adatok szerint a legalább ötéves túlélési arány 98 százalékos, ha az emlőrákot korán diagnosztizálják és kezdik kezelni; ahol a rák már átterjedt a nyirokcsomókra, az ötéves túlélés valószínűsége 83 százalék; ha pedig már távoli áttétek vannak, mindössze 26 százalék. Fontos a mell havi rendszerességgel végzett önvizsgálata is.

Prevenció második körben

Kevesebb alkoholt! Általánosságban elmondható, hogy az egészség hasz­nát látja napi egy pohár (1,5 dl) vörösbornak. A napi egy italt meghala­dó alkoholbevitel viszont egyértelműen veszélyes. Az emlőrákos esetek mintegy 4 százalékának hátterében a túlzásba vitt italozást gyanítják: minél többet iszik valaki, annál nagyobb veszélynek teszi ki magát. A kutatók szerint arról lehet szó, hogy az alkohol serkenti az ösztrogén termelődését.

Aki sehogy sem képes egy italban maximálni a napi alkoholfogyasz­tását (de feltétlenül próbálkozzon meg vele!), mindennap vegyen be leg­alább 400 ug folsavat. Ez a táplálékkiegészítőként szedhető B-vitamin elősegíti a sejtosztódáskor fellépő hibák korrigálását, és ellensúlyozhatja az alkohol okozta kockázatnövekedést.

A testmozgás itt is segít. Csökken a mellrák kialakulásának kockázata, ha a hét öt napján aktív mozgással töltünk legalább fél órát – ez nem­csak tornázás vagy kondizás lehet, hanem kocogás, kiadós séta, sőt az is, ha lift helyett mindig a lépcsőt használjuk. A magyarázat kézenfekvő: a mozgás zsírt éget (a zsír, mint fentebb elmondtuk, közvetett módon serkenti az ösztrogén termelődését). Minél fiatalabb korban kezdjük az aktív és rendszeres mozgást, annál nagyobb fokú védettségre számítha­tunk, de a sportos életmód bevezetése sohasem késő.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.