Mi ez a homeopátia és használ-e az allergiára?
„Véleményünk szerint a homeopátia alapos kutatása annak ellenére indokolt, hogy a gyógymód hatása tudományosan nem magyarázható”.
Erre az álláspontra jutott az a kutatócsoport, amelyik 1997-ben a homeopátiával kapcsolatban fellelhető összes vizsgálat eredményeit elemezte. A publikációk tudományos értékét gondosan mérlegelték, majd kigyűjtötték belőlük, összesítették és elemezték azokat az adatokat, amelyeket értékelhetőnek találtak.
Metaanalízis
Az ilyen elemzést, melyet egy adott témára vonatkozó összes kutatási eredmény összegyűjtésével és feldolgozásával végeznek, metaanalízisnek hívják. 119 olyan közleményt találtak, amelyet elég színvonalasnak ítéltek ahhoz, hogy ebbe a metaanalízisbe belevegyék. Elemzésük szerint a homeopátia tényleges hatással bír. Más szóval, sokkal többet használ, semmint hogy azt egyszerű placebohatásnak lehessen betudni – annak a pszichoszomatikus javulásnak, amely minden kezelés hatására bekövetkezik még akkor is, ha hatóanyagot nem tartalmazó szert kap a beteg.
A metaanalízisben szereplő legmeggyőzőbb tudományos kutatási eredmények az allergiás állapotok esetén alkalmazott homeopátiás orvosságokra vonatkoztak. De vajon ez pontosan mit jelent az allergiásoknak? Olyan kezelés-e a homeopátia, amit érdemes kipróbálniuk? Erre sajnos nehéz határozott választ adni.
Először is, a homeopátia metaanalíziséből származó bizonyítékok viszonylag szerények, és nem lehet belőlük messzemenő következtetéseket levonni, ahogy arra maguk az elemzést végző kutatók is rámutatnak. A megfigyelt hatások – a placebo és a homeopátiás orvosság hatása közötti különbség – nem számottevőek. Másodszor, ha van is olyan homeopátiás kezelés, amelynek van valódi hatása, az nem jelenti azt, hogy az összes homeopátiás kezelés használ.
A homeopátia határai nagyon tágak, s köztük a legkülönfélébb megközelítések sokasága fér meg egymás mellett. A homeopátia azon vizsgált típusainak, amelyekről úgy tűnik, hogy hatékonyak, nem sok közük van az általában hozzáférhető homeopátiás orvosságokhoz.
Hasonlót a hasonlóval
A homeopátia (magyar neve: hasonszenvi gyógymód) alapelve, hogy egy anyag, amely egy bizonyos tünetcsoportot idéz elő, megfelelő módon alkalmazva ugyanezeket a tüneteket gyógyítani is tudja. A homeopátiát Sámuel Hahnemann német orvos a XIX. század elején fejlesztette ki.
A homeopátiás orvosságok alapjául szolgáló természetes anyagokat többnyire növényekből, ill. ásványokból nyerik. (Helyettük olykor beteg szövetekből nyert kivonatokat használnak, de ez már újabb fejlemény. Csak a közelmúltban kezdték el alkalmazni az allergének, pl. pollenek kivonatát is.) Hahnemann kísérleteit korának gyógyszereivel, pl. belladonnával és arzénvegyületekkel kezdte. Nagyságrendekkel kisebb dózisban alkalmazta őket, mint orvostársai, másrészt az akkori gyakorlathoz képest egészen más betegségekre.
Munkamódszere az volt, hogy először kiderítette, milyen hatása van a gyógyszereknek, ha azokat töményen egészséges egyéneknek adja (ezt önmagán és családtagjain próbálta ki), majd a gyógyszer kiváltotta tünetegyüttest összevetette egy adott betegség tüneteivel. Pl. megfigyelte, hogy a belladonna hallucinációkat és bőrszárazságot okoz – olyan tüneteket, amelyeket skarlátos gyerekeknél lehetett megfigyelni. Hahnemann azt állította, hogy ha belladonnát ad be nagyon kis dózisban, nagyságrendekkel kisebb mennyiségben, mint a normál adag, azáltal elősegíthető a skarlátos szervezet öngyógyulása.
Étrend
Hahnemann – kortársaitól eltérően – nagy hangsúlyt helyezett az egészséges étrendre, a friss levegőre és a testmozgásra is. Emellett szívből ellenezte korának brutális orvosi módszereit, a lépten-nyomon alkalmazott érvágást és a rendkívül mérgező „gyógyszerek” nagy adagban történő beadását. Figyelembe véve, mennyire eredménytelen és gyakran milyen veszélyes volt akkoriban az általánosan elfogadott orvoslás, Hahnemann sikere nem különösebben meglepő.
A kevesebb néha több
A homeopátia ma „a kevesebb: több” filozófiájának gyakorlati megvalósulása. A homeopátiás orvosság úgy készül, hogy az alapvető összetevőt (a hatóanyagot) vízben feloldják, majd ezt az oldatot több lépésben egyre tovább hígítják. Keverjünk el egy üveg bort a Csendes-óceán vizében – körülbelül ennyire híg egy homeopátiás orvosság. Az ilyen extrém hígításokat Hahnemann halála után követői vezették be.
A hígítás önmagában azonban nem elég, minden egyes hígításnál egy speciális rázó-ütögető technikát alkalmaznak. Ezt eredetileg kézzel végezték, de ma már többnyire gépi úton történik. A homeopaták véleménye szerint ez a potenciálásnak nevezett eljárás a gyógyszer hatékonyságát fokozza.
Valójában egyszerű számítással, a fizika alapvető törvényszerűségeinek ismeretében megmondható, hogy a homeopátiás gyógyszerekben semmi más nincs, csak víz – többségüket annyira felhígítják, hogy a hatóanyag szinte egyetlen molekulája sem marad bennük.
Mit csinál a homeopata?
A homeopata azzal kezdi, hogy összes tünetünket (nemcsak az allergiás panaszokat, hanem az esetleg fennálló egyéb tüneteket is) mérlegeli, egyéb olyan jellemzőkkel együtt, amelyeket a hagyományos módon gyógyító orvosok rendszerint nem vesznek figyelembe, pl. a fizikai megjelenést és a pszichológiai vonásokat. Ezután kiválaszt egy anyagot, amely maximális erősségű dózisban a fennálló tünetekhez és jellemzőkhöz hasonlóakat idézne elő. E megközelítés a klasszikus homeopátia.
Emellett a homeopaták gyakran adnak tanácsokat az étrendre, az alvásra, a testmozgásra, valamint az allergének elkerülésére vonatkozóan is. Ahogy a homeopátia korai időszakában, úgy manapság is ez lehet a kezelés legfontosabb része.
Mi a feladata?
Más kiegészítő terápiákat végző természetgyógyászokhoz hasonlóan a homeopaták is készségesen végighallgatják a beteget, ha az úgy érzi, hogy személyes problémáiról, érzelmi nehézségeiről kell beszámolnia ilyen esetekben a terapeuta igyekszik a beteget megnyugtatni, és jó tanácsokkal ellátni. Ez hasznos segítség lehet, bár sokak szerint az ilyen jellegű lelki támaszt nem a homeopata szakemberektől várják.
A homeopátián belül kétféle hagyomány él egymás mellett: egy tudományos megközelítésű irányzat (amelyet napjainkban a homeopátiás immunterápiával végzett kísérletek képviselnek), valamint egy erősen metafizikai megközelítés. Ez utóbbin belül számos koncepció létezik ezek egyike az a felfogás, amely szerint minden betegség pszichés vagy morális gyengeségek (hiányosságok) eredménye. Ez a nézet rendkívül káros lehet a beteg és környezete számára.
A homeopata olykor bizonyos élelmiszerek elkerülését javasolja, feltételezve, hogy betege étel-intoleranciában szenved, jóllehet a kizárásos diétát, a pontos diagnózis felállításának egyetlen módját ritkán alkalmazza.
Komplex homeopátia
Mindezek mellett egyes homeopaták gyógynövénytartalmú orvosságokat is adnak, ha úgy gondolják, hogy azok segíthetnek. E megközelítés neve komplex homeopátia.
A homeopátia egyik egészen új fejleménye a homeopátiás immunterápia (HIT), mely extrém mértékben hígított allergéneket (pl. pollen- vagy poratka-allergént) alkalmaz az adott anyaggal szemben túlérzékeny betegeknél. Jóllehet a homeopátiás immunterápiát a hagyományos immunterápia inspirálta, a kettő igencsak távol áll egymástól.
A szélsőséges hígítási folyamat azt jelenti, hogy a homeopátiás immunterápiához használt oldat nagy valószínűséggel már egyetlen allergén molekulát sem tartalmaz. Éppen ez különbözteti meg teljesen a hagyományos immunterápiától, melynél éppen az allergén jelenléte és annak egymás után beadott injekciókkal fokozatosan növelt dózisa az, ami a gyógyhatást előidézi.
Használ-e allergiára?
Két tudományos vizsgálat arra utal, hogy a HIT-nek lehet némi – bár meglehetősen kismértékű – jótékony hatása a szénanáthára és a pollen kiváltotta asztmára. Egy másik homeopátiás kezelésfajta, amely allergiás eredetű asztmában szenvedőknél mutatkozott hatékonynak, szövetkivonatot használt. Az asztmás beteg légútjából vettek egy kis szövetmintát, melyet azután felhígítottak, potenciáltak, majd kezelés gyanánt beadták neki. A terápia hatékonynak tűnt, és a metaanalízis során e próba tudományos megbízhatóságát „igen jó”-nak minősítették.
A tudományos értékelések során hatékonynak látszó harmadik homeopátiás eljárás az ún. galphimia, melyet pollenallergia okozta szemtünetek kezelésére használnak.
A legtöbb homeopátiás rendelés keretében nincs esély arra, hogy a kezelések bármelyikéhez hozzájuthassunk – ezeket csak nagy kutatóintézetekben alkalmazzák, kísérleti céllal.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.