A baba még nem tud fölállni (11. hónap)
„A gyerekem még nem bír fölegyenesedni, pedig egy ideje már próbálkozik. Attól félek, nem fejlődik megfelelően.”
Egy kisgyerek élete a testi (valamint lelki és szellemi) megpróbáltatások véget nem érő sorozata. A felnőtt embernek természetes képességek, mint például a hasra vagy hátra fordulás, a fölülés, a felállás neki még komoly erőpróbát jelent, amellyel szembe kell néznie és nem kis erőfeszítéssel meg kell vívnia. S amint az egyiket leküzdötte, máris előtte tornyosul a következő.
Van olyan gyerek, aki már öt hónapos korában képes kihúzni magát, másoknak csak egyéves koruk után sikerül, a többség azonban a két fejlődési véglet közé esik (pontosabban áll). A baba súlyától is függ, mikor kezd próbálkozni, a súlyosabb babának nyilván nehezebb a poggyásza, így tőle a felállás nagyobb erőt követel. Az erős, ügyes baba azonban akkor is korán föl tud egyenesedni, ha jó súlyban van.
Ha nincs mód gyakorolni a járást, felállást
A szinte egész nap babakocsiban, mózeskosárban vagy hálós falú járókában tartott babának nincs módja gyakorolni a felállást. Az olyan gyerek se gyakorlatozik szívesen, akit csupa rozoga berendezési tárgy vesz körül, amikbe nem lehet szilárdan belekapaszkodni, mert amint hozzájuk ér, felborulnak, kiomlanak alóla. A csúszós cipő, zokni se segíti a sikert, mert ha a baba elcsúszik, végképp elmegy a kedve a dologtól.
Mezítláb vagy nem csúszó talpú harisnyában biztosabban meg tudna állni a lábán. Biztatásul tegyük egy kedves játékát egy olyan helyre, ahol csak akkor érheti el, ha feláll. A lábizmain kívül az önbizalmának is jót tesz, ha az ölünkben tartva is gyakran segítünk gyakorolni a fölegyenesedést.
A fölállás mérföldkövén átlag kilenc hónapos korban szoktak túljutni, de egyéves korra ha nem is minden, de a legtöbb gyerek túl van rajta. Természetesen ha a gyerekünknek egyéves korára még nem sikerül fölállnia, a biztonság kedvéért nem árthat megbeszélni az orvossal.
Minden baba a saját tempójában fejlődik
Egyelőre azonban még nincs más teendő, mint várni, hogy a gyerek a szerinte megfelelő időben rászánja magát. A kisgyerekek magabiztosságának jót tesz, ha a saját tempójukban haladva felfedezhetik, hogy „hiszen ezt én magamtól meg tudom csinálni”. A baba fejlődésének inkább árt, mint használ, ha ráerőltetik, hogy a saját tempójához képest korábban álljon vagy járjon.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.