• baba

Mik a teendők ha a baba nem lélegzik?

Az alábbi eljárást csak olyan babán kezd­jük el, aki nem lélegzik, vagy aki leve­gőért kapkod és kezd elkékülni (nézzük meg az ajka környékét és a körmét).

Ha a baba levegőért kapkod, de még nem kezdett el kékülni, azonnal hívjuk a mentőt, vagy rohanjunk a legközelebbi sürgősségi ügyeletre. Közben tartsuk a babát melegen és olyan nyugodtan, amennyire csak lehet, és olyan helyzet­ben, amely számára a legkényelmesebb­nek látszik.

Ha úgy tűnik, újraélesztésre van szükség, mérjük fel a baba állapotát az 1-2-3. lépés szerint:

1. Lépés: ellenőrizzük, hogy reagál-e ingerekre

Próbáljuk az öntudatlannak látszó babát azzal felrázni, hogy többször egymás után, hangosan a nevén szólítjuk, például: „Anna, Anna, jól vagy?” Ha ez nem se­gít, próbáljuk megütögetni a baba két talpát. Utolsó kísérletként próbáljuk gyengéden megrázni vagy megütögetni a baba vállát – ne rázzuk meg erősen, és ha elképzelhető, hogy vannak törött csontjai vagy fej-, nyak- vagy hátsérülé­sei, akkor egyáltalán ne rázzuk meg.

Megjegyzés: Ha fej-, nyak- vagy hátsérülésre gyanak­szunk, kezdjük a B. lépéssel; figyeljük meg a baba mellkasát, hallgatózzunk, és tapogassuk ki a mellkasi mozgásokat, mielőtt a babát meg­mozdítanánk. Ha lélegzik, és jelenlegi helyén nincs közvetlen veszélyben (például nem fe­nyegeti tűz vagy robbanás), ne mozdítsuk meg. Ha nem lélegzik, és abban a helyzet­ben, amelyben jelenleg van, nem alkalmazha­tó a lélegeztetés, fordítsuk arccal felfelé, hogy a feje, a nyaka és a teste együtt mozogjon, elfor­dulás nélkül.

2. Lépés: Hívjunk segítséget

Ha a baba nem reagál, valaki más jelen­lévővel hívassunk mentőt, miközben mi elkezdjük a 3. lépést. Ha egyedül va­gyunk a babával, és megbízunk az új­raélesztési tudásunkban, haladéktalanul folytassuk, időnként hangosan segít­ségért kiáltozva. Ha azonban nem va­gyunk járatosak az újraélesztési tech­nikákban, és/vagy úgy érezzük, hogy a pánik megbénít, azonnal menjünk a legközelebbi telefonhoz a babával (fel­tételezve, hogy nincs semmi fej-, nyak­ vagy hátsérülésre utaló jel), vagy ami még jobb, vigyünk egy vezeték nélküli vagy mobiltelefont a babához, és hívjuk a mentőket. A diszpécser majd meg­mondja, mi a teendő.

3. Lépés: a baba elhelyezése

A babát, óvatosan alátámasztva a fejét, a nyakát és a hátát, vigyük egy kemény, lapos felülethez (jó egy asztal, mivel oda nem kell letérdelnünk, de a padló is megteszi). Gyorsan helyezzük arccal felfelé, a feje legyen egy szintben a szí­vével, és az A-B-C (légiit, lélegzés, szívverés) lépésekkel határozzuk meg az állapotát.

A. Tisztítsuk ki a légutakat

Ha nem áll fenn a fej-, nyak- vagy hát­sérülés veszélye, használjuk az itt követ­kező fejdöntés/állemelés eljárást a légutak felnyitására. Ha ilyen sérülésre gyanak­szunk, használjuk inkább az állkapocs­húzó eljárást.

Fejdöntés/állemelés. Helyezzük a baba fejéhez közelebbi kezünket a baba hom­lokára, és a másik kezünk egy vagy két ujját (de ne a hüvelykujjat) tegyük az al­só állkapocs csontos részére az áll alatt. Gyengéden döntsük kicsit hátra a baba fejét a homlok nyomásával és az áll eme­lésével. Ne nyomjuk meg a puha szöve­teket az áll alatt, és ne engedjük, hogy a száj teljesen becsukódjon (ha szükséges, tartsuk benne a hüvelykujjunkat, hogy az ajkak nyitva maradjanak). A baba arca nézzen a mennyezet felé, amit sem­leges helyzetnek is neveznek, az álla ne legyen a mellkasára szegve, de ne is néz­zen felfelé.

Az egyévesnél idősebb gyerek lég-utainak feltárásához valamivel nagyobb szögű döntésre lehet szükség (ez a sem­leges-plusz helyzet; lásd a következő oldalon). Ha a légút nem nyílik ki a semleges helyzetben, ellenőrizzük a lég­zést (B).

Állkapocshúzás nyaki vagy háti sérü­lés gyanúja esetén. A könyökünk nyu­godjon azon a felületen, amin a baba fekszik, helyezzünk két-három ujjat az alsó állkapocs mindkét oldalán oda, ahol a felső és az alsó állkapocs találkozik, és óvatosan emeljük az állkapcsot a semleges helyzetbe (lásd a fej döntésnél, feljebb).

B. Ellenőrizzük a légzést

1. A fej döntés vagy az állhúzás elvégzé­se után, annak megállapítására, hogy a baba lélegzik-e, 3—5 másodpercig szem­mel, füllel és érintéssel figyeljünk a lég­zés jeleire: halljuk-e vagy érezzük-e a le­vegő mozgását, amikor a fülünket a ba­ba orrához és szájához tartjuk? A baba szája elé helyezett tükör elhomályo­sul-e? Meg tudjuk-e figyelni a baba mellkasának és hasának emelkedését és süllyedését? (Ez utóbbi önmagában nem elég bizonyíték a légzésre, mivel je­lentheti azt is, hogy a baba próbál léle­gezni, de nem tud.)

Ha visszaállt a normális légzés, tart­suk nyitva a légutakat a fej döntéssel vagy az állhúzással. Ha a baba eszméletére is tért (és nincs olyan sérülése, amely ese­tén a mozgatás ellenjavallt), fordítsuk az oldalára. Hívjuk a mentőt most, ha eddig nem sikerült. Ha a baba önál­lóan kezd lélegezni, és erősen köhög, az lehet a test próbálkozása az elzáródás okának eltávolítására. Ne gátoljuk meg

Ha a baba nem lélegzik vagy leve­gőért kapkod, elkékült az ajka és/vagy gyengén, tompán sír, azonnal levegőt kell juttatnunk a tüdejébe. Járjunk el az alábbiak szerint. Ha senki nem hívott még mentőt, és egyedül vagyunk, pró­báljuk felhívni magunkra egy szomszéd vagy egy járókelő figyelmét.

2.  Tartsuk nyitva a légutakat a baba fejét a semleges helyzetben tartva (vagy egy évesnél idősebb baba esetében, ha szükséges, semleges-plusz helyzetben), kezünkkel a homlokán. A másik kezünk egyik ujjával tisztítsuk meg a baba száját minden látható hányadoktól, szennyezéstől vagy bármely más idegen tárgytól. Ne kotorásszunk benne, ha nem látunk semmit a szájában.

3.  Vegyünk a szájunkon keresztül nagy lélegzetet, és helyezzük a szánkat a baba szájára és orrára úgy, hogy az érintkezés jól szigeteljen (lásd az ábrát). Egy évnél idősebb baba esetében csak a száját fedjük be, és a fejét hátradöntve tartó kezünk ujjaival fogjuk be az orrát.

A csecsemők lélegeztetésénél mind a szájat, mind az orrot le kell fedni.

4. Egy-másfél másodpercig fújjunk bele a baba szájába kétszer, finoman, lassan. A befújások közt fordítsuk el a fejünket, és vegyünk levegőt. Figyeljük meg a baba mellkasát mindegyik légvételnél. Hagyjuk abba a befújást, ha a mellkas megemelkedik, és várjuk meg, amíg lesüllyed, mielőtt elkezdjük a következő lélegeztetést. És hallgatózzunk, próbáljuk érezni, hogy kiáramlik-e a levegő.

Ha a lélegeztetés során bármikor a baba hasa felfújódna, ne nyomjuk le – ebből hányás következ­het, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a há­nyadékot félrenyeli vagy az a tüdőbe jut. Ha a puffadás a mellkas kitágulását gátolja, fordítsuk a babát az oldalára, ha lehet, fejjel lefelé, és egy-két másodper­cig gyengéden nyomjuk meg a hasát.

5. Ha a mellkas nem emelkedik és süllyed minden lélegzetnél, újra állítsuk be a fejdöntés/állemelés (vagy állkapocshúzás) pozíciót, és próbáljunk meg még két lélegeztetést. Esetleg fújjunk kicsit erősebben, ha szükséges. Ha még ekkor sem emelkedik a mellkas, valószínű, hogy étel vagy valami idegen tárgy zárja el a légutakat – ebben az esetben gyorsan próbáljuk meg eltávolítani.

A semleges-plusz helyzet. Egyévesnél idősebb vagy fiatalabb, de nagy növésű baba esetében előfordul, hogy a légutak feltárásához, a lélegeztetéshez (a levegő tüdőbe juttatásához) a semleges helyzet­hez képest jobban meg kell dönteni az állkapcsot: ez a semleges-plusz pozíció. Döntsük meg újra, és próbálkozzunk két további befújássál. Ha nem megy, húz­zuk kijjebb az állát, és próbálkozzunk újra, addig ismételve, amíg az áll függő­legesen felfelé nem néz.

C. Ellenőrizzük a vérkeringést

1. Amint két sikeres légzés hallatán meg­állapítottuk, hogy a légutak tiszták, ellen­őrizzük a keringést. A pulzus ellenőrzését már nem tekintik szükségesnek (mivel a nem szakember számára nehéz lehet megtalálni egy kisgyerek pulzusát), in­kább életjeleket keressünk, például moz­gást és reagálást. Ha bízunk abban, hogy meg tudjuk találni a pulzust, próbáljuk meg – de ne töltsünk 10 másodpercnél több időt a keresésével.

Egyévesnél fia­talabb csecsemőn a hozzánk közelebb eső karon próbáljuk megkeresni a verő­eret: tartsuk az egyik kezünket a baba fején, hogy nyitva tartsuk a légutakat, a másikkal húzzuk el a baba karját a testétől, és fordítsuk tenyérrel felfelé. Használjuk a mutató- és középső ujjun­kat a pulzus megkeresésére a felkar belső oldalának két izma között, félúton a váll és a könyök között (lásd az ábrát). Egy­évesnél idősebb baba esetében a pulzust próbáljuk a nyaki artérián kitapintani: ezt a nyakon a fül alatt és közvetlenül az állkapocs alatt kell keresni.

2. Ha nem tapasztalunk életjeleket, azon­nal kezdjünk el mellkasi kompressziót alkalmazni (lásd az ábrát a szemközti oldalon). Ha életjeleket észlelünk, de nem állt helyre a légzés, azonnal kezd­jük el a lélegeztetést (lásd alább).

Ne pazaroljunk időt arra, hogy mi magunk telefonál­junk, ha a babának lélegeztetésre vagy CPR újraélesztésre van szüksége, hanem kiabáljunk segítségért, hogy felhívjuk a szomszédok vagy a járókelők figyelmét magunkra.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.