Gabonatermesztés tényleg visszahatott a egészség romlására?
Számos újságcikk, antropológiai témájú PhD-dolgozal tárgyalja az egészségi állapot látványos romlását, amely a gabonatermesztés megindulását követően figyelhető meg. Lássunk néhány érdekességet:
Egyre több a betegség!
Az iráni Gandzs Dareh lelőhelyén talált, Anagnostis Agelarakis antropológus által vizsgált, neolitikum bői származó csontleletek hipopláziát mutattak a fogakon — ami fiatalkorban a rosszultápláltság jele —, illetve megtalálták a fülfertőzés és az ínygyulladás jeleit is, emellett törött vagy repedt csontok, valamint az ízületi gyulladás nyomait is felfedezték. Azok, akik túlélték a gyerekkort, küzdöttek azért, hogy még középkorúan is életben legyenek.
Az alacsonyabb testmagasság végig fennmaradt a mezőgazdálkodás korában, egészen a modern időkig. Az emberek csak a 20. században, a növekvő jólét és sok fertőző betegség legyőzésével érték el újra a paleolit kori termetet.
A következtetés tehát az, hogy a paleolit kori táplálkozás meglehetősen egészséges volt, a földművelés kori viszont már nem annyira.
Mit ettek a vadászat-gyűjtögetés korában?
Sokan feltételezik, hogy távoli őseink a csimpánzokhoz és a gorillákhoz hasonlítottak, azaz erdőben élő, gyümölcsökkel táplálkozó majmok voltak. Ez azonban tévedés.
- A cukor kiiktatása étrendünkből
- Rákmegelőző étrend
- Egészségtelen zsiradékok
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Az őseink hosszú ideig jórészt erdős területeken és fákkal tarkított, füves pusztákon éltek. Emberi maradványokat főleg olyan helyeken találtak, ahol a fás területek aránya 40%-nál kevesebb volt — de néhol az ilyen területek aránya alig érte el az 5%-ot.
A fosszíliák azt bizonyítják, hogy a kőkori őseink valószínűleg nyílt, füves térségeken éltek. Az emberszabásúak maradványai között nem találunk az erdőkben élőkre jellemző merev gerincet és hosszú, erős karokat; inkább úgy tűnik, hogy az idejük nagy részét két lábon járva töltötték, mint a füves pusztákon élők.
A majmoknál a két lábon járás története hosszú időre nyúlik vissza: az Ardipithecus ramidus 4,4 millió évvel ezelőtt jelent meg, és sok időt töltött két lábon járva,” az Oreopitbecus bambolühsz hasonlóan, amelynek maradványait 10-7 millió évvel ezelőttre teszik. Más, két lábon járó emberszabásúak már 21,6 millió évvel ezelőtt megjelentek. Nagyon is lehetséges, hogy a közös ember-majom ős valamilyen nyílt területen élő, két lábon járó majom volt, a csimpánzok és gorillák pedig az emberektől elkülönülten fejlődtek, és az erdős területhez alkalmazkodtak.
Gyökerek, gumók- a mai keményítős növények elődei
Az emberszabásúak tehát az erdős-füves pusztaságokon éltek, és a táplálékaik is innen származtak. Ez egy okos módszerrel, a fosszilizálódott csontok izotópos vizsgálatával bizonyítható. Az emberszabásúak fogszerkezetével együtt ez a bizonyíték azt mutatja, hogy az őseink a szavannákról származó gumókat, gyökereket és hagymagumókat fogyasztottak, vagyis olyan növényeket, amelyek a mai krumplihoz és a taróhoz hasonlítanak. Feltalálták az ásóbotot, és keményítős növényeket ettek.
Létezik tudományosan megalapozott diéta a jobb egészségért?
Honnan tudjuk, hogy a paleolit korszakban élt emberszabásúak a földben növő, keményítő tartalmú növényekkel is táplálkoztak?
Ugyan nagy a változatosság, de azért elmondható, hogy a kőkorszaki és az azt megelőzően élt emberszabásúak táplálkozásában a füves pusztákon tenyésző növények domináltak. Ez hozta létre a „C4-talány” nevezetű kirakóst.
Az Australopithecus africanushoz és a Paranthropus robuslushoz hasonló emberszabásúak fogazata nem igazán volt alkalmas a fűevésre, és az sem valószínű, hogy legelésző állatokra vadásztak volna, de a csontjaik mégis azt mutatják, hogy a szén fűfélékből került a szervezetükbe. A kirakós megoldása a következő: ezek a majmok a mai krumplihoz és taróhoz hasonló gumókból és hagymagumókból — azaz a növények föld alatti raktáraiból — szerezték a C4 szenet.
Fő táplálékok a gyökerek és gumók voltak az őskorban
Az egész paleolit korszakban a gyökerek, gumók, hagymagumók és rizómák jelentették a fő táplálékot. A felső paleolit ásatási lelőhelyein talált harmincezer éves ételmaradékok azt mutatják, hogy általános gyakorlat volt a keményítős gyökerek és gyökértörzsek lisztté és más élelmiszerré őrlése.
Azok a modern vadászó-gyűjtögető népek, amelyek keményítő tartalmú növényekben szegény területeken élnek, a világon mindenütt megvásárolják maguknak a másutt termesztett keményítős növényeket. Thomas Headland antropológus szerint ilyen kereskedelem nélkül az ember képtelen lett volna túlélni az erdős területeken.
Genetikai okokra is visszavezethető
A bizonyítékok utolsó láncolata – a genetika — is alátámasztja, hogy a kőkorszakban már fogyasztottak keményítőt. A csimpánzoknál a keményítőt emésztő enzimnek, a nyálamiláznak két génmásolata van, az embereknél világszerte átlagosan hét.
A keményítőben szegény étrenden élő őslakos törzseknél — mint a Kongó-medencében élő, erdőkben lakó biaka és mbuti pigmeusok — átlagosan 5,4 másolat fordul elő. Erre az a valószínű magyarázat, hogy a kőkorszaki őseink elég keményítőt fogyasztottak az amilázgén öt-hat másolatának kialakulásához, és a neolitikumban megjelent gabonatermelés következtében az amilázmásolatok száma még egy kicsit tovább emelkedett.
Az állati eredetű paleolit ételek
A kőkorszak 2,6 millió évvel ezelőtt, a kőeszközök feltalálásával kezdődött. Ezeket az eszközöket vadászathoz, az állatok húsának széttépéséhez, valamint a velő megszerzése céljából a csontok feltöréséhez használták. A csontvelő fogyasztására már 1,9 millió évvel ezelőttről vannak bizonyítékaink. A csontvelő – amely szinte csak zsírból áll – megszerzésének fontossága azt mutatja, hogy a zsírok a korai paleolit táplálkozásnak olyannyira fontos részét képezték, hogy őseink nem sajnálták a fáradságot a megkaparintására.
Fontos táplálékforrás!
1,75 millió évvel ezelőtt az emberszabásúak az északi szélesség felé kezdtek el terjeszkedni, ahol viszonylag kevesebb a növényi eredetű élelmiszer. Valószínű, hogy ezeknek az északi emberszabásúaknak a táplálkozása főként a húsfogyasztáson alapult. Azt már tudjuk, hogy negyvenezer évvel ezelőtt a Neander-völgyiek (akik növényevő állatokra, például mamutra vadásztak) és az emberek (akik sokféle fajra vadásztak, de főleg halásztak) túlnyomórészt húsevők voltak.
A felső paleolitikumban élt emberek a fehérjéhez bizonyosan nem növényekből jutottak hozzá – nem volt bab! – , és több húst ettek, mint a farkasok vagy a sarki rókák. A nitrogénizotópos vizsgálatokból azonban kiderül, hogy az emberek és a Neander-völgyiek a táplálkozási lánc csúcsán álltak, és a fehérjebevitelük nagy része állati eredetű táplálékokból származott.
Sok állat kihalt a vadászat miatt
Az állatfajok kihalása jele annak, hogy a paleolit korban őseink rengeteget vadásztak. A kőkorszaki emberek Ausztráliába és Amerikába érkezése után nagy állatfajok pusztultak ki rendkívül gyorsan. Korábban a túlzott vadászat miatt Eurázsiából és Afrikából tűntek el olyan fajok, mint a mamut vagy a kardfogú tigris.
Az állatfajok kipusztulása korán megkezdődött: 1,9-1,5 millió évvel ezelőtt valószínűleg a Homo erectus okozta a huszonkilenc ismert afrikai nagyragadozó faj közül huszonhárom eltűnését. A hat túlélő faj közé a kizárólagos húsevők – mint az oroszlánok és a leopárdok – tartoztak, míg a huszonhárom kipusztult fajba tartozók mindenevők – például a cibetmacska — és egyben dögevők is voltak, mindamellett egy sor másfajta táplálékot is fogyasztottak. Az elmélet szerint azért pusztultak ki, mert a dögevésben közvetlen konkurenciát jelentettek az emberszabásúaknak.
Az emberi kultúra fejlődési lépéseit gyakran követte újabb állatfajok kipusztulása. Az elefántok mintegy négyszázezer évvel ezelőtt tűntek el a Közel-Kelet területéről, valószínűleg a túlzott vadászat miatt.
Milyen volt az állati és a növényi eredetű táplálékok aránya?
Az antropológusok vitatkoznak azon, hogy a paleolit korban élt ősök táplálkozása milyen arányban tartalmazott növényi, illetve állati eredetű ételeket. A paleolit korai szakaszából sajnos nincsenek közvetlen választ adó bizonyítékaink.
Állati eredetű alapanyagoktól nő az agytérfogat
Azt tudjuk, hogy az agytérfogat nagymértékű növekedése a kőkorszakban következett be, amelyet feltehetően az új, kalóriadúsabb táplálékforrások tettek lehetővé. Ezzel kapcsolatban azonban két fő elmélet létezik:
- A kőeszközök és a közös vadászat lehetővé tette a zsíros, állati eredetű ételek meg-szerzését.
- A tűz megismerése révén a kőkorszaki ősök meg tudták főzni a keményítős ételeket, amitől azok kevésbé voltak mérgezők, és könnyebben emészthetőkké váltak. Ez nagyban befolyásolta a növényi eredetű táplálékokból megszerezhető kalória mennyiségét.
Az agytérfogat növekedését lehetővé tévő ételek így valószínűleg inkább a zsíros, állati eredetű táplálékok voltak.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.