• hipertónia
• szénhidrát
• táplálkozás

A szénhidrátfogyasztás szabályai hipertóniások számára

Étrendünk szénhidrátjai döntő többségükben növényi és csak elenyésző mértékben állati eredetűek. A növényi eredetű szén­hidrátok lehetnek egyszerűek és összetettek. Az egyszerűek közé tartozik a szőlő- és a gyümölcscukor. Az összetettek lehetnek cukorszerűek és nem cukorszerűek. Az előbbiekhez a répa-, a nád- és a malátacukor tartozik. A másodikhoz a keményítőt soroljuk. Ezt elsősorban a gabonafélék, a belőlük készült tészta­félék, a kenyér, a burgonya tartalmazza.

A szénhidrátok útja a testünkben

Az állati szénhidrátok a húsban levő glikogén, a tejcukor és a méz. Emésztőcsatornánkban a szénhidrátok fokozatosan szőlőcukorig vagy más egy­szerű cukrokig bomlanak, és a vékonybelek bolyhain át jutnak a vérbe, onnan a májba és ezután a véráramon keresztül az egész szervezetbe. A vércukor a mindenkori szükségletnek megfele­lően a hasnyálmirigy inzulinjának segítségével kerül a sejtekbe, ahol felhasználódik.

A feleslegben maradó vércukor a májban és az izomsejtekben összetett cukorrá, glikogénné alakul, és így is tárolódik. Amikor a glikogénraktárak megteltek, a maradék szőlőcukor szervezetünkben átalakul zsírrá, és a véráram köz­vetítésével jut el a bőr alatti vagy a hasi zsírraktárakba.

A feleslegesen fogyasztott szénhidrátok legtöbbször a zsírraktárakat növelik. Ha az ember a zsírraktáraiból a felesleget ki akarja üríteni, ami a hipertónia szempontjából kétszeresen előnyös, úgy ennek az egyik, sőt majdnem legbiztosabban jár­ható útja a napi szénhidrát mennyiségének az összkalória-fogyasztáson belüli következetes csökkentése.

Szénhidrátok bevitelének csökkentése

Az egészséges ember felnőtt korában napi táplálék-, illetőleg kalóriaszükségletének körülbelül 50%-át, tehát felényit fedezi szénhidrátokból. Ha valakinek raktárai túltelítődtek, magyarán szólva elhízott, és a felesleget ki akarja üríteni, az összkalória-fogyasztásán belül elsősorban a szénhidrátok mennyiségét kell csökkenteni. Az esetek döntő többségében minden különleges fogyókúra nélkül súlycsökkenést érhetünk el, ha a tea, kávé édeskéséhez használt cukrot elhagyjuk, és a mindennapos étrendben a kenyér, a burgonya és a tésztafélék fogyasztását energikusan csökkentjük.

Néhány tipp a helyes táplálkozáshoz

A fogyasztott szénhidrátot tartalmazó élelmiszerek közül előnyben részesítendő a viszonylag sok korpát tartalmazó fekete és rozskenyér, s általában azok a pékáruk, amelyek durva őrlésű lisztből készültek, ezért sok salakanyagot, B-vitaminokat és viszonylag kevés keményítőt tartalmaznak. Különösen ajánlatos szénhidrátforrások a főzelékfélék és saláták akár nyers, akár főtt, akár párolt formában.

Előnyük elsősorban abban van, hogy a normális bélműködéshez feltétlenül szükséges salak­anyagokon kívül bőven tartalmaznak vitaminokat és az egész­séghez szükséges ásványi anyagokat (savakat és sókat), szén­hidráttartalmuk viszont alacsony. Természetesen, ha az idős embernek esetleg csökken az emésztőnedv-termelése, akkor a magas cellulóztartalmú kellel, káposztával és hüvelyesekkel le­hetőleg takarékoskodnia kell.

Főzési tippek

A főzelékféléket lehetőleg rántás nélkül készítsük, és külön­böző ízesítőkkel saját levükben pároljuk. Érdemes felhívni a figyelmet arra a gyakran hangoztatott alapszabályra is, hogy a főzéshez vagy pároláshoz használt vizet ne ontsuk ki, hanem használjuk fel mártás vagy leves készítéséhez. A főzelékeket zsíros rántás helyett inkább finom habarással készítsük.

A főze­lékféléket és gyümölcsöket – ha főzve fogyasztjuk őket – ne hagyjuk órák hosszat állni főzés előtt hámozva és beáztatva, mert sokat veszítenek vitamintartalmukból. A gyakori étel­melegítés vagy az étel túl sokáig való főzése is elég lehet ahhoz, hogy a főzelékekben levő vitaminokat maradéktalanul elbontsa. Ezért különösen alkalmas főzésre a kukta-főzőedény, mert nagy nyomáson, rövid ideig kell csak főzni.

40 év feletti hipertóniások táplálkozása

Az egészségével törődő idősödő vagy hipertóniás ember tehát mindenképpen jól teszi, ha legalább 40 éves kora felett felül­bírálja addigi táplálkozási szokásait, hogy azok megfelelnek-e a felsorolt követelményeknek. Étrendjének összeállításánál tehát nemcsak ínyét, megrögzött régi szokásait és pénztárcáját vegye figyelembe, hanem esetenként egy-egy kalóriatáblázatot (lent) is vegyen elő és ezen ellenőrizze étrendjének összetételét. Tájékozódás cél­jából álljon itt egy egészen rövid kalóriatáblázat, amely minden­napos, legfontosabb élelmiszereink összetételéről és kalóriaérté­kéről tájékoztat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.