• hipertónia
• só

A hipertóniások étrendje, rizsdiéta

Előző cikkeinkben már említett I. Page professzor néhány évvel ezelőtt a Pisában megtartott, a hipertónia gyógykezelésével fog­lalkozó nemzetközi kongresszuson egy kijelentésével még az orvosokat is meghökkentette. Ironikus önkritikával azt mondot­ta, hogy az orvos sem különbözik az emberektől abban, hogy „tudatlanságát” szégyelli bevallani. Nyilván ennek következté­ben, amíg gyógyszeresen nem tudta a magas vérnyomást eredmé­nyesen csökkenteni, tehetetlenségét gyakran azzal leplezte, hogy betegeinek felesleges és értelmetlen tilalmakat rendelt el.

Nézete szerint az ember hajlamos arra, hogy gyakran ok nélkül is bű­nösnek érezze magát, és különböző tilalmak betartása árán, elvesztett élvezeteit bűnhődésnek tekinti elkövetett vagy vélt bűneiért. Ma viszont, amikor a hipertónia gyógyszeresen meg­szüntethető, kár lenne büntetés alóli feloldozást várva ilyen felesleges tilalmak árán megvásárolni jó közérzetünket.

Étrend a hipertóniások számára

Ma a hipertóniás ember étrendje nem jár semmiféle különle­ges tilalommal, sőt éppen ellenkezőleg, nagyon kellemes diétás javaslatokat tartalmaz. A hipertónia kezelésében az étrendnek egyébként hagyományai vannak. Nem árt azonban ezeket a hagyományokat kritikusan értékelni, és csak azt megtartani, ami valóban hasznos.

Rizsdiéta

Néhány évtizeddel ezelőtt, különösen az USA-ban volt diva­tos. Az eredmények láttán sorra épültek szanatóriumok, ame­lyekben a szakácsok heteken át a legrafináltabb rizskölteménye­ket tálalták a hipertóniások asztalára. A rizsdiéta nem volt szélhámosság, de menet közben kiderült, hogy egyáltalán nem a rizsfogyasztás jár vérnyomáscsökkenéssel, hanem a diétával együttjáró konyhasószegénység.

A konyhasószegény étrend ha­tására gyakran néhány hét alatt a 200-nál magasabb szisztolés érték normalizálódott. Mindössze csak arra volt szükség, hogy az étrend napi 0,5 g-nál több konyhasót ne tartalmazzon. Hogy ez a hatás milyen módon jön létre, azt az eddig elmondottak alapján többé-kevésbé már el is tudjuk képzelni.

A sóbevitel csökkentése a kulcs!

Minden ember bizonyos sómennyiséget ürít naponként vize­letével, de természetesen fogyaszt is. A konyhasó, pontosabban a nátrium fogyasztása és a nátrium ürítése – a mellékvesekéreg sószabályozó hormonjainak hatására – hosszabb távon egy­mással mindig egyensúlyban van. Ha a konyhasófogyasztást rizsdiétával vagy a nélkül tartósan alacsony szinten tartjuk, a szervezet több sót veszít, mint amennyit felvesz. Mivel pedig a sóvesztés csak vízvesztéssel együtt mehet végbe, a szervezet különböző víztereinek, mindenekelőtt a vérnek a víztartalma csökken.

Ha a rizsdiétához szanatóriumi nyugalom társul, könnyen érthető, hogy együtt valóban jelentős vérnyomásesés­hez vezet. Ma a már tárgyalt vizelethajtók tulajdonképpen feles­legessé tették nemcsak a rizsdiétát, hanem a nagyon szigorú konyhasómentes vagy konyhasószegény étrendet is. Amit az­előtt csak ízetlen és nehezen fogyasztható ételek segítségével lehetett elérni, az ma egyetlen tablettával is elérhető.

Mindez nem jelenti azt, hogy a mindennapos étrendben a konyhasófogyasztás mérséklésének nincs értelme. Ha azonban arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy az idős ember, aki hozzá volt szokva ételeinek normális sózásához, egy kis hipertónia esetén vállalja-e sómentes vagy sószegény étrend kellemetlen­ségeit, nyugodt lélekkel nemmel lehet válaszolni.

Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy a konyhasó egyik leggyakrab­ban használt és éppen ezért legáltalánosabban megszokott étel­ízesítőnk. Ha az idős embertől a megszokott sós ízt megvonjuk, könnyen megeshet, hogy étvágytalanná válik. Az étvágytalan­ság miatt fellépő hiányos fehérje- és vitaminellátás pedig többet ronthat az idős ember közérzetén és általános egészségi állapo­tán, mint amennyit a konyhasószegénység használ.

Túlzott sófogyasztást már fiatalon kerülni kell

Mindez azonban arra figyelmeztet, hogy fiatal korban sem ajánlatos hozzászoktatni a gyermekeket az ételek túlzott sózá­sához. A Japánból és más országokból származó tapasztalatok ugyanis egyértelműen bizonyítják, hogy a mértéktelen konyhasó­fogyasztás, tehát az ételek túlzott sózása hajlamosít magasabb vérnyomásra. Sokan vannak, akik a konyhasó fogyasztással és a magas vérnyomással kapcsolatos statisztikai adatokat kétségbe vonják. Kételkedésüknek ellentmond, hogy a hipertónia régi rizsdiétás és mai vizelethajtókkal végzett kezelése eredményes.

Egyértelműen bizonyítja a sószegénység hasznosságát, illetőleg a felesleges sófogyasztás káros voltát. Akinek ez sem lenne elég, annak érdemes megemlíteni, hogy kísérleti állatok vérnyomását egymagában jelentős mennyiségű konyhasó fogyasztással is lehet növelni. Amennyire érdemes tehát védeni az idős embernek régen megszokott sós étrendjét, annyira érdemes fiatal korban a túlzott sófogyasztás megszokásától óvni.

Ha a hipertóniás ember mindennapos étrendjében csökken­teni akarja a konyhasó mennyiségét, gyakran teheti anélkül, hogy a konyhasócsökkentés okozta ízingert nélkülöznie kellene. Ha ugyanis nem főzés közben teszik az ételhez a sót, hanem a hipertóniás étkezésnél 3 g-os zacskóban kapja meg, és ezzel a kész ételt maga sózza meg, akkor az étel felületére szórt keve­sebb só is biztosítja a kívánt ízt.

A fűszereknek hatása a vérnyomásra

A konyhasó-megszorítás abban a korban és mértékben, ahogy valóban indokolt, nem jelent egyben fűszertelen és ízetlen étrendet. A hipertóniás emberek döntő többsége az idősebb kor­osztályokból kerül ki, akiknek étrendjében a fűszereknek, a kü­lönböző ízesítőanyagoknak egészen különleges jelentősége van. Ha tehát a hipertóniásnak nincsenek emésztőszervi panaszai, akkor teljesen felesleges, hogy az egész élete során megszokott és élvezett különböző ételízesítő fűszerek étvágykeltő hatását nélkülözze.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.