• gyógyszerek
• hipertónia

A gyógyszeres kezelés alapelvei hipertónia esetén

Az idegrendszerre ható szerek, sőt a gyógyszerek általában néha a várttól eltérő hatást fejthetnek ki. Ezért a magas vérnyo­más gyógyításának kezdetén fontos a vérnyomáscsökkentő sze­rek egyedi kísérletszerű adagolása és a gyógykezelés fokozatos beállítása. Beállítás közben a gyógykezelés a legkisebb adaggal indul, és csak addig emelik a szer adagját, amíg a vérnyomás csökkenésével az addig magasabb vérnyomáshoz szokott szerve­zetben elégtelenné nem válik a létfontosságú szervek, agy, szív, vese vérellátása.

Több gyógyszert is felírhat az orvos

Ha egyetlen szerrel nem érhető el a kívánt ha­tás, egy másikat, esetleg harmadikat is csatolnak. Általában néhány hetes próbálgatás után sikerül a megfelelő gyógyszert vagy gyógyszer-kombinációt és annak adagolását kikísérletezni, amit a hipertóniás azután már otthon, megszokott környezeté­ben szedhet tovább. Természetesen időközönként kívánatos egy-egy ellenőrzés. Vannak országok, ahol a hipertóniás beteg­nek saját vérnyomásmérője van, és saját maga akár naponként, akár ritkábban, ellenőrzi vérnyomását.

Enyhe, kezdődő hipertóniában szenvedőknek néha az egy­szerű pihenés, a nyugtatószerek vagy a pszichoterápia is elég a vérnyomás normalizálására. Elég sok bizonyíték van arra is, hogy a betegnek a gyógyszerbe vetett hite is sokat nyom a lat­ban, így például egyszerű fiziológiás konyhasóoldat befecsken­dezésével is sikerült egy éven keresztül az előzőleg jelentősen magasabb vérnyomást normális szinten tartani.

A nyugtatószerek valószínűleg mérséklik a környezetből jövő ingereknek az agyi vérnyomás-szabályozó központon ke­resztül kifejtett vérnyomásemelő hatását. De nemcsak gyógy­szerek alkalmasak arra, hogy nyugtató hatást érjenek el, hanem különböző pszichoterápiás eljárások is. Így autogén tréninggel, ami lényegében önszuggesztió, egyes embereknek nemcsak állandó belső feszültségét, hanem az ezzel összefüggő magasabb vérnyomását is sikerült csökkenteni.

Elektromos altatók

Újabban beszámolók láttak napvilágot arról, hogy elektro­mos altatókészülék segítségével is sikerült esetenként a jelentő­sen emelkedett vérnyomást csökkenteni. Eldöntésre vár még ezzel kapcsolatban, hogy az így észlelt vérnyomáscsökkentés mennyiben írható valóban az elektromos altatás és mennyiben az új technikai berendezésbe vetett hit számlájára.

A tartós altatás körülményessége és gyakran észlelt kellemetlen mellékhatásai miatt kiment a divatból. Nem alkalmazzák már sem hazánkban, sem másutt az ötvenes években rövid ideig szokásos műtéti eljárást sem. A műtét abból állt, hogy a gerinc­oszlop háti és ágyéki részének két oldalán haladó szimpatikus idegeket egyszerűen átvágták. Ez, bár rosszindulatú magas vér­nyomás esetén esetenként valóban életmentő, mégis túl durva és kockázatos beavatkozás volt.

Újabb kutatási eredmények

Azt, hogy a jövőben mi újat hoz még a gyógyszerkutatás a magas vérnyomás csökkentésére, nem tudjuk. A lehetőségek viszont még nincsenek kimerítve. Egy hír érkezett a közelmúlt­ban az Egyesült Államokból: szabályos tanítási eljárással – a pavlovi kondicionáláshoz hasonló módszerekkel – sikerült min­den esetben a vegetatív idegrendszer működését a kívánt irány­ban befolyásolni. Az eljárás lényege, hogy a gyógyszeres vérnyomáscsökkentést jutalommal kombinálják.

Használatosak egyes esetekben az aldoszteron-antagonisták is, amelyek a mellék vesekéregben termelt aldoszteron nevű hormon hatását közömbösítik. Ugyancsak történtek kísérletek a vese reninjének hatására a vérben keletkező angiotenzin bontá­sát végző, angiotenzináze nevű enzimmel. Hogy ezeknek hol lesz a helyük a hipertónia kezelésében, nem tudjuk. Természetükből következik viszont, hogy csak igen korlátozott területen várha­tunk tőlük hatást.

Bármit hozzon is a jövő, a mai módszerek – és ezt ismét a hí­res amerikai vérnyomáskutató I. H. Page mondja – megbízhatók és alkalmasak arra, hogy nemcsak a közönséges hipertóniát, hanem a rosszindulatú (malignus) hipertóniát is enyhítsék.

Várható élettartam

Az Egyesült Államok néhány nagy életbiztosító intézetének statisztikája pedig egyértelműen bizonyítja, hogy a hipertóniá­sok életesélyei, átlagos várható életkora, eredményes gyógysze­res vérnyomáscsökkentés után semmiben sem különbözik a többi emberétől. Ezért kétségtelenül elismerés illeti a gyógyszer­kutatókat, akik az elmúlt két évtized alatt ezeket a lehetőségeket megteremtették.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.