Magasvérnyomás kezelése

Van-e kapcsolat a testtömeg és a vérnyomás között?

Van: általában a túlsúlyos egyének vérnyomása magas, illetve a hipertóniások gyakran túlsúlyosak.

Az optimálisnál nagyobb testtömegű, túlsúlyos egyének vérnyomása magasabb, mint az optimális testtömegű embereké. Többféleképpen határoz­zák meg az optimális testtömeget. Élettani szempontból azt a testtömeget tartjuk optimálisnak, amely mellett az egyén jól érzi magát, s megfelelő a fizi­kai teljesítőképessége.

A mindennapos tapasztalat mellett a hosszú, követéses vizsgálatok is egyértelműen igazolták, hogy az elhízás a fizikai aktivitás csök­kenésével jár. Az is közismert, hogy bár a piknikus alkatúak általában víg-kedélyűek, de a súlyosan elhízott egyének közérzete romlik.

Body mass index

A testtömeg önmagában nem elegendő a tápláltság leírására, mert ugyanaz a testtömeg lehet normális, de túlsúlyos is, attól függően, hogy milyen magas az egyén. Például a 160 cm magas egyén 75 kg-os testtömeggel túlsúlyos, de ez a testtömeg normális a 190 cm magas egyén számára. Ezért vezették be a testtömeg indexet (BMI: body mass index), amellyel pontosab­ban jellemezhető az egyén tápláltsági állapota:

Testtömeg index = testtömeg (kg) / testmagasság (m)2

Megjegyzendő, hogy a testtömegindex a teljes testtömeget veszi figyelembe, tehát nem utal a test zsírtartalmára, vagy a zsírmentes testtömegre.

A BMI számítása és kategóriái
Súlyos alultápláltság>18,5a fehérje-energia státus nagyon alacsony
Alultápláltság18,6-20a fehérje-energia státus alacsony
Normál testalkat20,1-25ideális állapot
I.fokú elhízás25,1-30a szövődmények kockázata valószínűsíthető
II. fokú elhízás30,1-35a kockázat megjelenésének valószínűsége nagy
III. fokú elhízás35,1-40jelentős kockázat
IV. fokú elhízás<40nagyon magas a kockázata az elhízáshoz kapcsolódó szövődményeknek
Extrém elhízás<60szinte mozgásképtelen, a kísérő betegségek már megjelentek

Elhízott egyénekben a keringő vérmennyiség és a perifériás ellenállás növekedése következtében emelkedik a szisztolés, és a diasztolés vérnyomás. Az obesitas anyagcsere-folyamatai indítják el azokat a mechanizmusokat, amelyek megváltoztatják a hemodinamikai paramétereket. Az anyagcsere­-folyamatok megértéséhez abból kell kiindulnunk, hogy a szervezet igényeit meghaladja a teljes energiafelvétel, nő a glükóz és a szabad zsírsavak mennyi­sége a vérplazmában, s gyakran fokozott a sófelvétel is. A zsírsavak elégetése a mitokondriumokban az acetyl-CoA felszaporodásával jár.

Ez azonban gátolja a piruvát-dehidrogenáz aktivitását, s emiatt a glükóz elégetését. Követ­kezésképpen fokozódik az inzulinszekréció. A megnövekedett glükóz és inzulin mennyisége fokozza a malonil-CoA termelését, ami végül csökkenti a szabad zsírsavak béta-oxidációját.

Végeredményben magas marad a szabad zsírsavak koncentrációja, csökken az inzulinérzékenység és hyperinsulinismus alakul ki . Fokozódik a szimpatikus aktivitás, emelkedik a noradrenalin szintje a vérplazmában, s a perifériás ellenállás növekedése miatt emelkedik a vérnyomás, kialakul a hipertónia. Romlik a coronaria-keringés, ami súlyos szívpanaszokat okozhat.

Soványság következményei

Jóllehet a testtömegre vonatkozó szakirodalom túlnyomóan az el­hízással foglalkozik, mégis meg kell említenünk a soványság következményeit is. Meglepőnek tűnhet az a vizsgálati eredmény, amely szerint a normálisnál alacsonyabb testtömeg indexű egyének körében mintegy 50%-al magasabb volt a cardiovascularis halálozás, mint a normális testtömeg indexűek között. A soványság azonban nem önmagában, hanem más rizikófaktorokkal (dohányzás, alkohol stb.) együtt, illetve a soványságot előidéző megbete­gedések (pl. diabéteszes neuropathia) miatt köthető a magas cardiovascularis halálozási arányhoz.

Miután a lakosság, különösen a nők körében különböző fogyókúrák terjedtek el, fel kell hívnunk a figyelmet azokra a vizsgálatokra, amelyek szerint az életkornak megfelelő testtömeg megtartása, a stabil testtömeg a legkedvezőbb az élettartamra.

Jegyezzük meg! Tehát azok a szerencsések, akik el tudják kerülni a fogyásokat követő visszahízásokat, akik hosszú ideig képesek állandó szinten tartani a testtömegüket.

A különböző divatokat követő, erőltetett fo­gyasztás következtében akár 30-60%-al nőhet a cardiovascularis halálozások száma. Terjed az a felfogás, amely az obesitas kezelésében is, a mindenáron való fogyasztás helyett az anyagcsere mutatóinak (vércukorszint, a vérplazma lipid koncentrációja stb), valamint a vérnyomásnak a normalizálására törek­szenek.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.