Magasvérnyomás kezelése

Mi a normális és mi a magasvérnyomás?

Bizonyára meg fogja lepni, hogy tulajdonképpen még ma is vitatkoznak a szakemberek arról, hogy mit tekintsünk normá­lis vérnyomásnak. Hogyhogy kérdezhetné joggal, az orvosom nem tudja megmondani, hogy normális-e a vérnyomásom? Nos, a válaszunk erre az, hogy megmondhatja, sőt, meg is kell mondania! Minden orvos köteles a tudomány pillanatnyi álláspontját ismerni és magáévá tenni, betegeit annak szempontjai szerint gyógyítani.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tudomány álláspontja végleges vagy változtathatatlan lenne! Sőt, a tudomány szakadatlanul fejlődik, amit ma megdönthetetlen igazságnak tartunk, holnapra elavul, és hihetetlennek tűnő elméletekről derül ki egy idő után, hogy számos való­ságelemet tartalmaznak.

Különösen érvényes ez az orvostudo­mányra, mely ún. empirikus tudománynak tekinthető, vagyis a folyamatosan gyűjtött tapasztalat (empíria) alapján állandóan változ­nak az elfogadott szabályok, az alkalmazott diagnosztikus és gyógyí­tó módszerek.

Milyen fokozatai vannak a magas vérnyomásnak?

A normális vérnyomás kiszámítható?

Természetesen vannak örök, megdönthetetlen igazsá­gok is az orvostudományban, hiszen az is természettudomány, még­pedig alkalmazott természettudomány, mely ugyanúgy nem vonhatja ki magát a természet törvényei alól, mint a fizika vagy a műszaki tu­dományok.

Az emberi szervezet azonban annyira bonyolult, hogy a természettudományok alaptörvényei rendkívül összetett, nehezen ki­bogozható formában érvényesülnek rajta, és bármennyire is fejlőd­nek ismereteink az élő szervezet működését és betegségeit illetően, valószínűleg soha nem fogunk elérkezni oda, hogy minden részleté­ben pontosan és megnyugtatóan kiismerhetnénk magunkat. Így van ez a vérnyomás normális értékeinek meghatározásánál is.

Idősebbeknél elfogadott a magasabb vérnyomás?

Ma már természetesen senki sem fogadja el Evans javaslatát, hogy 180/110 Hgmm alatt normálisnak tekintsük a vérnyomást. A legin­kább, világszerte elfogadott javaslat az ENSZ Egészségügyi Világ­szervezetétől származik: eszerint 140/90 Hgmm-nél alacsonyabb (vagy ilyen nagyságú) vérnyomás normálisnak tekinthető. Bizonyára sokan meglepődnek ezen, hiszen általánosan elterjedt vélemény, hogy idősebb emberek esetében ennél magasabb értékeket is elfoga­dunk normálisnak.

Sokan úgy gondolják még ma is, hogy a normális vérnyomást úgy kell kiszámítani, hogy az életkorhoz hozzáadunk 100-at. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy ez a felfogás téves.

Miből ered ez a tévedés?

Abból, hogy a fejlett országokban a la­kosság átlagos vérnyomása az életkor előrehaladtával fokozatosan növekszik. Nyilvánvaló tehát, hogy a vérnyomás életkorral párhuza­mos növekedése az iparosodott országokban lakó emberek között nem tekinthető természetes folyamatnak.

Ezt bizonyítják azok a megfigyelések is, melyeket az elszigetelten élő néptörzsek vándorlá­sával kapcsolatban tettek: amint ún. civilizált körülmények közé ke­rültek e néptörzsek egyedei, vérnyomásuk az életkoruknak megfele­lően növekedni kezdett!

Vérnyomás növekedése az életkorral

További érveket is fel lehet hozni az ellen, hogy a vérnyomás növe­kedése időskorban törvényszerű lenne. Sok olyan ember él hazánk­ban is, akinek magas kora ellenére csak 120/80 Hgmm (vagy annál is alacsonyabb!) a vérnyomása, és ugyanakkor kiváló egészségnek örvend. Egyes vélemények szerint (és mint látni fogjuk: nem alapta­lanul) az igen magas kort megérő emberek éppen azért élnek soká, mert vérnyomásuk mindig normális vagy éppen alacsony volt.

Alacsony vérnyomás fiatalon

Ezt azok a statisztikai felmérések támasztják alá, melyeket a nagy bizto­sítótársaságok végeztek el e század harmincas éveiben. Megállapí­tották, hogy minden ember várható élettartamát nagymértékben be­folyásolja a vérnyomása: minél alacsonyabb, annál hosszabb ideig fog élni, ha váratlan esemény, pl. baleset nem jön közbe.

A legmeg­lepőbb ezeken a felmérésekben az volt, hogy a vérnyomás hatása a várható élettartamra már igen alacsony vérnyomásértékeknél kimu­tatható, így pl. az egyén, akinek 20 éves korában 90/60 Hgmm a vérnyomása, várhatóan tovább fog élni, mint az, akinek 100/70 Hgmm-t mérnek.

Ennek a törvényszerűségnek ma már ismerjük a magyarázatát. Is­mert, hogy az iparosodott országokban és ebből a szempontból most közéjük sorolhatjuk Magyarországot is a legtöbb ember szív- és érrendszeri betegségek következtében hal meg, többen, mint akár rák, vagy akár balesetek következtében.

A szívelégtelenség (szívinfarktus)

A szívelégtelenség, a szív koszorúsereinek elzáródása (vagyis a szívinfarktus) és az agyi erek betegsége (agyvérzés, trombózis) az összes halálozás több mint feléért felelős. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a magasvérnyomás­ – betegség, mint később látni fogjuk, nagyon gyakran oka ezeknek a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek. Minél magasabb valakinek a vérnyomása, annál nagyobb a veszélye, hogy előbb-utóbb koszorúér-betegség vagy az agyi erek betegsége támad­ja meg.

Mai tudásunk szerint a magas vérnyomás (hipertónia) e sok­szor végzetes betegségek legfőbb, leggyakrabban előforduló oka. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a hipertónia a fejlett társadalmakban a leggyakoribb betegség, mely becslések szerint a felnőttek kb. 20%-ában fordul elő, akkor érthetővé válik, hogy miért tesznek vi­lágszerte óriási erőfeszítéseket ennek a betegségnek a leküzdésében.

Jegyezzük meg! Találóan nevezte el egy híres magasvérnyomás-kutató a hipertóniát századunk “első számú gyilkosának”.

Normális és kóros vérnyomás

Visszakanyarodva eredeti kérdésfeltevésünkhöz, vagyis hogy mit nevezhetünk „normális” és „kóros” vérnyomásnak, nyilvánvalóan azok az emberek járnak jobban, akiknek nagyon alacsony a vérnyo­másuk. Ezek szerint csak azokat tekinthetjük normális vérnyomású­nak, akiknek 90/70 Hgmm vagy annál alacsonyabb a vérnyomásuk? Ez nyilvánvaló abszurdum lenne, hiszen így majdnem az egész la­kosságot betegnek kellene nyilvánítani!

Úgy tűnik tehát, hogy nem lehet pontosan meghatározni a válasz­tóvonalat egészség és betegség között, orvosnak és betegének azon­ban mégiscsak kell valamilyen támpont, amihez tartaniuk kell magu­kat a betegség megítélésénél, a “kivizsgálás és kezelés szükségességé­nek meghatározásánál, más szóval: életbe vágóan fontos kérdések eldöntésénél.

Ezért határozott úgy az Egészségügyi Világszervezet, hogy egy felnőtt ember vérnyomása 140/90 Hgmm értékig tekinthető normálisnak. Mint később látni fogjuk, a hipertóniás betegek keze­lése során is ezt az értéket igyekszünk elérni.

Milyen értéknél kóros a vérnyomás emelkedése?

A 140/90 Hgmm-nél magasabb vérnyomást tehát közmegegyezés alapján kórosnak tekinthetjük. Nyilvánvaló azonban, hogy a beteg szempontjából nem mindegy, milyen magas a vérnyo­mása. Az Egészségügyi Világszervezet is úgy foglalt állást, hogy kismértékben emelkedett vérnyomás (160/95 Hgmm-ig) még nem tekinthető magasvérnyomás-betegségnek, csupán “határérték” hipertóniának. Ennél magasabb vérnyomás esetén azonban egyértel­műen kóros állapotról beszélünk.

Mivel a diasztolés vérnyomás emelkedésének következményeit részletesebben kutatták a tudósok, a vérnyomásbetegség súlyossági fokozatait ma a diasztolés vérnyo­más (tehát a tört alsó vagy második értéke) alapján szoktuk elkülöní­teni egymástól. Ezek szerint enyhe hipertóniáról beszélünk, ha a di­asztolés vérnyomás 95 Hgmm-nél magasabb, de nem haladja meg a 105 Hgmm-t, 106115 Hgmm között diasztolés érték esetén közép­súlyos, 115 Hgmm fölötti diasztolés vérnyomás esetén súlyos magasvérnyomás-betegségről beszélünk.

Szeretnénk azonban hang­súlyozni, hogy csak akkor sorolható be egy beteg ezekbe a csopor­tokba, ha diasztolés vérnyomása állandóan (tehát ismételt, akár többhetes időközökben végzett mérések során) meghaladja azt a ha­tárértéket, melyet egy-egy súlyossági csoport elkülönítésére haszná­lunk. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a vérnyomás minden emberben nagyon erősen ingadozik, és számos pillanatnyi külső és belső tényezőtől függ.

Tartós magas vérnyomásérték

Az orvosnak tehát csak akkor szabad besorol­nia betegét egyik vagy másik súlyossági csoportba, ha ismételt, gon­dos és nyugodt körülmények között végzett vérnyomásmérések so­rán is mindig egy bizonyos határ feletti vérnyomást észlel.

A vérnyomás alacsonyan tartása

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy bármennyire is egy­szerűnek tűnik nem könnyű tudományosan is megalapozott vá­laszt adni a fejezet címében feltett kérdésre, hogy mikor tekinthetjük normálisnak a vérnyomást. Számos bizonyítékunk van ugyanis arra, hogy a vérnyomás annál „jobb”, minél alacsonyabb!

ENSZ – 140/90 Hgmm

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete 140/90 Hgmm-ben állapította meg a normális vérnyomás felső határát, de mint látjuk, ez is önkényesnek tekinthető, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyakorlatban jól használható a betegek kiszűrésében és kezelésében egyaránt.

Cél­szerű a vérnyomást bizonyos ésszerű határokon belül alacsonyan tartani, mert ez lényegesen csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulását, illetve azok súlyosságát.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.